A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-04 / 1. szám
a hét A TÉMA 11 mindössze 350 ezret kapott meg belőle. Az elnöki posztot illetően Magyar Ferencnek az volt az elképzelése, hogy három-négy hónapig látja el az elnöki teendőket, amíg Majtz László befejezi a tanulmányait, és visszaveszi a funkcióját. ” S közben megpróbálok egy kicsitrendet teremteni a háztáján”. Közben Majtz László végérvényesen lemondott, így maradt az elnökség Magyar Ferenc nyakán, egészen az 1995. december 2-án megtartott közgyűlésig, amelyen Vitéz Lászlót választották elnökké. A szövetség élén végzett tevékenységét a volt megbízott elnök így értékeli: - Azt hiszem, hogy sikerült elérni a célomat, mert egyrészt azok az alkalmazottak, akik nem a szövetség érdekét szó gálták, vagy önként elmentek, vagy felmondást kaptak. Azonkívül megerősödött a cserkészszellem, és megvan a remény, hogy a decemberben megválasztott új vezetőség már valóban cserkészszellemben fog működni. Magyar Ferenc továbbra is aktívan részt vesz a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség munkájában, a decemberi közgyűlés beválasztotta őt a fegyelmi és etikai bizottságba, Kassán pedig megválasztották a kassai körzeti tanács elnökéül. Vitéz László, a jelenlegi elnök: Nem állunk szakadás előtt Nincs tudomásom arról, hogy a Cserkészszövetség szakadás előtt állna, hogy egy csomó cserkészcsapat a kiválás gondolatával foglalkozna. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy akad legfeljebb négy-öt csapat, amely inkább a régi vezetéssel szimpatizál. Erre csak azt tudom mondani, egyrészt olyan sosem lesz, hogy mindenki mindennel elégedett, másrészt, például Hodossy Gyula lemondását, jobban mondva leváltását megelőzően tíz-tizenkét csapat adott egyértelműen hangot elégedetlenségének. Persze a vezetőségben végbement személycserékre nem emiatt került sor. A leváltást megelőző viták egy tizenhárom milliós fejlesztési terv, egy vállalat megalapítása miatt robbantak ki. Hodossy ugyanis az összeg felét felkínáló magyarországi befektető kérésére hivatkozva azt akarta elérni, hogy örökös elnöknek nevezzék ki, és ha netán később mégis leváltanák, élete végéig elnöki fizetés járjon neki, illetve, hogy ha a kft eladásra kerülne, a vételár harminc százaléka őt illesse. Ezeket a követeléseket az Országos Cserkésztanács elfogadhatatlannak tartotta, a Gyula ezek után táncolt vissza addig, hogy már megelégedett volna egy olyan határozattal, melynek értelmében megfelelő indokok nélkül nem lehetett volna felmondani neki. Az OCST ekkor már ezt sem fogadta el és a december tizedikéi közgzűlés Majtz Lászlót választotta meg elnöknek. Miután ő rövid időn belül lemondott, ismét Hodossy lett a megbízott elnök. Később az OCST végleg leváltotta, és hát a dolog odáig fajult, hogy az áprilisi tisztikonferencia javaslatára az OCST kizárta a szövetség soraiból is. A tisytikonferencián a jelenlévő mintegy harmincöt tisztből csupán ketten tartózkodtak, a többiek egyhangúlag a kizárása mellett döntöttek. Érzésem szerint Gyula a leváltása óta egyfolytában azon dolgozott, hogy ez megtörténjen. Mintegy kiprovokálta ezt, újságnyilatkozatokkal, miegymással. Azt sem értem, mire jó ez: Megkérdezzük Hodossy Gyulát, mi a véleménye a Cserkészszövetség jelenlegi tevékenységéről. Azzal, hogy