A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
16 RIPORT a hét Valacsay István neve a néptánc-, a népzenekedvelők számára nem ismeretlen. Ifjú korától aktív táncos, a Csalló néptáncegyüttes alapítója, koreográfusa, ügyintézője. E ténykedése magában elég lenne, hogy megszólaltassuk őt. Ezúttal azonban nem Valacsay Istvánt a táncost, a koreográfust, hanem Valacsay Istvánt a vállalkozót, a gazdát szeretnénk bemutatni. 1993 óta ugyanis állattartással foglalkozik.- A tánc és az állattartás nem éppen rokon területek. És ha mindehhez hozzáveszszük, hogy eredeti szakmája növénytermesztői gépesítő, joggal felmerül a kérdés: hogyan kötött ki az állatok mellett?- Amióta az eszemet tudom, szerettem az állatokat, főleg a lovakat. Mindig is dédelgetett álmom volt, hogy egyszer lesz egy saját farmom, ahol majd gazdálkodhatok. 1993-ban lehetőségem nyílt arra, hogy másodmagammal egy szarvasmarhatelepet béreljek. A társam azonban csak a hentesbolt kampóin szerette látni az állatokat, az állomány bővítésével, a fejlesztéssel nem akart foglalkozni. Ezért elváltak útjaink; úgy tudom, azóta az egész állományt felszámolta. Ezt a sertéstelepet tavaly tavasszal vettük bérbe egy barátommal. Az állattenyésztéssel kapcsolatos ismereteimet tulajdonképpen autodidakta módon szereztem, rengeteg könyvet áttanulmányoztam, de a saját tapasztalatot nem pótolhatja semmi. Van valami különösebb oka, hogy második nekifutásra a szarvasmarhák helyett a sertéseket választotta?- Ennek tulajdonképpen gazdasági vetülete van: a sertéstenyésztés egyszerűbb és kevesebb befektetést igényel. A szarvasmarhák számára meg kell termelni a takarmányt, a silónak valót, ami - főleg így, hogy nincs saját gépparkunk és a talajművelés minden egyes fázisáért fizetni kellene - óriási többletköltséget jelentene. A sertések számára pedig egyszerűen megrendeljük a tápot, a sörgyári malátát s ezeket ideszállítják.- Milyen fajták alkotják a törzsállományt?- Az előző bérlőtől szlovák fehér fajtát “örököltünk”, mostanáig mi is ezt tenyésztettük, decemberben azonban a Kaposvári Agrártudományi Egyetemtől két KA-HYB kant - a nevük Maci és Laci - vásároltunk. Első fázisként a meglévő kocáinkat fedeztetjük velük, de még a tavasz folyamán KA-HYB kocákat vásárolunk és az egész állományt ezekre építjük majd.- Miért pont ezt a hibridet választották? Melyek az előnyei a szlovák fehérrel szemben?- Míg a szlovák fehérnél évente meg kell vásárolni a reprodukcióhoz szükséges süldőállományt, addig ennél a hibridnél csak a kanokat kell cserélni. Előre tudjuk, hogy az egyes anyákat, azok utódait és harmadik generációs leszármazottait milyen kanokkal kell fedeztetni. Százötven darabos törzsállomány mellett, mert ennyire szeretnénk a jelenlegi 56- ról bővíteni az anyák számát, évente mintegy 200 ezer koronát takaríthatunk meg ezáltal. További előnyük a húsuk minősége. Manapság a felvásárlók még nemigen veszik figyelembe ezt a szempontot, de hiszem, hogy néhány év múlva az első helyen szerepel majd. Akkor viszont lépéselőnyben leszünk a többi gazdával, szövetkezettel szemben. A lényeg , hogy ezek a hibridek nem zsírosodnak el, a szalonna vastagsága minimális, a félsertés kihasználtsága elérheti az 58 százalékot - szemben mondjuk a szlovák fehér 48 százalékos kihasználtságával. Aki sertéstenyésztéssel foglalkozik jól tudja, hogy milyen problémát jelent, ha a sertések elérik a 120 kilós vágósúlyt és esetleg éppen túlkínálat van a piacon. Ilyenkor két lehetősége van: vagy áron alul értékesíti az állatokat, vagy, ha tovább eteti őket, túlhíznak és csökken a felvásárlási áruk. A KA-HYB-nál ez nem fordulhat elő. Akár 140 kilóig is hizlalhatok, nem a zsír, hanem a hús gyarapodik rajtuk. Ez a hibrid nem túl igényes, ellenálló, ami istállóink jelenlegi állapotát tekintve nem kevésbé fontos szempont. Egy túlnemesített nyugati faj, amelyet padlófűtéses, légkondicionált, számítógép-vezérlésű istállóba való, itt valószínűleg ki se bírná.- Engedjen meg egy prózai kérdést: megéri ma sertéstenyésztéssel foglalkozni? a Gazdasoron
