A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-10 / 10. szám
HÉTINTERJÚ Azt csinálom, ami örömet szerez Versek helyett egyelőre más munkái, például színházi rendezései beszélnek helyette. A Popfesztivál, a Pomádé és bizonyára erre az évre is tartogat meglepetést a tarsolyában Kis Péntek József. — Miért vagy Péntek is? — Amikor a hetvenes évek közepén verseket kezdtem írni, Zs. Nagy Lajos azt mondta, hogy a magyar irodalomban van már egy Kiss József költő, és csak akkor közli a verseimet, ha valami módon megkülönböztetem magam. A Robinsonból ismert Péntek egyben édesanyám vezetékneve is volt, és érzésem szerint az én nevemben is jól mutat. Nem? — De igen, csak mostanában nemigen látom aláírva versek után... — Idestova négy éve, hogy nem írok verset. Persze ez nem jelenti, hogy soha többé nem akarok verset írni, de ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy a színház az, amin keresztül igazán ki tudom fejezni magamat, el tudom mondani a véleményemet a világról. Ez az, ami igazán le tud kötni, ugyanis csak olyan dolgot tudok szíwel-lélekkel csinálni, olyan alkotásba tudok belefogni, amely számomra örömet szerez. — Nem értem, hogyan lehet a versírást abbahagyni, hiszen az ihlet vagy jön, vagy nem. — Pontosan erről van szó. Amíg jött az ihlet, addig írtam. Mintegy tíz évig tartott az az időszak, amikor meg voltam győződve arról, hogy költő vagyok, és ezt a környezetemmel is sikerült "elhitetnem". Most viszont az életem olyan periódosba jutott, hogy versen keresztül nem tudok mit mondani. kérték, hogy ezt a musicalt szeretnék velem színre vinni. így adott volt a lehetőség, hogy a zenés műfajjal is megpróbálkozzak. Körülbelül húsz-huszonkét éve foglalkozom színházzal, és zenés betéteket mindig is igyekeztem beiktatni az előadásokba, mégis elég komoly kihívás volt számomra, hogy belefeledkezzem a zenés műfajba. — Nem túl nagy próbatétel egy amatőr csoportnak a Pomádé a világhírű film után? — Véleményem szerint egy amatőr csoportnak bármi nagy vállalkozás, de meg kell említenem, hogy a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban van egy állandó jelleggel működő dráma—pedagógiai csoport. A Pomádéban nagyrészt azok a negyedikes végzős hallgatók vesznek részt, akik ennek a csoportnak négy évig tagjai voltak, tehát tisztában voltam a képességeikkel, amikor a Pomádéba belevágtunk. Egyébként is ezek a gyerekek évek óta a HAIR című musicalt szeretnék színre vinni, de sajnos ahhoz legalább ötször annyi pénzre lett volna szükség, mint a Pomádéhoz, így ezzel is meg kellett elégedniük. Persze bízom benne, hogy egyszer a HAIR is összejön. — Nyilván az iskoláskorú réteget célozták meg vele. — így igaz, ennek ellenére a negyvenes és az ötvenes korosztály is megnézi az előadást, hiszen ha belegondol, ők akkor voltak abban a korban, amikor ezek a művek keletkeztek, és világhírűvé váltak. — Ön is középkomnak mondható, mégis jól megérti magát ezekkel a fiúkkal és lányokkal. Nem önvédelem ez egy kicsit, és így akar saját maga is fiatal maradni? — Jó kérdés, de mindenáron nem akarok fiatal maradni. Nagyon — Ezt helyettesítette be a zenével, hiszen a GIMISZ együttessel zenés darabot mutat be. — Igen, nagyon szeretem a zenét, vonzódom ehhez a műfajhoz. Amikor elkezdtem fiatalokkal, gimnazistákkal foglalkozni, úgy vettem észre, hogy ez a műfaj áll hozzájuk legközelebb, és elég sok közöttük a jó táncos és énekes. Egyébként a tavalyi Popfesztivál előadása úgy született, hogy maguk a diákok — A Pomádé sem olcsó produkció, honnan jött a pénz? — Nagy segítséget kaptunk a komáromi Csirkefogó Grillbártól, és húszezer koronával támogatott bennünket a városi önkormányzat is. Más szponzorok is segítettek és a Komáromi Jókai Színház is rendelkezésünkre bocsátott díszletelemeket. — Ha már itt tartunk, nem túl nagy konkurencia a profiszínház? —Tavaly a Popfesztivált nyolcszor játszottuk Komáromon kívül, Pozsonyban, Budapesten és tizenkétszer itthon telt házak előtt. Beszélgetésünk után pedig a Pomádé ötödik előadása következik. 6
