A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-24 / 12. szám
HÍRMONDÓ MI Szabó Gyula - Memento a Lilla Galériában Képzőművészeti csemegének számított az az idén tizenöt éves losonci Nógrádi Galéria Szabó Gyula gyűjteményéből rendezett kiállítás, amelyet február második felében, a hetényi Lilla Galériában tekinthettek meg az érdeklődők. A tárlat nyitányát az ún. Hetónyiesték keretén belül megtartott, diavetítéssel egybekötött beszélgetés képezte — az 1907-1-1972 között élt festőművész és költő egykori feleségétől, dr. Szabó Kingától, a Nógrádi Galéria igazgatónőjétől tájékozódhattak az est résztvevői, miközben Dráfi Mátyás, a Komáromi Jókai Színház művésze az alkotó verseit tolmácsolta. Többek között megtudhattuk, hogy a Molnár Aurél által "losonci Prométheusznak" nevezett művész Budapesten látta meg a napvilágot, ám kisgyermekként a szüleivel együtt Losoncra költözött, ahol élete jelentős részét töltötte. Szoba- és templomfestő édesapja mellett cseperedve került a színek bűvöletébe, pályáját cégtáblák elkészítésével kezdte, miáltal próbálta megteremteni főiskolai tanulmányai anyagi alapját. Nagy hatással volt rá Gyurkovits Ferenc személye és művészete. Fiatalkorában hármas életet élt: nappal a cégtulajdonosok megrendeléseinek igyekezett eleget tenni, továbbá képeket festegetett, éjszaka pedig az érettségi vizsgáira készült, hogy utána jelentkezhessen a budapesti akadémiára. Ez a túlzott megerőltetés 1935-ben idegösszeroppanáshoz vezetett, minek során addig festett képei javarészét elégette. A gyógykezelések megtakarított pénzét felemésztették, és minden tekintetben újból kellett "építkeznie". 1937-ben Pozsonyban rendeztek egy sikeres kiállítást újabb képeiből, minek köszönhetően ösztöndíjat nyert a Masaryk Akadémiától. E támogatás segítségével jutott ki Párizsba, ahol tanulmányokat folytatott, majd egy nyugat-európai körutat tett. Pár hónap után hazatért, de édesapja tanácsköztársaságbeli tevékenysége miatt nem kapták meg a csehszlovák állampolgárságot, ami sok kellemetlenséghez vezetett a továbbtanulás, munkavállalás stb. terén. Azután a második világháború újabb akadályokat gördített a művész tehetségének teljes kibontakozása elé. Anyagi okokból fogadta el az ipolysági játékgyár játéktervezői állását, kényszerből pedig egy debreceni tartalékos tiszti kiképzésre menekült. Átvészelte a háború borzalmait, bár egy idegbénulás ágynak döntötte. Magyar művészként 1945—48 között teljesen elszigetelődött a világtól — nem állíthatta ki a műveit, kirekesztődött a művészeti egyesületekből, anyagilag tönkrement. Ez idő tájt fametszeteken örökítette meg háborús élményeit — készítette el a huszonegy lapból álló "Ecce homo"-sorozatát, amellyel végül berobbant a szakmai köztudatba, azaz Bazovský közbenjárásának köszönhetően 1949- ben ismét kiállítása nyílhatott meg. Az említett művész juttatta be a megalakult Szlovák Művészek Szövetségének első tagjai közé. Az ötvenes évek szabadabb légkörét tükrözik az akkor alkotott — derűt, nyugalmat sugárzó — tájképei, továbbá filozofikus tartalmú, képszerű versei. Újabb hullámvölgyet jelentett számára a realista stílus "kötelező divata", amikor sötétebb tónusú tájképeket alkotott. A hatvanas években gyakran utazgatott Prágába, Budapestre, továbbá a Szovjetunió ázsiai tájaira, ahol a mohamedán kultúra kincseivel ismerkedett, valamint Pekingbe, ahonnan rengeteg csodálatos élménnyel tért haza. Ezek hatására újabb technikákkal próbálkozott: például viasztempera képeket és monotípiákat készített, ezzel párhuzamosan pedig újabb és újabb elgondolkodtató verseket írt. "Szabó Gyula hatása életében nagyon erős volt. Egyénisége, szuggesztivitása, vallott elvei széles körű érvényessége, emberi gondokat befogadó képessége, eltökéltsége és megszállottsága járultak ehhez hozzá. Sok híve és tisztelője volt és van a mai napig is. Hozzáfordultak, mint első mesterükhöz Bácskái Béla és Dúdor István..." — írta a művészről Kubióko Klára. Szabó Gyula 1972-ben, Prágában hunyt el. Halála után nyolc évvel alakult meg a Nógrádi Galéria, mely gyűjteményének alapját képezik e művész munkái, mintegy mércét állítva az utódoknak... A Lilla Galériában kiállított alkotásai ízelítőt nyújtottak valamennyi korszakából, általa alkalmazott technikából, melyek a diakockákon látott műveivel és az elhangzott versekkel együtt még közelebb hozták hozzánk "a világra ablakot táró", embert szerető-féltő művészt — köszönet ezért NAGY JÁNOS szobrászművésznek, az est vendégeinek és az erkölcsi-anyagi támogatóknak! MISKÓ ILDIKÓ A szerző felvételei Dr. Szabó Kinga és Dráfi Mátyás Szabó Gyula: Önarckép Nagy János "házigazda" az érdeklődők gyűrűjében 9
