A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-07 / 14. szám

INTERJÚ HÉT ÚJ HULLÁM: A HIT GYÜLEKEZETE Négyszemközt FEKETE ZSIGMOND segédlelkésszel Egy hétvégén az ún. HIT Gyülekezetének hagyományostól eltérő istentiszteletére hívtak magukkal komáromi ismerőseim. A javarészt huszonéves hívők és további érdeklődők FE­KETE ZSIGMOND győri segédlelkész prédiká­cióját, azaz inkább — tanulságokkal szolgáló — élettörténetét és bibliai vonatkoztatását hallgatták őszinte figyelemmel, majd dallal és zeneszóval dicsőítették Jézus Krisztust, a Megváltót, s imádkoztak az újonnan megtért testvéreikért. Végül felszabadultan ismerked­tek, beszélgettek egymással, én pedig Zsig­­mondot kérdeztem a gyülekezetükről: — A manapság világszerte tevékenykedő felekezetek, szekták és egyéb vallási csopor­tosulások között hová tartozik a HIT Gyüleke­zete? — Világszerte a kereszténységen belül bizonyos megújulási törekvések mutatkoznak, új mozgalmak jönnek létre. Például a század elején ilyen volt a Pünkösdi Ébredés, amikor a Szentlélek gyümölcseit az emberek ismét megismerték. Majd következett az ún. kariz­matikus (természetfeletti adományon vagy ké­pességen alapuló) mozgalom, amelyet a már nagy felekezetekhez (katolikus, református) tartozó fiatalok hoztak létre a hatvanas években. Ennek a lényege az volt, hogy megújult a hitéletük — már nemcsak egy tradíciót akartak követni, hanem az élő Istent. A harmadik, azaz az új hullám a hetvenes-nyolcvanas években vette kezdetét, így a tizenöt évvel ezelőtt létrehozott HIT Gyülekezete is. Hét fiatal a szokásos istentiszteleteken kívül kezdte dicsér­ni az Urat dallal, zeneszóval, imádsággal, míg egyre többen és többen álltak közéjük. Mivel mi az egyetemes egyház tagjai vagyunk, bárkit elfogadunk testvérünknek, aki hozzánk hason­lóan hisz. A magyarországi politikai-társadalmi viszonyok között nem élhettük úgy meg a hitünket, ahogy mi szerettük volna, azaz ahogy a Szentírás hirdeti, azért egy különálló gyüle­kezetét hoztunk létre. A miénkhez hasonló gyülekezetekre jellemző, hogy nem központilag irányítottak-szervezettek. Egy hasonló dél-ko­reai gyülekezet több százezer fős, a magyar­­országi HIT Gyülekezete mintegy harmincöte­zer hívőt vonz (mivel nincs bejegyzett tagsá­gunk, az érdeklődés csak az istentiszteletek iránti érdeklődésből mérhető le), Szlovákiában is működnek hasonló gyülekezetek. Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a Jézus Krisz­tussal való személyes találkozást mindenkinek saját magának kell átélnie, hiszen az elődeim hite engem nem tart meg... A történelem során mindig ismétlődnek azok az időszakok, amikor egy-egy generációból egyre többen lépnek Isten elé, és döntenek Jézus Krisztus mellett. — Prédikációd során felfigyeltem arra a kijelentésedre, miszerint a hívőknek nincs szükségük közvetítőkre Istenhez. Magyarorszá­gon miként fogadják léteteket és az ilyen kinyilatkoztatásokat a hagyományos felekeze­tek, illetve az azokban munkálkodó-közvetítő "Isten szolgái'1? — Ez nagyon eltérő... Azért is hoztuk létre ezt a gyülekezetei, mert a már működő felekezetek lelkészei nem fogadták jó néven az efféle elveket, hozzáállást. De ezek csak egyes személyektől függő, mondvacsinált prob­lémák! Nem túl jó, de nem is egyértelműen rossz a más felekezetekhez fűződő viszonyunk. — Szerintetek is a templom az Isten háza? — A Biblia szerint azok a hívők váltak Isten templomává, akik befogadták Jézus Krisztust a szívükbe. Ugyanis Isten nem kézzel épített templomokban lakik, hanem bennünk! Az ige szerint vigyázzunk testünkre is, meg ne rontsuk, hiszen az a Szentlélek temploma! Persze a hitünket