A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)

1996-04-19 / 2. szám

a hét at íelkettv e%étt küzvtUKywv Több mint hatszáz vers, szá- zet kedvezett nekik * * ♦ ♦ molatlan töredék, változat, rög­tönzés. És két hajósládányi könyv: Attila könyvtára. Ennyi József Attila szellemi és materiá­lis hagyatéka. Azaz leírhatatlanul több, amit minden április 11-én próbálunk újrafogalmazni. Sokan ma is Bibliaként ütik fel a József Attila-kötetet, mintha csak tőle várnának választ, meg­oldást akár mindennapos gond­jaikra is. A költők közül egyedü­liként még a szakirodalom is gyakran csak keresztnevén em­legeti őt, mintha még ma is élne. József Attila 1937. december 3-a és 6-a közt vált valóban nagy költővé, a mítoszteremtés rögtön halála után megindult. ’’Harmad­napra feltámada.” De ezzel pár­huzamosan megindult a bűn­bakkeresés is: ki űzte őt a te­hervonat kerekei alá? Keze­lőorvosai éppúgy a vádlottak padjára kerültek, mint Horger An­tal, Babits vagy Illyés Gyula. Köz­ismert, hogy Attila akár még leg­közelebbi barátaival is öszsze­­veszett, mert csupán jó, nem pe­dig nagy költőnek tartották. Tu­datosan készült elfoglalni azt he­lyet, ami ma már megilleti. Végre minden belemagyarázott eszme, ideológia és sallang nélkül. ”A mozgalomban a többi tulkokhoz soroltak” - írja szabad ötleteiben. A József Attila-kul­­tuszban mindig voltak olyan tö­rekvések, melyek hazugságokat próbáltak népszerűsíteni, de ezek még akkor is sikertelenek maradtak, amikor a politikai hely-Mindig is tudtuk, József Attila nem egyszerűen proletárköltő. Azonban az utókor furcsán bánik a nagy emberekkel, igényt tart egész sze­mélyiségükre, legrejtet­tebb titkaikra is. A nagy ember egészében válik köztulajdonná. S a legna­gyobb vihart éppen "sza­bad ötletei” kavarták; aki csak olvasta, úgy nyilatko­zott: rettenetes, ezt nem szabad másnak olvasnia. Kinek szabad, s kinek nem: nincs ember, mérce, erkölcsi alap, aki vagy amely eldönthetné. Ha­csak nem maga a költő "utasítása”. "Csak az ol­vassa versemet, aki en­gem ismer és szeret...” S hogy miért nem kezdődött el még életé­ben a sem a jó, sem a rossz értelemben vett kul­tuszteremtés? Életének utolsó éveiben, mikor nagy verseit írta, s mikor betegsége egyre jobban elharapódzott, a hozzá legközelebb állók is ne­héz, kibírhatatlan, félőrült emberként beszéltek róla. A társadalom nem tudta be- és elfogadni. Az utó­kornak már könnyű dolga van. A költőket nem magaviseletből, hanem költészetből kell ’’vizsgáz­tatnia”. HOLOP ZSOLT 4SI a- ize tetve iééletv, vJcí ezeket ítUt vtvétkeéeéletvül vágyik tv ô tetetette, Iwyy t*. etet víiiz*-t tev-téiev üt oly Uvlyvk elküveééiééül, ttvelyeket {ét ttvet^tetvtvi- Gt vly*\.inviétt vették, tvttvíé ivlvet tvettv tété t\tV iZ^teééék wltveV- O tV LýtýeV­"vek, wkit tvettv izeteééek d tikit ezetv kívül ítzétt vettek, ttvetí tvettv tuelétxk elvíieltví tv-zt, Itvyy. tvettv izetetík ■ 'Oyy. kívtítvjtv ü tt tetetet wzété, Iwyy. tve IvavtivJc- • • étv eyét>z életeit vletv luüvltv tü teke vitet tv, Ivítílvv wltwtv jü, kíeílw wléevttv tvííZ“’ tv Itvjvk lettvküeltwvk ft-z ettvletletv, tivítvt d ci vtvtvkltvtv tv- ttvéiz 13 évei ketvttv ütd eievk tvlütüttveíttv vvléevk civJt vázéit ütííltettv , Iwyy txe kükül­­je*vele tülettv viazwz ettvletek, - ttvílxez íi {crytvJc vvítvtv vetett v- • • éi Hveywlvi-zA vált w ttvetvkelyi izdk ttwvkwldyy íi - ttwvt ftveazítül Ivíttleéée, ttvetvlvelyi d kdlďt íi d kdldy&t kíeiíykéztettv txdty^ofv Hveyvettek, étv tvettv tuelédttv ttvďié kdzuek tví, ttvitvé k&eyp tvettv étv ciiykéziettv ki ttvVvivtlizvt íi kíciiyykézéettv d izélé-t, íittvét twu^yvtv ttveyvettek yyeelüp étv íyy, wktvtttutv ettkvtv letvtvi ■ ■ ^üzie{ /~kttílüvt ttvety {eyvttv ültví í\-Z éjjel elkéyzeltettv, kvyy i zdttvld veiz^ttv d t^ízeiüvet, tvdyyvi i ziyyydtvtvk, Ixú-Zvk lelüle dztďtv véye leiz éi elydtv jü wit ez uteüv tvdtýej -tvevyy lélekzeéeé vetvtví- élek ttveyvtuv d t-vydkdttv, tvettv vvuytd el d wtvdé tvettv vďtyéďk ki d tvyelvettvet iettv Uekdé leítvek íi izüldtvék•••

Next

/
Oldalképek
Tartalom