Állami költségvetés - 1907

Részletezés - INDOKOLÁS

98 m Az előadott visszásságokat tetézi az, hogy a magasabb állások csekély száma miatt szinte tarthatatlanul rosszak uz előléptetési viszonyok az állami számvevőszék tisztviselőire nézve, kiktől a minősítésről szóló 1883. évi I. t.-czikk kettős, t. i. jogi és államszámviteli minősítést kiván. Miként a bevezetésben előadtam, az ez idő szerint rendszeresített 3 tanácsosi, 3 osztálytanácsosi és 4 titkári állással, mint magasabb állással, szemben áll 24 számvizsgáló, 9 számellenőr és 9 számtiszt, tehát 42 kisebb állás ellenében csak 10 magasabb állás van rendszeresítve. A magasabb állásokba jutás lehetősége ezek szerint igen kedvezőtlen és a tisztikarnak elenyészően csekély száma, úgyszólván csak egy-két tisztviselő az, ki idővel a magasabb fokú állásokba, vagy csak a VII. fizetési osztályba is feljuthat. Az állami számvevőszéknél, minthogy hivatása a legalsóbb tiszti fokon is már gyakorlati jártassággal bíró egyéneket kíván, alsórendű kezdő állások rendszeresítve egyáltalán nincsenek. Az állami számvevőszék tehát már ez okból is arra van utalva, hogy létszámát időnkint a ministeriumok és egyéb hatóságok személyzetéből, és pedig a jelesebb tisztviselők sorából egészítse ki. A jelenlegiekhez hasonló kedvezőtlen előléptetési viszonyok — a mikor az állami számvevőszék jogvégzett és az államszámviteltanból is képesített tagjainak sokkal kevesebb a kilátása az előmenetelre, mint a ministeriumok jogvégzett tisztviselőinek — nem alkalmasak arra, hogy a másutt működő jobb erőket a hivatalcserére ősztököljék s ha egyesek, a viszonyokat nem ismerve, egy jobb jövő reményében állásukat mégis számvevőszéki tiszti állással cserélik fel, a csalódás mindannyiszor a munkakedv romlásával jár. Pedig az állami számvevőszéknek, hogy nehéz és felelősségteljes feladatait sikerrel megoldhassa, lelkes és kitartó tisztikarra van szüksége, mert az ellenőrzés ébersége és sikere a dolog természetéből folyólag első sorban a tisztviselők ügyszeretetén és munkakedvén nyugszik. Más állami számvevőszékek példája is az állások arányosabb beosztása mellett szói. így azt találjuk, hogy az V—VII. fizetési osztálybeli állások száma a közös számvevőszéknél 14, az osztrák számvevőszéknél pedig 33, a mivel szemben áll az előbbinél ] 7 és az utóbbinál 30 alsóbb fokú állás. A közös számvevőszéknél tehát az összes tisztviselőknek csaknem a fele, az osztrák számvevőszéknél pedig a tisztikarnak több mint a fele a magasabb állásokban van, a mit az állami számvevőszékek hivatását tekintve, csak helyeselni lehet. Minthogy a fentebb előadottak szerint az ellenőrző szolgálat érdekeinek már a magasabb állásoknak nagyobb számban rendszeresítésével is fontos szolgálatot lehet tenni, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, ez idő szerint nem kívánok javaslatot tenni az állami számvevőszék létszámának felemelése iránt, hanem csak azt kérem, hogy megfelelő számú alsóbb fokú állás megszüntetése mellett ugyanannyi magasabb fokú állás rendszeresittessék. Sőt e tekintetben is pénzügyi tekintetekből a minimumra korlátozom javaslatomat. Nevezetesen rendszeresítendő lenne a VI fizetési osztáiyba tartozó 3 osztálytanácsosi állás mellett további 3, összesen tehát 6 osztálytanácsosi állás, a VII. fizetési osztályba sorozott titkárok számát pedig 4-ről ugyancsak 6-ra kellene emelni és ezeken felül szintén a VII. fizetési osztályban 3 főszámtanácsosi állást kellene rendszere>iteni, az utóbbiakat arra való tekintetből, hogy az állami számvevőszéknél különleges szakerőkre is vau szükség korlátolt számban. Viszont abban a reményben, hogy a tisztikar a kedvezőbt előléptetési viszonyokra való tekintettel még az eddiginél is fokozattabb tevékenységet és egyformán lankadatlan szorgalmat fog kifejteni, a VIII. fizetési osztályban 6 számvizsgálói és a IX., illetve X fizetési osztályban 1 — 1 számellenőri és számtiszti állás megszüntethető lenne. Ez által eléretnék az, hogy az állam számvevőszék szolgálati viszonyai egy időre tűrhetően javulnának anélkül, hogy a személyzeti létszám csal egy állással is emeltetnék. Ami a magasabb állásoknak nagyobb számban rendszeresítésével járó költségeket illeti, bátoi vagyok kiemelni, hogy a tervezett szervezéssel járó költségtöbblet 16.200 Kt tesz. Az 1907. évi előirány zatba azonban, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére, e költségtöbbletnek csak a fele részét vettem fel mert a rendszeresitendő magasabb fokú állások betöltését akkép tervezem, hogy az ezzel járó költségtöbble két évre legyen felosztva.