A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-21 / 16. szám
HÉTVISSZHANG Agnesa Bartíková válasza: Tisztelt Főszerkesztő Úr! Érdeklődéssel informálódtam a "Tanügyi gondok Megyercsen’ című cikk tartalmáról, mely Miskó Ildikó tollából, az önök hetilapjának 8., azaz 1995. 2. 24-i számában jelent meg. Elhatároztam, hogy írok Önnek, mivel a cikkben említett szlovák pedagógus, aki állítólag "aláírásokat gyűjtött" Huszlicska igazgatónő elhelyezése érdekében (a megyercsi óvoda nyugalmazott igazgatónője), illetve akinek sikerült "félrevezetni" több szülőt, nos, az én vagyok. Felelősségem tudatában állítom, hogy sosem gyűjtöttem szülői aláírásokat Megyercsen Huszlicskáné ellen. Ő helytelenül tájékoztatta az említett riporternőt. Mivel a kolléganőjük csak egyoldalúan tájékozódott (?) a riportja során, nem kérte ki a többi óvónő véleményét ez ügyben, ezért a riportban több helytelen információ szerepel. Ezek helyesbítése céljából tudatom, hogy Huszlicskáné nem decemberben töltötte be a nyugdíjkorhatárt, hanem még 1993 szeptemberében, ennek ellenére a mi óvodánkban dolgozott 1995 január végéig. Huszlicskáné azt is elfelejtette közölni a riporternővel, hogy nem 1989 után történt, hogy őt szlovákellenességgel vádolták (vajon kicsoda?), hanem 1993 februárja táján, amikor az ö javaslatára nekem, mint óvodánk egyetlen szlovák nemzetiségű óvónőjének, felmondást adott a komáromi Tanügyi Hivatal 1993. Tisztelt Agnesa Bartíková! Köszönjük, hogy bizalommal fordult főszerkesztőnkhöz, hogy objektívan(?) tárja fel előtte a valós(?) megyercsi tanügyi helyzetet, illetve az ottani óvodában uralkodó viszonyokat. Bár én — a "Tanügyi gondok Megyercsen" című riport szerzője — látogatásom során is több személy által megerősített információkat szereztem (én sem tartom helyénvalónak ún. "féligazságok" ismertetését), a levele nyomán a komáromi Tanügyi Hivatalban néztem utána az Ön által vitatott válaszoknak. FEKETE ZOLTÁN igazgatóhelyettes és ALŽBETA LECKÁ szakelőadó készségesen válaszoltak kérdéseimre, azonban válaszaik az általam leírtakat igazolják... — Miért kapott felmondást, majd 80 százalékos fizetést Bartíková óvónő 1993- ban? FEKETE: — Anyagi okokból járásszerte átszervezésre kényszerültünk, így mindazokban az óvodákban, ahol egy-egy csoportban kevésnek bizonyult a gyermekek létszáma, csökkentettük az óvónők bérét. Mivel Megyercsen a szlovák osztály óvodásai voltak kevesen, ezért ez az intézkedés Bartíková kolléganőre is vonatkozott. Tehát szó sincs nemzetiségi 5. 31-vel. Természetesen a felmondással nem értettem egyet, ezért fellebbeztem ellene. Ennek eredményeképpen felajánlották, hogy ha az eredeti munkahelyemen akarok maradni határozatlan időre, akkor meg kell elégednem a 80 százalékos bérrel. Szerintem az óvoda más megoldást is találhatott volna a takarékoskodásra. A cikkben a szerkesztőnő arról is ír, hogy kezdetben 31 gyermeket magyar, 11 gyermeket pedig szlovák osztályba írattak be a szülők. Ebben a tanévben 24 gyermek jár magyar, 19 pedig szlovák osztályba. A szubjektív véleményem szerint a jelenlegi állapot (többek között) Huszlicskánénak is köszönhető, mivel neki gyakran fontosabb feladatai adódtak, mint a gyermekekkel való munka. Jellembeli és erkölcsi tulajdonságait illetően nem akarok részletekbe bocsátkozni. Azok is befolyásolták néhány szülő döntését, hogy szlovák osztályba írassák be a gyermekeiket. Ennyit az említett cikk kiegészítéseként. Mivel bizalommal tártam fel Önnek a valós helyzetet, amely e levél megírására ösztönzött, és azért, hogy az Olvasóik objektívan legyenek tájékoztatva, végül megkérem Önt e kiegészítés közzétételére hetilapjukban. Feltételezem, hogy sem Önnek, sem pedig kollektívájuknak nem áll érdekében az olvasók félretájékoztatása. Végezetül