Állami költségvetés - 1909

Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1909. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.

112 tehetségű iljaknak meg kell küzdeuiök és sokáig az volt a hit, hogy magánemberektől kikönyörgött segélyekkel, jószivü vendéglősöknél kieszközölt ebédekkel és vacsorákkal és hasonlókkal a baj nagyobb részén valahogy segíteni lehet. Ez, ugy a hogy, ment is egy ideig. De a fővárosi viszonyok drágaságának az utóbbi években történt rohamos emelkedése, a házbéreknek, a nyers termények árának felszökése stb. keresztül húzták az intézet emberbaráti törekvéseit. Ma már távolról sem lehet annyi segélyt fölkutatni, a melylyel a létszámban és nyomoruságban folyton nagyobbodó ifjúságnak baján segíteni lehetne. Az iskola orvosa hétről-hétre jelenti az ifjúságnak a rossz lakás és rossz táplálkozás következtében mind nagyobb lépésekben előhaladó elsenyvedését, ellenálló képességének teljes lefogyását. A növendékek átlagának 70%-a a szülői házon kivül lakó vidéki tiú évente tehát 130—140 növendék van arra kárhoztatva, hogy idegeneknél lakjék és étkezzék. Ha már most tekintettel vagyunk még arra, hogy e vidéki fiúknak legtöbbje szegény szülők gyermeke, akkor tiszta képet alkothatunk magunknak arról is, hogy a mai drágaság mellett milyen szánalmas életük van azoknak a növendékeknek, a kiknek havi 35—40 Kból lakniok és élniök kell. A magam részéről tehát az ezen bajok orvoslására ezen intézetnél is tervezett diákasztal létesítését előmozdítandó, itt is egyelőre olyan állami támogatásról kívántam gondoskodni, a minőt a képzőművészeti főiskola hasonló intézményének szántam. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. X. fejezet, 25. czim. 1908. évre megszavaztatott ... 4.000 K, 1909. évre előirányoztatik 34.028 „ tehát több . . 30.028 Kval. E többletből az átmeneti kiadások 3. rovata alatt a csipkeipar meghonosítása és fejlesztése czimén 16.000 Kt vettem föl. Ez a szükséglet, mely mint költségvetési tétel a művészi csipkeipar meghonositása érdekében a rendes személyi járandóságok között felvett előirányzatokat kiegészíti — a dolgoknak természetes fejlődéséből következik. A munkásnők számát még egyre szaporítani kell, mert a számottévő kereskedők csak akkor honorálhatják az intézmény törekvéseit kielégítő módon, ha a munkásnők száma már elég nagy ahhoz, hogy az ország egész csipkeszükséglete itthon készülhessen. Ujabb és ujabb vándortanfolyamokat kell tartani, a mi más szempontból is kívánatos. Eltekintve ugyanis attól, hogy a képzett munkásnők száma bizonyára csak néhány év múlva fogja a kellő mértéket megütni, ma még sok az olyan vidék, a hol a népre életkérdés, hogy a háziipar j-évén rövidesen keresethez jusson. A jövő évben 8—10 községben mintegy 600 nőt lehetne kiképezni és ez,