mi is igyekszünk a speciálisan erre a célra szolgáló helyszíneken megélni, de mivel csak minimális állami támogatásban részesü­lünk (az is a lelkészképző iskola működtetésé­hez szükséges), így kevés imaházzal rendel­kezünk, ezért különféle bérleményekben, isko­lákban, lakásokon jövünk össze. Az iskolákban szívesen találkozunk a hívőkkel, hiszen Pál apostol is gyakran tartotta az istentiszteleteit iskolákban. — Miként valósítjátok meg a lelkészképzést? — A lelkészképzésre nagy súlyt helyezünk. Az az elvünk, hogy aki megtér, Jézus Krisztus mellett dönt, igyekezzen elvégezni egy alapul szolgáló Biblia-iskolát, hogy megismerje, való­jában miben is hisz. A helyi gyülekezetek vezetőinek, illetve a továbbtanulni szándéko­zóknak pedig további teológiai képzést bizto­sítunk az öt éve működő teológiai főiskolánkon, Budapesten, ahol nappali és levelező oktatás is folyik, amely oklevél átadásával zárul. Én még nem végeztem el a főiskolát, ezért csak segédlelkész vagyok, viszont Csilla, a felesé­gem, már elvégezte, és teológusként tevékeny­kedik. — A ti istentiszteleteteken szokatlan igehir­detést és szertartásrendet tapasztaltam... — A Szentírás szól azokról a részekről, amelyekből egy istentisztelet felépül. Ezek: az imádkozás, Úr-dicséret, prédikáció, evangelizá­­ció (igehirdetés) stb. Viszont sehol sem határozza meg azt, hogy melyik résznek mennyi ideig kell tartania, hanem mindig az adott helyzethez megfelelően alkotnak egy teljes egészet az említett részek, tehát az istentisz­teletünknek nincs előre meghatározott liturgiája (egyházi szertartásrendje), formája. Továbbá a Biblia azt írja, hogy énekeljünk új dalokat az Úrnak, ezért a régi dalok helyett mi valóban új dalokat éneklünk, amelyek lehetnek akár harsogok (a többségében fiatal híveinkhez közelebb állóak), akár halk imádó dalok. Isten minden korosztályt el akar érni! — Úgy tudom, hogy egyre több szlovákiai hívő is érdeklődik a gyülekezetetek iránt... — Valóban, hiszen először én, azután a feleségem vezetett Komáromban Biblia-iskolát — hozzávetőleg 15—15 érdeklődő számára, Hívők Komáromban akik többsége időközben megtért, és létrejött itt is egy gyülekezet. Egy győri alapítvány támogatásának köszönhetően járjuk DéFSzlo­­vákia helységeit, Biblia-iskolát tervezünk Érsek­­újvárott és Pozsonyban is — a karizmatikus látásmódunkat ismeretterjesztő előadás-soro­zat formájában tárjuk az emberek elé. Szlová­kiai magyar és szlovák hallgatók is jelentkeztek a budapesti főiskolánkra. Két évvel ezelőtt egy hozzánk hasonló poprádi gyülekezettel közösen szerveztünk egy kéthetes, országos jellegű Biblia-iskolát. A főiskolánkra elsősorban a már gyülekezetvezetőként vagy lelkészként munkál­kodó hívőket várjuk. Jelenleg hatszáz teoló­­gushailgatónk látogatja ezt a főiskolát. Szlová­kiában lakásokon, kis csoportokban is tartanak istentiszteleteket, de nagyobb létszámú össze­jöveteleket is tervezünk, hasonlóakat a ma­gyarországi összejövetelekhez. — A ti hitetek szerint is 2000-re várható a világvége, vagy hittel-szeretettel megmenthető az emberiség? — Jézus Krisztus már megváltotta az emberiséget, és ezáltal megmentette. Már csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk őt Meg­váltónknak! Egyébként mi is új eget és új földet várunk, de a Biblia tanításai szerint még több mint ezer évünk van... előbb még Jézus visszajön az övéiért. Aki őt elfogadja, biztos, hogy üdvözül! Mi tehát nem a világvégét, hanem az "élet" megjelenését várjuk. MISKÓ ILDIKÓ Fotók: a szerző Az Úr dicsőítése dallal, zeneszóval. Jobbról: Fekete Zsigmond és Csilla 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom