A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-07 / 14. szám

FIGYELŐ HÉT a vázába friss vizet öntött. Aztán pillantása Éva könyveire esett. Leült az ágyra, találomra belelapozott az egyikbe. Homlokráncolva állapította meg, hogy ezek bizony nem "közönséges" versek. A könyvek szerzői és címei között böngészve egyértelmű volt, hpgy a lány nem a klasszikusok műveit gyűjti. Úgy tűnt, végső soron mindegyik könyv témája ugyanaz, s Éva érdeklődése is különleges dolog felé fordul. A könyvek között akadt elbeszéléskötet "Visszajövök még", és egy vékony, szinte füzetecske terjedelmű vers­­gyűjtemény "Ezeréves csecsemő" címmel. A férfi az utóbbiba olvasott bele, bár a szerző nevét még sohasem hallotta. Maga a cím ragadta meg. A kötet első verse így kezdődött: "Már százszor jártam itt, és még ezerszer eljövök, megadja tartozásait és kölcsönkér, így örök a Lélek. El sose veszik, más és más ruhában feszít, ha tegnap vén, ma már kölyök." A férfi hallott már egyet s mást a reinkarnációról, remek kis mesének tartotta, izgalmas ötletnek. Nem különösebben érde­kelte a dolog. A halálra mint távoli, sajnálatos eseményre gondolt, ami után nincs semmi, ha van is, attól még nem oldódnak meg aznapi gondjai, s az üzleti tárgyalásokat sem végzi el helyette más. Kissé meglepte, hogy a lány sohasem említette, pedig akit foglal­koztat a téma, az szeret ilyesmiről vitázni. Zoltánnak fogalma sem volt arról, hogy az újra divatba jövő tanítások a lélekvándorlás­ból már a költészetet, sőt a szépirodalmat is meghódították. Legalábbis ennek a témá­nak szentelt verseskönyvvel még nem volt dolga. Tovább olvasott hát: "Már ezerszer jártam itt, és még százszor eljövök, hol megkeresi bajtársait a csecsemő, s tovább pörög velük e gyönyörű színpadon a sivatag, kőszikla és vadon, míg az Idő folyama hömpölyög." Kulcscsörgést hallott. Összerezzent, fülelt. Amikor megbizonyosodott róla, hogy Éva érkezett meg, a könyvet visszatette a helyére, a villanyt eloltotta. A konyhában épp felforrt a teavíz. Nekilátott, hogy elkészítse a megígért italt. Addigra a lány levetette a cipőjét és a kabátját, s a konyhában termett. Egy szót sem szóltak. A szeretet bizonyos megnyilvánulásainál ez lehetetlenség is len­ne. Ám a heves ölelkezésük közben Éva egyszerre csak fájdalmasan felszisszent. A férfi csak most vette észre, hogy a lány valamit takargat előle. De a csúnya sebet úgysem lehetett volna sokáig eltitkolni. — Szent Isten! Mi történt a kezeddel?!? (Folytatása következik) írók az emberi együttélésről Az élet: háború. A győztesnek mindent szabad. Ha a legyőzött fél belenyugszik, bizonyosan azért teszi, mert ő is jól jár vele. Romain Rolland Csak a világ ellen lehet nagy az ember és sohasem a világgal. Akiket mindig legyőznek, azok az örök győzők. A hang valóságosabb, minta lárma: a szellem öröme lélegzik benne. Franz Werfel Az ember minden gondolkodás nélkül megy abba az irányba, amelybe tolják. Jakob Wassermann A legszomorúbb emberi gyöngeség az, hogy azokat, akiket legbensőbb énjükben kellene megértenünk — az ellenséget —, ismerjük legkevésbé. Franz Werfel A politika mindenkor csak az éhes emberek tülekedése, amely szükségszerűen magán­viseli az élet gyarlóságát, s minden rendszer csak azért tör hatalomra, hogy párthíveit állásokba ültesse, ellenfeleit gyöngítse és eltiporja. Kosztolányi Dezső Várjuk kíváncsian, mikor lesz már rend. És a rend egyre nagyobb lesz, egyre erősebb... Egyre nagyobb háborúk lesznek, és egyre több ember öli és eszi és falja egymást, de mindegy, fő, hogy rend legyen és, hogy ne öljük és együk és faljuk... no, hogy is van csak ez a dolog? Itt valami zavar van ok és okozat között. Karinthy Frigyes Jobb, ha a gondolat tisztázására két ember mérkőzik tollal, mintha a tisztázatlan gondolat százezreket kerget egymás ellen. Illyés Gyula Ha majd egyszer valamelyik parlament elsőnek mondja ki, hogy a költők és filozófusok háza felett nem szabad elrepülni, nehogy zavarják őket — akkor új korszak fog kezdődni a világtörténelemben. Emil Ludwig Az emberiség örök végzete, hogy legemlé­kezetesebb tetteit csaknem mindig kiontott vér mocskolja be, s hogy a legnagyobb teljesítmények végrehajtása éppen a legke­gyetlenebb embereknek sikerül. Stefan Zweig A történelem a legyőzöttel szemben mindig a győztesnek ad igazat. Hebbel mondta ki a nagyszerű tételt: a történelem számára közönyös az, hogy miképpen történik valami. Ő mindig csak a teljesítők, a megvalósítók oldalán áll. Stefan Zweig Válogatta: -d-15

Next

/
Oldalképek
Tartalom