A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-13 / 2. szám
EGTAJAK HÉT Mécs László versei IMÁDSÁG A NAGY LUNÁTIKUSÉRT Népek éje. Halk haláltánc-lanton játszik a Hold, mint sátáni fantom. Európa történelme kormos tornyán egy Holdkóros megy a Holdhoz. Biztos lépte, mintha szállna, szárnyán glóriázza vérpárás szivárvány. Bizton lép: holdkórost, égő aggyal megáldottat véd egy külön angyal. Jaj a kispolgári józanoknak, kik nem lettek részeg megszállottak s úgy indulnak a holdkóros láttán! Hős ő, hajszálbiztos, mint a sátán. Úgy vezet megszállott milliókat, mint ki szem nem látta földi jót ad. Európa történelme ormán zeng a vér, mint víz esőcsatornán. Imádkozzunk érte emberek: "Míg a Holdfantomra rámered, élünk úgy-ahogy! Most ne vezesse sorsunk más: költő se, bölcs se, szent se, meg ne szólítsd fel talál ébredni s jön a világhalál!" Vigília 1942. január OROKKE BIZONYTALANUL (Részlet) Ezüstpárás szép éjszaka. Szív, mért versz oly nyugtalanul! Valaki ment a kert előtt, nem láttam csak fényes kaszáját. Tán ember volt. Tán a halál. Tán megszemlélte házam táját. A föld lélekzik boldogan. Az ifjúság fut mint a nyúl. Nincsen Ha az ember a világ értelmét megértette, már nincsen szüksége vezekelni és bűnbánatot tartani. Ha az ember a béke ösvényén jár, már nincsen szüksége a bűnök bocsánatáért küzdeni. szükség Ha az ember a szenvedélyektől megszabadult, már nincsen szüksége harcolni ellenük. Ha az ember megismerte, hogy ez a világ káprázat, már nincsen szükség arra, hogy elutasítsa, sem pedig arra, hogy ezen kívül más tudást is szerezzen. Drags-po-lha-rje Hamvas Béla fordítása 17
