Állami költségvetés - 1905
Részletezés - Indokolás
105 Ö es. és apóst. kir. Felsége személye körüli ministerium. Rendes kiadások. XV. fejezet. I. rovat. Személyi járandóságok. 1904. évre engedélyeztetett 11 1.252 K, 1905. évre előirányoztatik 140.709 „ 1905. évre tehát több . . 29.457 Kval. Ezen többlet egy részt onnan ered, hogy a ministerium alkalmazottjainak az 1904. évi I. t.-cz. alapján járó és 9.457 Kt tevő személyi és lakpénzpótlékai eddig a pénzügyi tárcza átmeneti kiadásainak VIII. fejezetén lévén felvéve, most természetüknek megfelelőleg jelen rovaton lettek előirányozva, másrészt pedig 20.000 K illetménynyel egy újonnan rendszeresítendő államtitkári állást vettem fel. Midőn 1867-ben (febr. 20.) a második független felelős magyar ministerium megalakult, a ministerium jogköre egyfelől az 1867 : VII. és VIII. t.-cz. alapján igen lényeges változáson ment keresztül, amennyiben apostoli királyunk a végrehajtó hatalmat a törvények és az alkotmány alapján a magyar ministerium által személyesen gyakorolja. 1867-ben az 1848 előtti közigazgatás keretei bizonyos méretekben még meg voltak, amennyiben az 1860 — 1867-ig működött udvari kancellária és helytartótanács fennállottak. De nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az 1849—1860-ig fennállott kormányrendszer közigazgatása czentralistikus alapon való merev szervezetével elvágta a régi traditiók fonalát és az 1860-ban felállított régi közigazgatási szervek az ezen tiz évi kormányzat alapján előállott eredményekhez képest kezdették meg ismét a működést és pedig nem is az 1848 előtt fennállott teljes keretben, hanem egy tarthatatlan, törvényes felfogásunknak meg nem felelő, a magyar állam felségiségét megalázó alapon, mellőzve egészen azt a körülményt, hogy a törvényhozás szünetelt és hogy a pénzügyek és a kereskedelmi ügyek kezelése az országon kivüli központi hatóságokra volt bizva. Az örökös tartományokkal való kapcsolat, amely az 1848 előtti időkben inkább patriarchalis jellegű volt és eltekintve a külügyek és hadügyek terén való igazgatás nem felelős központi kezelésétől, az ország belső függetlenségét mégis szemmel tartotta, 1849—1867-ig de facto életbeléptetett intézményes gyökeret vert. A magyar közigazgatási szervezetnek tehát 1867 óta nemcsak rekonstruálnia kellett nemzeti alapon a magyar közigazgatást, hanem egyúttal az 1867: XII. t.-cz. alapján a magyar államiságnak megfelelőleg összes szerveit új életre kellett költeni. E részben a Felség személye körüli ministeriumnak is jutott szerep. Mindamellett, hogy az 1848:111. t.-cz. értelmében, annak 8. szakaszában e ministeriumnak fentartott hatáskör azon pontját, hogy a magyar hadseregnek az ország határain kivüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokra való kinevezéseket ellenjegyzi, továbbá a 13. szakaszban körülirt azon hatáskört, hogy mindazon viszonyokban, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, az 1867: XII. t.-cz. rendelkezései szerint e minister többé nem gyakorolta, 1867-től kezdve bizonyos nem is annyira tételesen felsorolható, mint inkább politikailag érzékelhető informativ szerepet játszott. Az ide mellékelt táblázatban van szerencsém kitüntetni az 1868-tól mind a mai napig működött személyzet létszámát, az ügykezelés forgalmát számokban és a szükségletek összesitett költségvetés szerinti kiadását. (L. mellékletet.) Egy tekintet erre a táblázatra felvilágosítást nvujt, hogy 1868-ban az átmenet kezdetén a fogalmazó szakban 17, a segédhivatali szakban 12 egyén működött, tehát összesen 29, mig most az ügykezelés egyszerűsítése, a teendők összevonása következtében a fogalmazói szakban csak 6 és a segédhivatali szakban csak 7, összesen tehát 13 egyén műköiik Mig továbbá 1868-ban a szolgaszemélyzet 14 egyént számlált, most csak 9 tagból áll. Az ügydarabok száma pedig, amely 1880-ban érte el a maximumot 19.420 darabban, ma 7.000 és 8.000 között válUkozik. u
