A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
H BEMUTATÓ Tüskerózsa — Noszlopi Judit m.v. a címszereplő is érzékeltette az általa megformázott jellem fokozatos változásaitfejlődését, néhol mégis mélyebb átélést tanúsíthatott volna! A mindenre elszánt Jánost alakító színészpalántától több karakánságot, magabiztosságot vártam, hiszen tehetségét már előzőleg, kisebb szerepekben (a jelenleginél jobban) bizonyította. Talán több rendezői utasítást igényelt volna... Nem csalódtam a Királyt játszó D. Németh Istvánban, akinek zsörtölődős-kissé komikus-gonoszkodó, különös "hobbit" űző lányát révbe juttatni akaró figurája élettel volt tele. Bár a színpadra ismét visszatért Petrécs Annát csak pár percig láthatjuk János anyja szerepében, figurája élethű — anyai aggódást, jóságot, melegséget sugárzó. Az előadás további szereplői: az Erzsi—Jakab(egymásra mégsem találó?) kettőst alakító "örökcsitri" V. Mák Ildikó és (az előző szerepeiben jobban brillírozó) Kukola József, továbbá Kossuth Gábor és Tóth Attila őr. A produkciót Meczner János m.v., a Budapest Bábszínház igazgatója rendezte, akinek köszönhető, hogy Csanádi Judit m.v. ötletes díszletét (pl.: a súgólyukból kiemelkedő kút, a változó helyszínekhez illő háttér, palotatornyok stb.) és Torday Hajnal m.v. pompás jelmezeit (kiemelem a madártollazatot) kölcsönkapta a komáromi társulat. Az említett tervezők esztétikai élménnyel járultak hozzá a születendő "csodához"... Két felvonás alatt vártuk a Csodát..., azután elbeszélgettünk — mi, gyerekek és "örökkölyök" újságírók, pedagógusok. Kapásból több tucat mese címe hangzott el, amelyeket szívesebben látnánk a közeljövőben, mint eszmecserénk tárgyát. Valami meseszerűbb, szívet-lelket melengetőbb mesét. (Ha már a brutális akciófilmek elől sikerül elcsalnunk a porontyokat...) Szó esett a nyelvtani hibákat (is) tartalmazó fehér-fekete műsorfüzetről (Gál Lívia és Soóky László munkája), amelyből ellopták a színeket... (No, de ez már egy másik mese!) Abban a rendező a magunk által elképzelt színház varázslatának mególésére-átélésére buzdít. Fantáziánk szárnyaló, népmesetárunk kifogyhatatlan, és talán legközelebb a CSODA is megszületik... Egyről már értesültem: állítólag a jövő évadban bábszínházi tagozata lesz a komáromi társulatnak! MISKÓ ILDIKÓ A mesejáték szereplői (a képről hiányzik Petrécs Anna) Színház) — a mindenlátó királylány, aki meggyőzött bennünket arról, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, azaz szépség rút belső — gőg és gonoszság nélkül. Olyan férjre vágyott, aki képes elbújni arra a helyre, ahol ő sem tudja megtalálni. (Csak nem rokona Karinthy síró királykisasszonyának, aki az őt nevetésre bíró kérő boldogító igenjére vágyott...?) Miközben szaporodtak a hullák (ugyanis a daliák közül egy sem élte túl a három próbát), a (szadista vagy pszichopata?) Királypapa (D. Németh István) örömmámorban úszott a vitézektől eltulajdonított kardgyűjtemóny növekedése láttán. (Hm, tehát nem is Tüskerózsáját féltette a hervadástól — az örökös magánytól?!) Egyre horror-paródia ízűbbó vált számomra ez a meskete (bár paródiából kevesebb jutott, mint izgalomból, pórul járt legényekből), ám szerencsére színre lépett-repült két ízig-vérig mesefigura: Holló (Benes Ildikó) és Sas (Pőthe István), akik hosszú hallgatás után végre kommunikációra-tetszésnyilvánításra késztették a színházi varázslatra vágyó-váró gyereksereget. Miközben vitatkoztak-tréfálkoztak-segítséget nyújtottak a királykisaszszonyért epekedő Jánosnak (Bernáth Tamás), a tollazatukhoz hasonlóan színpompás-sziporkázó volt játékuk is. Leginkább miattuk érdemes megnézni az előadást! Bár és csodaváró közönsége Vallom: "Kell egy hely, ahol minden megtörténhet..." — ahol átélhetjük a csodavárás lázas-reményteli perceit akár naiv kiskamaszként, akár örök-kölyökként felnőttkorunkban. Például egy színház, melynek repertoárjában rendszeresen helyet kapnak — örök erkölcsi értékeket felmutató, jellemformáló, esztétikai élményt nyújtó, varázslattal bíró — mesék is. Sajnos, az 1992-ben bemutatott, bel- és külföldön egyaránt nagy sikerrel játszott A PADLÁS című félig mese, félig musical már lekerült a Komáromi Jókai Színház műsoráról, és az így keletkezett űrt azóta sem töltötték be újabb bemutatókkal. Ezért is nyugtáztam örömmel azt a tényt, hogy az említett intézményünkben mesebérletet hirdettek meg, melynek első produkcióját, GabnaiKatalin "A mindenlátó királylány" című mesejátékát január 11-én délelőtt tekintettem meg. Végre felgördült a függöny, és a kíváncsi apróságokkal együtt vártam a CSODÁT... Jöttek sorban a mesehősök: Tüskerózsa (Noszlopi Judit m.v. — Győri Nemzeti János — Bernáth Tamás KIRÁLYIM" 2 SZŰCS JENŐ FELVÉTELEI
