A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-21 / 16. szám
«• BEMUTATÓ SIRATÓÉNEK - REMÉNYSUGÁRRAL Bevallom: én kissé "féltem" a farkastól, azaz a Komáromi Jókai Színház legújabb produkciójának, Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámájának bemutatásától, fogadtatásától. Aggódtam e társulatból távozott fiatal tehetsó-Petrécs Anna (Martha) Holocsy István, Vincze Emőke, Vörös Lajos és Petrécs Anna Holocsy István (George) és Vörös Lajos (Nick) gek hiánya miatt (vajon akad-e Nick— Honey kettősére, a George—Martha pároshoz alakításában felérő duó?), az amerikai sorstragédia felvidéki értelmezése, közönségsikere miatt (pláne két héttel a Magellan premierje után, amely előadás szintén nem a gondterhelt, napi feszültségek után ellazulni, könnyedén kikapcsolódni vágyó nézőket elégítette ki), hogy már további okokat (pl.: a Madách Kamaraszínház mérceként szolgáló hajdani nagysikerű bemutatóját) ne is említsek... A mennyország és a pokol bugyrait végigjárt (ismeretlen kilétű szülők szülészeten hagyott gyermeke, dúsgazdag nevelőszülők általi örökbefogadása, színházi környezetben való növekedése, konfliktusokkal teli ifjúkor után írói sikerek láncolata) szerző (1928-) maga is vállalja Ibsen, Strindberg, Csehov, O'Neill hatását és Beckett abszurd drámáinak ihletését azzal, hogy szuverén, modern amerikai szintézis létrehozása és "ördögi társadalomkritika” a célja. A számára legnagyobb elismerést hozott Nem félünk a farkastól című (eredetileg három felvonásos: I. Kisded játékok, II. Walpurgis-éj, III. Ördögűzés) darabjának 1962-beli broadwayi ősbemutatójáról többek között a következőképpen nyilatkoztak: "... Alapjában véve ez a mű mélységesen keserű siratóének az ember felett, aki képtelen környezetét vagy magánéletét elrendezni, és ezért nem tud gátat vetni önpusztító ösztöneinek sem... Albee ha búsul is az ember miatt, nem menti fel azokat, akik az emberi lét lélektani és érzelmi útvesztőiben elvesznek...". A mű eredeti angol címe (Who's Afraid of Virginia Woolf?) ugyanúgy a közismert gyermekdalocskára ("Nem félünk a farkastól, nem bánt az, csak megkóstol...") játszik rá, mint Elbert János fordításának magyar címváltozata. Virginia Woolf (1882—1941) angol írónő vezetékneve farkast (az erőszak megtestesítőjót) jelent, keresztneve pedig a szüzesség tisztaságát idézi. A szerző az írónő öngyilkosságára kívánt közvetve utalni a színpadi élet-halálharccal. A magyar fordítás ezt a szójátékot J. Wolfgang Goethe nevének Goethe János Farkas változatával (a komáromi előadásban is elhangzik) igyekezett visszaadni. A társas magányában vergődő Martha (Petrécs Anna) és George (Holocsy István és Boráros Imre felváltva játssza) a szesz- és szexmámorba menekül a kudarcokkal teli valóság elől, az illúziók világába telepítik át gyilkos indulataikat, és ideig-óráig kitalált gyermekük (maga a társadalom?) jelenti a reménysugarat... E házaspár annak a borzalmas kaptatónak a végén kínlódik, amelyre a vendégségbe érkező ifjú pár (Vincze Emőke előkészítős Honey, Vörös Lajos Nick szerepében) nemrég kezdett — végzetét mit sem sejtve — fölkapaszkodni. Útjukat a karriervágy, az elidegenedés, a szeretet és az eszmények hiánya jelzi. A démoni éjszaka során tanúi és áldozatai lesznek "elődjeik" szadista játékösztönének, gyötrelmeinek... Lubom ír Paulovič vendégrendező már "Farkas-lesen", azaz a próbák során meggyőzött arról, hogy bár lépésről lépésre (maga is színészként gyakran előjátszással) segítette a színészek játékát, jellemformálását, ám eközben órtőn-érzőn figyelte egyenrangúan kezelt "játszótársai" önálló megnyilvánulásait — a valós életből merített ötleteit. Hatásosak, de nem hatásvadászok a mű szimbolista színeit hangsúlyozó jelképei (pl.: a játék elején és végén megjelenő fénysugár, a feszültséget fokozó zene). A színészek közül legárnyaltabban Petrécs Anna formázza meg a rászabott figurát: szinte percről percre változik át obszcén férfifalóból a férjét (majd kisinasát) agresszívan ostorozó démonná, a sorsáért szinte szánnivalóan kétségbeesett merengővé... Érdemes volt kivárnom a Holocsy- és Boráros-féle bemutató között eltelt két hetet, mert míg Holocsy István George-ja inkább egy titokzatos, kiszámíthatatlan: hol duhaj, hol pedig játszadozó kölyökként ható figura, addig Boráros Imre egy cinikus, a saját pokoli sorsa felett is ironizáló George-ot mutat be nekünk. Az ő játékának köszönhetően lírai produkcióvégnek — szelíd hajnalodásnak — lehetünk szem- és fültanúi... Számomra kellemes meglepetést okozott Vincze Emőke főiskolai felvételi előtti megmérettetése, teljesítménye: a beszeszelt, kissé infantilis, elkényeztetett, naiv ifjú nej megformálása, amely még némi csiszolást igényel. George, a pokoli játszótárs mellett kissé egysíkúra sikeredett Nick figurája. Vörös Lajos ez alkalommal nem hozta az utóbbi időben tőle megszokott formáját (főként a Liliomban brillírozott)... talán inkább más műfajban kellene a nézők elé tárni tehetségét. Judita Lisová m.v. nyitrai vendégtervező labilitást, káoszt sugárzó díszlete (pl.: tucatnyi palackból és törékeny üveglapból készített asztalka, a más-más helyiségekben játszódó intim jeleneteket visszatükröző (a mű naturalista színezetét hangsúlyozó) üvegfalú vitrinek stb.) és a jellemvonásokat kiemelő kosztüméi harmonizálnak a produkció gondolatiságával. E lelki sztriptíz dramaturgja Soóky László, zenei műnké-ársa Zsákovics László és Miroslav Nemec m.v., koreográfusa Elena Lindtnerová m.v., a rendező munkatársa pedig Németh Ica színművész volt. Miután elgondolkodhattunk az életből való teljes kiábrándultság, lezüllés mély érzelmi, erkölcsi-etikai kérdésein (ehhez hasonló vagy merőben másféle életet élünk?), akarva-akaratlanul bevallhattuk (legalább önmagunknak): a "farkas" már a küszöbünkhöz ért. Vajon akad-e reménysugár...? MISKÓ ILDIKÓ 2