sok sikert kívánok. AGNESA BARTÍKOVÁ v.r. (Fordította: Miskó Ildikó) megkülönböztetésről, hiszen másutt a magyar gyermekek voltak kevesebben, ezért a magyar kolléganők jutottak hasonló sorsra. Később országszerte csökkentették a pedagógusok órakötelezettségét (1994 augusztus végétől), ennek következtében újra 100 százalékra emeltük az óvónők, így Bartíková bérét is. LECKÁ: — Egyébként Bartíkovának felkínáltunk komáromi munkalehetőséget is, amelyet nem fogadott el, inkább a megyercsi óvodát választotta (pedig lakhelye Komáromban van)! — Huszlicska igazgatónő szerint Bartíková aláírásokat gyűjtött az ő elhelyezése céljából, mivel a fent említett eljárást személyes sértésnek vette. Önök kaptak valamiféle levelet Bartikovától, amely az igazgatónője ellen irányult? LECKÁ: — Egy alkalommal érkezett levél Bartíkovától, mivel kettejük között személyes konfliktusok merültek fel (pl.: a munkaidőbeosztást stb. illetően), amely megoldásához a mi segítségünket kérte. Mi kilátogattunk Megyercsre, majd Bartíkovát behívatta az igazgató úr, és tisztáztuk a levélben említett gondokat. Azután úgy tűnt, hogy megnyugodtak a kedélyek... Arról nekünk nincs tudomásunk, hogy Bartíková esetleg máshová is írogatott volna. — Mennyire voltak elégedettek Huszlicskáné illetve Bartíková munkájával, erkölcsi — jellembeli tulajdonságaival? FEKETE: —A bársonyos forradalom után az egyes iskolatanácsok javasolhattak személyeket az óvodák, iskolák igazgatói posztjára, így történtek a kinevezések. Huszlicskánét is a pedagógusokból, önkormányzati képviselőkből, szülőkből álló csoport javasolta az óvoda élére, és mivel egy panasz sem érkezett hozzánk személyével, erkölcsével kapcsolatban, mi is megfelelőnek találtuk e posztra. Mi nem nyomoztunk sem Huszlicskáné, sem Bartíková erkölcsi élete után... milyen jogon tennénk? LECKÁ: — Az évek során Huszlicskáné szakmai tudását, alkalmasságát bizonyította: élenjárt a munkában, dolgozott a szakszervezetben, aktivizálta a kollektíváját, bekapcsolódott a módszertani rendezvényekbe. így csak pozitívan lehet értékelni a munkáját, az egyéniségét. FEKETE: — A nyugdíjkorhatár elérése után is továbbdolgozott, ami emberi joga. Hiszen elküldeni nem lehet a még tenni akaró alkalmazottat, csupán ő kérheti magát nyugdíjba... — ... ami Huszlicskáné esetében idén januárban megtörtént. Miként nevezték ki az utódját? Szóljanak a jelenlegi helyzetről! LECKÁ: — Mivel az iskolatanács nem javasolt utódot a megüresedett posztra, ezért a Tanügyi Hivatal igazgatója pályázatot írt ki e funkció betöltésére. Öten pályáztak, akik közül STOJANOVÁ KATALIN kolléganő programja — további elképzelése bizonyult a legmegfelelőbbnek, így ő került az óvoda élére. Erről egy öttagú járási bizottság döntött titkos szavazással: négyen voksoltunk mellette. Ezt igazságos döntésnek tartottuk. Stojanová az évek során magyar és szlovák osztályokban is tanított; Megyercsen — egy kolléganőjével együtt — magyar osztályban tanít, a szlovák osztályban is ketten tanítanak. Jelenleg 17—19 magyar osztályba és 12—13 szlovák osztályba járó gyermekkel foglalkoznak a kolléganők, odabent külön-külön osztályban, az udvaron pedig együtt, hogy barátkozhassanak, mindkét nyelvet megtanulhassák a kicsik. Személyes látogatásom során sem tapasztaltam semmiféle nemzetiségi gondot. Végül Bartíková hozzáállásával kapcsolatban még annyit: ő is pályázhatott volna az igazgatói posztra, hiszen a megyercsi kollektívából senki sem jelentkezett a pályázatunkra, így a keszegfalvi óvodából érkezett az új igazgatónő. Vádaskodások helyett inkább bizonyítani kell...! A valós helyzet részletesebb feltárásával e témát lezártnak tekintjük, inkább beszéljenek önmagukért az óvodai eredmények! További munkájukhoz sok sikert kíván: MISKÓ ILDIKÓ 4
