A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-21 / 16. szám

ÉVFORDULÓ HET TASSO HALALANAK ÉVFORDULÓJÁN "Bárkivel egyenlőnek, sőt min­denkinél különbnek érezte magát. Nemcsak azt tartotta termé­szetesnek, hogy a hercegi asz­taloknál étkezzen, hanem azt is, hogy a herceggel egyenlő tiszte­letben részesüljön. A humanista­reneszánsz értelmiségi méltósá­gának, a hatalommal való partneri viszonyának magas igénye ez olyan korban, amikor az előbbi méltóság megszűnőben volt, s az értelmiségi lét egyre inkább alá­vetett létté változott" — írja Tas­­sóról szóló tanulmányában Király Erzsébet. Torquato Tasso azon kevesek egyike, akik még tehet­ségük és munkájuk nyomán meg­kapták azt a méltóságot, amelyet a későbbi korok olyan szűkmar­­kúan osztogattak a költőknek. A 16. század olasz költőfejedelmó­­nek már származása jogán is kijárt az az elismerés, amit ké­sőbb, hányatott élete alkonyán mégis elért. Mint apja, Bernardo Tasso, a velencei születésű költő, ő is élete végéig udvari szolgá­latban állt. A fiú Sorrentóban született 1544. március 11-én, és nyolc évig apjával együtt Sanse­­verino harceg bergamói udvará­ban tartózkodott, ahol apja udvari titkár volt. A herceg száműzetése után az apa fiával együtt követte őt. Mozgalmas évek, állandó utazások követik egymást a fiatal Tasso életében: megismeri a velencei, padovai udvar életét, jogot, filozófiát, szónoklattant ta­nul Padovában, irodalmat Bolo­gnában. Egy tanárellenes szatíra miatt Bolognából menekülnie kel­lett, a vele egykorú Gonzaga herceg támogatásával Padová­ban tanult tovább, majd a ferrarai udvarban Luigi ď Este bíboros szolgálatába állt. Franciaország­ba utazott a bíborossal, bemutat­ták Medici Katalinnak is. Vissza­térve megírta úti élményeit, ame­lyet levél formában meg is jelen­tetett. A bíboros után 1572-től 1577-ig. II. Alfonz ferrarai uralko­dó szolgálatában állt. Éveken keresztül dolgozott eposzán, amelynek akkor még a Goffredo címet adta. Az 1. változat befe­jezése után bemutatta az udvar­ban, ezután pedig Rómába ment, hogy kikérje a Medici bíboros által kinevezett bizottság véleményét. Értetlenség, személyeskedés volt a válasz, amely még inkább rontott kedélyállapotán. Kétség­­beesésében, hogy eretnekké vált, vallomást tett az inkvizíciónál, de az inkvizítor feloldozta. A hercegi udvarban helyzete egyre nehe­zebbé vált, mivel az uralkodó neheztelt a költőre, hogy az egy ellenfelétől kórt tanácsot, és val­lomást tett az inkvizítornál. 1577- ben késsel támadt egy szolgára, emiatt előbb házi őrizetbe, ké­sőbb egy ferences kolostorba került. Itt kezelték, de nemsokára innen is megszökött. Az udvart ért bírálatok, a herceget érintő támadásai miatt II. Alfonz elfogat­ta, és mint őrültet a Sant'Anna börtönkórházba szállították, ahol egészen 1586-ig raboskodott. El­méje sértetlen maradt, és 1580- tól sorra írta madrigáljait, canzo­­néit és szonettjeit, amelyek csak később, a kilencvenes évek ele­jén jelentek meg Mantovában és Bresciában. Tasso költészetére egyaránt meghatározó Petrarca és Dante hatása. Számos kortár­sával ellentétben nagyra értékelte Daniét, képein, nyelvi fordulatain, amelyeket A megszabadított Je­ruzsálemben használt, is kimutat­ták az Isteni Színjáték szerzőjé­nek hatását. Tasso nevéhez el­sősorban főműve, A megszaba­dított Jeruzsálem kapcsolódik, amelyet éppen Sant'Anna-beli fogsága idején, a szerző tudta nélkül jelentettek meg két kiadás­ban: az első 1581 -ben, a második három évvel később látott napvi­lágot, és rövid időn belül népszerű lett. A Jeruzsálem... előzménye­ként több történeti forrást, így Tyrusi Vilmos krónikáját is tanul­mányozta. Tasso műve a jeru­­zsálemi szent háború történetét, a város bevételét örökíti meg, amelynek végén a Szent Sír felszabadult. A keresztény főve­zér, Goffredo alakjában Bouillon Gottfried alsó-lotharingiai herceg személyét formázta meg: az eposzbeli Goffredo alakjából kiik­tatta a szerelmet és az apaság motívumát is, így ő lett az a vezér, aki győzelemre vihette a szent ügyet. A keresztény lovagok, Goffredo, Baldovino, Rinaldo és Tancredi számtalan ármány, bosszú, szerelmi bánat és belső viszály után győzelmet aratnak az ellenségen, betörnek a város­ba, legyőzik az egyiptomi sereget torquato tasso és megölik a pogány lovagokat. B ďAlton metszete A költő élete végén még újra áldolgozta és kibővítette az eposzt, amelyet A meghódított Jeruzsálem címen jelentetett meg 1593-ben Rómában. Két évvel később, 1595-ben a római Sant'Onofrio kolostorba költözött, itt halt meg április 25-én, 51 éves korában. Az európai irodalomra A meg­szabadított Jeruzsálem gyakorol­ta a legnagyobb hatást. A cse­lekményes, rengeteg szereplőt és csodás eseményt megjelenítő mű Itália után rövidesen Németor­szágban és Angliában is ismertté vált. Hősei, Goffredo, Rinaldo, Tancredo és Clorinda pedig köl­tők és festők generációit ihlették meg. A nagy olasz festőkön, Tintorettón és Castellón kívül Poussint, van Dyckot és Delac­­roix-t említhetjük meg a sok közül. A magyar irodalom Tassénak köszönheti Zrínyi eposzát, bár a hatás elsősorban áttételes. Arany János is belekezdett az eposz fordításába, de nem fejezte be. Goethe, Milton, Lope de Vega, Dryden egyaránt csodálta Tassót, Goethe drámájában pedig mítoszt teremtett a költőről, megalkotta az öntörvényű, megalkuvásra képtelen zseni alakját. OROSZ MÁRTA 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom