A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
a hét RIPORT 17- Amennyiben a felvásárlási ár 35-40 korona körül marad, akkor 150 anyadisznó mellett már nyereségessé válik ez a vállalkozás. Igaz ugyan, hogy szeretjük az állatokat, de nagyon rossz vállalkozók lennénk, ha nem a nyereségességet tartanánk szem előtt. Milliomosok ebből nem leszünk, de a legszükségesebbekre futja. A nyereség növelése szempontjából az lenne az ideális, ha tavasszal minél több kismalacot tudnánk értékesíteni - akkor azok iránt nagy a kereslet -, júliusban pedig beállíthatnánk a hízóállományt a karácsonyi piacra. Ez persze nem rajtunk múlik, az anyák 21 napos görgésciklusa határozza meg. Nem mellékesek a termelési mutatók sem: egy anyától évente 18 kismalacot tudunk leválasztani, a napi súlygyarapodás pedig 63 deka. Azt hiszem ezzel bátran eldicsekedhetünk. Mindössze két állatgondozó látja el a sertéseket, és a jövőben, a 150-es anyaállomány mellett sem számolunk három alkalmazottnál többre.- A bevezetőben említette, hogy társával együtt bérelik a telepet. A jövőben is megfelel ez a forma az Önök számára?- A telep privatizáció előtt áll és természetesen mi szeretnénk megvásárolni. Ismerve azonban a hazai privatizációs viszonyokat, minden lehetséges... Addig viszont, amíg nem rendezettek a tulajdonviszonyok, nehéz bármilyen beruházást végezni. Utaltam már rá, hogy az istállók igen leromlott állapotban vannak. A legszükségesebb javításokat igyekszünk elvégezni, de nagyobb rekonstrukcióba nem foghatunk.- A családja miként fogadta, hogy ilyen vállalkozásba kezdett? Bizonyára megváltozott a napirendje, mióta ezzel foglalkozik.- Reggel hatkor már itt vagyok a farmon és este hatkor indulok haza. A sertések mellett ugyanis van néhány lovunk, azokat a társammal együtt ketten gondozzuk. Etetés után az istállók javítgatásával, a telep renbentartásával foglalkozom. Mindig van mit tenni, de ez a munka nyugtatóan hat rám. Nem érzem a fáradtságot. Nagyon szeretek az állatok körül foglalatoskodni, és ez a nyugodt környezet balzsamként hat az emberre. És hogy mit szól mindehhez a családom? Ezt talán tőlük kellene megkérdezni. A feleségemnek természetesen nemigen tetszik, hogy immár három éve jóformán egész nap távol vagyok, de kénytelen elfogadni ezt az állapotot. A kisebb öszszezördülések azonban elkerülhetetlenek. A fiaimmal is ritkán találkozom: a nagyobbnak a tánc, a kisebbnek a tőrvívás köti le minden szabadidejét. Az az igazság, hogy legtöbbször a Csalló próbáin jön össze a család. A feleségem ugyanis a Csali-t, a Csalló gyermekcsoportját vezeti.- Szabadidő, szabadság eszerint ismeretlen fogalom az Ön számára?- Szabadidőm nagy részét a Csalló köti le, de azt nagyon szívesen csinálom. Az utolsó szabadságomat, amely három évvel ezelőtt volt, szintén az együttesnek köszönhetem: a Csalival Franciaországban voltunk néhány napos vendégszereplésen. Unatkozni tehát nincs időm, igyekszem minden napomat, percemet hasznosan kitölteni. Ez számomra így természetes. A beszélgetést követően Valacsay István körülvezetett kis birodalmán, és arról, ahogy az állatokhoz szólt, ahogy megsimogatta őket az jutott az eszembe, hogy a hozzá hasonló emberekről születhetett a közmondás, miszerint a gazda szeme hizlalja a jószágot. V. KRASZNICA MELITTA Képszöveg: 1. Valacsay István (előtérben) a Csalló próbáján 2. A gazda kedvencei 3. Maci a kifutóban 4. Ebédidő Fotó: SOMOGYI TIBOR (1) és a szerző 4
