A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-10 / 6. szám
HÉTOTT JÁRTUNK AZ ISKOLABUSZ Az iskolai buszok, diáknyelven "sulibuszok" bevezetése napjainkban már nem új találmány, ám a Zoboralján a kálazi szülőknek nem kis gondot okozott, hogy megoldást találjanak, és gyermekeiket magyar iskolába járathassák. Az előzményekhez tartozik, hogy az egykoron színmagyar faluban — mára hatvan százalék a magyar — a hetvenes években megszűnt a magyar iskola. Tanítói kara részben vállalta a szlovák iskolában való működést, mások nyugdíjaztatták magukat, és a tanítók egy csoportja más vidékeken nézett állás után. Az asszimilációt mindenképp elősegítette, hogy a községben lakott a járási bizottság elnöke, ami a totalitárius rendszerben azt is jelenthette volna, hogy ha akarja, akkor a magyar tagozathoz senki sem mert volna hozzányúlni. , Ámde, a tényéknél maradva Kálazon felnőtt egy nemzedék, amely még a magyar iskolában végzett — a mai harmincévesek —, és bizony hiányolták — Ladányi Lajossal (az Együttélés járási titkárával) együtt —, hogy gyermekeik nem az anyanyelvükön tanulhatnak. A kilencvenes évek elején próbálkoztak "magyar nyelvű" pótoktatással, de ez a formája a nevelésnek és ismeretszerzésnek nem bizonyult hatásosnak, annál az oknál fogva is, hogy egy esztendő elteltével nem akadt szakképzett magyar pedagógus, aki a kálazi magyar szülők gyermekeivel — természetesen díjazás ellenében — foglalkozott volna. Az ügy csaknem egy esztendeig pangott, de a kálazi Csemadok- és Együttélés-szervezet nem hagyta annyiban a dolgot, a Beszállás a "sulibuszba"... Elöl a fiúk, hátul a lányok Zoboralja Alapítványhoz fordultak, és kérték egy "iskolabusz" megvásárlásának mérlegelését, amely a kálazi magyar gyerekeket a Nagycétényi Magyar Alapiskolába naponta szállítaná. A busz megvásárlása elsősoron nem az akaraton, hanem az anyagiakon múlott, végül is pályázat útján, az Illyés Alapítvány révén a pénzeszközök a Zoboraljára kerültek. Megvásárolták a kisbuszt, amely akár 15 gyereket is tud szállítani, ám egyelőre (1994 szeptemberétől) 6 kálazi magyar gyerek az utasa, és Ladányi Lajos buszvezető — egyben szülő — felügyelete alatt rendszeresen látogatják a Nagycétényi Alapiskolát... Amíg dr. Szabó Lajos igazgató úrra várakoztam, akaratlanul is belelapoztam az asztalon heverő Tábortűzbe, amelyben Tóth Elemér a "Szókimondó" rovatban ezeket írja: "Ilyenkor, januárban, boldog (megkeseredett?) felnőttek határoznak gyermekük esetleges örök boldogtalanságáról. Határoznak, döntenek arról, hogy lesz-e jövő számukra? Lesznek-e, kellenek-e még magyar iskolák, magyar újságok, folyóiratok? Lesznek-e, kellenek-e még magyar pedagógusok, írók, újságírók, szerkesztők?" Nem csoda hát, hogy a sorok hatása alatt az elsősök iránt érdeklődtem, mármint azok iránt, akiket az idén íratnak a szeptembertől beinduló első osztályba. — Nagyon szoros és közvetlen a kapcsolatunk az óvodával, így pontosan tudjuk, hogy 19 gyermeknek magyar mindkét szülője. A gyakorlat szerint tehát tizenkilenc gyermeket kellene várnunk a magyar elsőbe, ám ez a szám még a beíratásig, vagy szeptemberig változhat, de sajnos inkább lefelé kerekedhet, mint felfelé. Bízom benne, hogy a szülők nagyon megfontoltan döntenek majd. — Kálazról is várnak elsősöket? — Ladányi Lajos azt mondta, hogy öt elsőssel számolhatunk, akiket nagy szeretettel várunk majd szeptemberben. — A tanulók és a tantestület létszáma? — Összevont iskola vagyunk, van szlovák tagozatunk is, amelynek a létszáma huszonnégy tanuló, a magyar tagozaton 150 gyerek tanul, a tantestület 13 főből áll. A napköziben Szovics Rudolfné látja el a feladatokat, és György Ferenc lelkiatya a gyerekek hitoktatója. Természetesen működik az iskolai étkeztetés, amivel az iskolakonyha felépüléséig bizony gond volt, mert a helyi vendéglőben, kocsmában étkeztek a gyerekek. — Az iskolán kívüli élet? — Tanítóink zöme bejáró, de fontosnak tartják a szülőkkel való együttműködést és más feladatok ellátását, mondjuk kultúrműsorok szervezését. Közben Pécsik Béláné igazgatóhelyettes is bekapcsolódott a beszélgetésbe, és elmondta, hogy az iskolai és a járási szavalóversenyre készülnek, természetesen a legjobbak jutnak tovább, volt már versenyzőjük az országos rimaszombati döntőben is. Működik a színjátszó kör is: Motesiczky Ida népművelő és Suba Szilvia vezetésével 2