én lettem az elnök, a mozgalmi titkár is Szepsiben dolgozik, bár természetesen a székhely hivatalosan továbbra is Dunaszerdahelyen van. Ő már nem láthat bele annyira a dolgokba, hogy érdemben véleményt tudjon nyilvánítani. Például a tavalyi évben két csapat tett fogadalmat, jelenleg öt új csapat áll fogadalomtétel előtt. Mi valóban szoros kapcsolatot tartunk az egyes cserkészcsapatokkal, egyrészt személyesen, másrészt kiterjedt levelezés útján. Erre bárhol rá lehet kérdezni. Leszámítva azt az négy-öt csapatot, amely, mint mondtam, személyes okokból a korábbi vezetéssel szimpatizál. Két-három helyen pedig a cserkészvezetők személyes problémái miatt, például családalapítás, esetleg lakhelyváltoztatás miatt akadozik a cserkészcsapat működése. Mindig voltak és lesznek olyan cspatok, ahol gyengébb eredménzeket érnek el. Nagyon sok dolgunk lesz, ha érdemi munkát akarunk végezni, hiszen annak ellenére, hogy hatodik éve működik a Cserkészszövetség, alig akad kétpróbás kiscserkész, az én csapatomban van néhány. Tehát én is beszélhetnék kritikus hangnemben, hiszen ezek szerint öt év alatt egyetlen próbát csináltak a kiscserkészek, egyetlen próbajelvényük van, holott talán a cserkészet lényege a próbarendszeren alapszik. Az OK határozata értelmében mozgalomcentrikus lépéseket foganatosítunk, a próbarendszer gyakorlati alkalmazására és minőségi munkára szeretnénk törekedni, s ehhez megpróbáljuk előteremteni a szükéseges feltételeket. Nincs szó arról, hogy az utcára tennénk, kiköltöztetnénk a dunaszerdahelyi cserkészcsapatot. Kényszermegoldásként legfeljebb egy másik helyiségbe kell átköltözniük. Ugyanis más bevételi lehetősége nincs a szövetségnek. Ugyanígy van ez a magyarországi cserkészszövetséggel. Van egy szép nagy kastélyuk, abban kéthárom helyiség a cserkészeké, a többit bérbeadták. Az alkalmazottakat nagyon nehezen tudjuk fizetni, de ha azt akarjuk, hogy működjön nyilvántartás, információcsere és így tovább, szükséges, hogy működjön az iroda. Másrészt, ha leépítjük az adminisztrációt, megszűnik az állami támogatás és máshonnan sem várhatunk segítséget. Ezzel zárul be az ördögi kör. Korábban is az államtól jött a nagy pénz. Részint a szlovák kormánytól, amikor még nem volt ennyire fukar a magyar kisebbséggel szemben, részint pedig Magyarországról. Nem volt gond pénzt szerezni, amikor még az Antall-kormány volt hatalmon. Az Illyés közalapítványtól kapott a Cserkészszövetség, ha jól emlékszem egymilliót, és kölcsönöket vett fel. Tehát nem teljesen igaz az, hogy személyesen Hodossy Gyulának volt köszönhető minden. Nem beszélve arról, hogy elnöklésének utolsó szakaszában már neki is gondot jelentett pénzt szerezni. Tagadhatatlan, hogy nagyon sokat tett a szövetségért, amíg valóban a szövetség érdekében dolgozott. Viszont az is tény, hogy mi adósságot örököltünk, s ő egyáltalán nem volt hajlandó semmilyen együttműködésre. Az írás igazán akkor lenne kerek, ha az elszakadni kívánók is megszólaltak volna. Egyrészt nem kívántak nyilvánosan hangot adni elégedetlenségüknek, másrészt (legalábbis jelenleg) nem tapasztaltuk, hogy az elszakadás, más szövetség alapítása valóban komolyabb, számottévő cserkészcsapat által megfogalmazott igény lenne. Ha mégis van ilyen, annak közlésétől nem zárkózunk el. (holop, gaál)
