A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)

1996-04-19 / 2. szám

18 a hét Vers- és prózamondó­verseny újra Rimaszombatban A Tompa Mihály nevét viselő rendezvény sorsa két­séges volt. Pár hete még senki sem tudta, megren dezik-e egyáltalán, végül is eldőlt: lesz verseny. Ez a jó hír főleg a résztvevőknek köszönhető, akik arra a kérdésre, hogy hajlandók-e akkor is elmenni Rimaszombatba, ha a rendezőség nem tud sem útiköltséget, sem étkezést biztosítani - igennel vála­szoltak. A részletekről Dr. Kamenár Évát, a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságának a titkárát kérdeztem.- Idén negyvenharmadik alkalommal mérhetik össze tudásukat és tehetségüket az ország legjobbjai. Mikor is pon­tosan?- Április 26-27-ón, pénteken és szombaton.- Tehát most csak két napig tart a rendezvény a megszokott négy nap helyett. Az okok bizonyára anyagi természetűek.- így van. Amikor tavaly ősszel meghirdettük a versenyt, reméltük, hogy megkapjuk a szükséges anya­gi támogatást is a Pro Slovakia Állami Kulturális Alaptól. Mindeddig nem kap­tuk meg. Ettől eltekintve a járási szervezők (általában a Csemadok, egyes helyeken a regionális kulturális közpon­tok) megrendezték a járási versenyeket, amelyek szín­vonalában semmivel sem maradtak el az eddigiek mögött. Valamivel nehezebb volt a helyzet a kerületi for­dulókon, Pozsonyban, Érsekújvárott, Losoncon és Szepsiben. Ezeknek a ren­dezvényeknek eddig sem volt igazából gazdájuk, most meg aztán főleg nincs. Ott történt, hogy oda kellett állni az emberek elé, és el kellett mon­dani nekik, hogy miért nem tudjuk fedezni az útikötségeket, miért nem tudunk étkezést biztosítani. És fel kellett tenni a nagy kérdést, hogy ilyen feltételek mellett kíván­nak-e részt venni az országos versenyen. Magyarán: akkor is eljönnek-e Rimaszombatba, ha az összes költség a saját zsebüket terheli majd. A versenyzők kilencven százaléka igent mon­dott. Százharminc versenyzőről van szó, akik a kerületi fordulótól az országos megmérettetésig jutottak el. A rimaszombati pedagógusok is rendkívül nagy segítségünkre voltak. Mindenáron ragaszkodnak a városukban már hagyományokkal rendelkező ren­dezvényhez, és biztosítottak arról, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy legalább a mini­mális pénzösszeget előteremtsék. Ami már biztos, hogy mindenkinek lesz szállása, és ha nagyon okosan gazdálkodunk, talán még az étkeztetésre is marad valami.- Tehát sikerrel járt a "gyűjtés”...- Most ott tartunk, hogy ren­delkezésre áll annyi pénz, ameny­­nyiből - ha két napba sűrítve is, kísérőprogramok nélkül - meg tudjuk rendezni a versenyt.- Gondolom, ahol csak lehet, meg kell húzni a nadrágszíjat.- Kénytelenek vagyunk. Szerencse, hogy gondjainkat megértik a vendégművészek és a zsűritagok. Vállalták, hogy minden honorárium nélkül fellépnek, illetve zsűriznek Rimaszombatban.- Mondanál valamit a ren­dezvény programjáról?- Pénteken tartjuk az elődön­tőket. Három helyszínen egyidőben. Szombaton délelőtt 10-kor kezdődik a gálaműsor. Nyilvános pontozás után következik majd az eredményhir­detés. A versenyzők csak ekkor értesülnek arról, hogy ki jutott a pénteki produkciója alapján a dön­tőbe. Ami a műsort illeti: budapesti vendégművészek szórakoztatják a legkisebbeket, BŐRÖND ÖDÖN ÉS KOFFER GABI bohócok. Felajánlotta a közreműködését a kiváló hazai KOR-ZÁR együttes Júdásai nem lehetnénk című műsorával. Halotti beszéd című önálló műsorával fellép Bárdos Ágnes is. Pénteken este pedig nem marad el a fesztivál-klub. Szeretnénk persze megjelentetni a fesztivál népszerű újságját, a Rikkancsot is.- Úgy hallottam, nagyon jókor sietett segítségetekre a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete.- Nagyon jókor, és nagyon jó dolgokkal. Felajánlották, hogy a Magyarországról érkező vendég­­művészek és zsűritagok részvételét lehetővé teszik anyagi hozzájárulásukkal, azonkívül a hivatalos meghívók elkészítését is vállalják.- Kik lesznek a zsűri tagjai?- Neveket nem szeretnék mon­dani. Szerintem ezt nem fontos előre közölni. Annyit azonban elmondanék, hogy nem tudunk olyan nagy létszámú bírálóbi­zottságot összeállítani, mint az elmúlt években. Kilenctagú lesz a zsűri, és azokat az embereket is szeretném ott látni, akik a járási és kerületi fordulókat becsülettel és nagy szakértelemmel végigkísérték.- Van-e remény arra, hogy ez a rendezvény még vissza­tér a régi kerékvágásba? Hogy rangjához méltóan négy teljes napig tart majd, mint eddig?- Van. De ehhez az kell, hogy a jelenlegi helyzet ismeretében minden jövőre ter­vezett országos verseny előkészítését már most elkezd­jük. Most azonnal tisztázni kell a játékszabályokat, be kell biz­tosítani az anyagi hátteret, meg kell keresni a támogatókat. Nem mentegetőzésképpen mondom, de a Csemadok kaotikus helyzete vezetett ahhoz a bizonytalansághoz, amivel most szembe kellett néznünk. Az emberek munkahelye, további sorsa forgott kockán, és egy kicsit megtorpantunk. De ha minden kötél szakadt volna, akkor sem felejtettük volna el a vers- és prózamondó versenyt. A legrosz­­szabb esetben is itt volt a lehetőség, hogy visszacsatoljuk a Jókai Napok, illetve a Duna Menti Tavasz keretébe. Máshogy döntöt­tünk, és remélem, a jobbik utat választottuk. Egy ilyen ren­dezvénynek ünnepnek kell lennie. Az anyanyelv, a SZÉP SZÓ ünnepének. Eddig egyszerűbb volt. Most derül ki igazán, hogy ez mennyire van így. Mennyire kell nekünk ez az ÜNNEP. KLEIN MELINDA

Next

/
Oldalképek
Tartalom