Állami költségvetés - 1909
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1909. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.
113 — egy növendéknek kiképzését az eddigi tapasztalatok alapján 20 Kval számítva, — 12.000 Kba kerülne. A még fenmaradó 4.000 Kből 2.000 K a vándortanfolyamok előkészitő munkáira és az ellenőrzésekkel járó utazásokra esik, 2.000 K pedig a központi iskolánál a vidéki kirendeltségeknél alkalmazandó tanítónők szükségszerű továbbképzésére. Kétségtelen, hogy ez az összeg tekintélyes, de legyen szabad e helyeu a bécsi „Spitzen-Curs''-ra hivatkoznom. Erre az iskolára teljesen azonos czélból az osztrák állam aránytalanul többet költ. A mellett, hogy számos állandó vidéki szakiskolát is föntarí, a Central-Spitzencursnak évről-évre oly tekintélyes összegeket bocsát rendelkezésére, hogy növendékeit a teljesen ingyenes és egy évig tartó kiképzésen kiviil ingyenesen internátusi ellátásban, sőt ezenfelül 100 K útiköltségben és havi 20—20 K zsebpénzben is részesiti. Az iparművészeti sokszorosító osztály, röviden a grafikai osztály fölszerelésére szükséges 42.074 K összegből első részletül 14.028 Kt irányzók elő. Az iparművészi grafika számára olyan kettős szakosztály szervezése kívánatos, a melyben egyrészt a művészek megtanuljanak a sokszorosító és nyomdászati technikák által megszabott dekoratív korlátok között dolgozni, másrészt pedig iparosok kiképzést nyerjenek abban, hogy miként kell a kezükre adott elemeket a technikai kivitelben egységgé összefoglalni. Az iparművészeti grafika oktatásának gerincze tehát a litografia, és a tipografia. A litografia körül csoportosulnak a művész-növendékek. Ezek az iskolában a szakosztályokban kiművelt rajzkészséget megtanulják a sokszorosító eljárások minden válfajában alkalmazni. A ki dekorativ elvek szerint tud gondolkozni, annak a mélynyomásn (rézmetszés és maratás), siknyomásu (kő és alumínium) és magasnyomású (fa, linóleum, fotomechanikai) klisék technikáinak elsajátítása nem szerez nagy nehézséget és a könyvművészet ágaiban (nyomatás, könyvtábla, béléspapir, illusztráczió stb.) is könnyűszerrel tájékozódni fog. Magyarországba csupán klisét és klisényomatot több mint 8 millió K értékben hoznak be. Könyvnyomdai és könyvkötői behozatalról, litografált lapokról s iparművészeti grafikai tervezetekről pedig, bár ez is sok millióra rug, még nincs is statisztika. A tipográfiái osztály zömét az iparosok szolgáltatják. Elsősorban nyomdászok, másodsorban a rokonszakmák (czinkografia stb.) művelői. Felszabadult nyomdász 1905-ben 4.880 volt. A művezetőkkel és a rokonszakmák képviselőivel együtt számuk jelenleg a 7 ezret is meghaladja. Ezek sem most, sem azelőtt semmiféle szakbeli oktatásban nem részesültek. Pedig itt az az eset forog fenn, hogy egy nagy iparművészeti ág nem tudja azokat a jogos művészi igényeket kielégíteni, a melyeket a mai kor vele szemben támaszt. Ej szakosztálylyal kívánok ezen segíteni. Azok, kik mint mesterszedők és művezetők működnek, tehát az egész VI. 15
