A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-21 / 16. szám
HET OTT JÁRTUNK AZ ELSŐ LÉPÉS — A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a kisgyerek számára az a legjobb, ha hároméves kora után közösségbe kerül. Az óvodában megtanulja a kortársaival való közösségi élet alapjait— állítja dr. Bajnok István gyermekpszichiáter. Ezek a gondolatok jutottak eszembe útban a kassai Nešporova utcai óvoda felé. Itt tavalytól egy magyar osztály is működik. A kelet-szlovákiai metropolis nyugati lakótelepén lévő óvoda rendkívül kellemes környezetben fekszik. Igaz, a panelházak itt is zömében szürkék, hasonlóan más lakótelepi építményekhez, ám ezt némileg feledteti a rengeteg fa, díszcserje, virágágyás. Az óvodában dr. Mária Smolková igazgatónő fogad. Ő bő egy éve, 1995. január elseje óta áll az óvoda élén. A szimpatikus igazgatónő elöljáróban elmondja, hogy jelenleg 149 apróság jár hozzájuk. Szüleik havonta százötven koronát fizetnek az óvodáért. Dr. Smolková Mária Igazgatónő Tóth Valéria a gyerekek körében ► Az óvoda növendékei — Amióta fizetni kell, a gyerekek rendesebben járnak — teszi hozzá mosolyogva az igazgatónő. — Eddig viszonylag gyakran előfordult, hogy a gyereket nem hozták az óvodába, mert a kicsinek nem akaródzott felkelni. Most ilyen esetekkel egyáltalán vagy csak nagyon elvétve találkozunk. Úgy vesszük észre, hogy az a szülő, aki óvodába járatja a gyerekét, ezt tényleg komolyan is gondolja. Ami csak jó, mert az apróság megszokja, hogy neki is bizonyos kötelességei vannak. — Milyen nálunk az iskola előtti nevelés? — Nagyon jó színvonalú — állítja határozottan az igazgatónő. — Eddig, a szocializmus évei alatt talán túl szigorúan, mereven be kellett tartani a foglalkoztatásokat. Ma már szerencsére ezek kicsit lazábbak. Tehát például a kétórás meseolvasás lehet másfél óra, vagy a séta, ha jó az idő tarthat tovább, mint ahogy az eredetileg tervezve volt. Az eredmények egyértelműen azt bizonyítják: nálunk az iskolai előkészítés jó. Az óvodából kikerült gyerekek lényegesen jobb eredményeket érnek el az iskolában, mint azok a társaik, akik csak az iskola előtt töltöttek minimális időt az óvodában. — Mostanában egyre inkább hallani különböző külföldön bevált módszerek — gondolok itt pl. a Waldorf módszerre — bevezetéséről. Ön szerint hasznos, ha átveszünk egy olyan módszert, amely külföldön az ottani feltételek között ugyan jól működik, de nekünk egy picit idegen? — Az imént már elmondtam: nálunk az iskola előtti nevelés nagyon jó. Szerintem ezen nem kellene változtatni, esetleg apró módosításokat alkalmazni az adott környezettől függően. Nálunk, úgy tudom, néhány óvodában már működik, illetve bevezették az ún. Waldorf-módszert. Ennek a lényege, hogy a gyerekek csak természetes anyagokat használnak, teljesen mellőzve a műanyagokat. Úgy vélem, nálunk nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy az a módszer valóban jól működjék. Ugyanis kevés az olyan óvoda, ahol csupán természetes dolgok vannak, ahol a gyerekek a földön tudnának aludni. Mert e módszer szerint a gyerekeknek a földre lerakott párnákon kellene aludni. Ez olyan helyen lehetséges, ahol van padlófűtés. A hatosztályos óvoda egyikében magyarul folyik a foglalkozás. Itt két óvónő felváltva foglalkozik a kicsikkel. Egyikük, Tóth Valéria, Friderikusz szavait idézi, kicsit ugyan módosítva: Ha nem lettek volna szlovák szülők, ez az osztály sem jött volna létre... — Jelenleg húszán járnak ebbe az osztályba — mondja. — Zömében vegyes házasságokból, illetve szép számmal vannak olyan gyerekek, akik édesapja, édesanyja szlovák. Az idén öten mennek iskolába és valamennyien szlovák nyelvűbe. Az óvónő szavait megerősítendő: sok kisgyerek egymás között szlovákul beszél, ám ha magyarul szólnak hozzájuk, ők is magyarul válaszolnak. — Ezek a gyerekek már úgy mennek iskolába, hogy viszonylag jól beszélnek magyarul és szlovákul — jegyzi meg az óvónő. — A szülők nagyon jól látják, hogyha egy szlovák közegben élő gyereket magyar osztályba adnak, az megtanul egy számára idegen nyelvet. Bevallom: jólesett körülnézni a Nešporova utcai óvodában. Egy idegen is azonnal megérzi, hogy kitűnő hangulat uralkodik. Óvónők, gyerekek egyaránt jól érzik itt magukat. Tóth Valéria elpanaszolja, hogy kevés magyar szülő tud erről az óvodáról, pontosabban a lehetőségről, hogy itt magyar osztály is van. Pedig ezt az osztályt kimondottan a magyar apróságok számára hozták létre... KAMONCZA MÁRTA 12
