A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-24 / 8. szám
métÉLŐ MÓLT FARSANGI LAKODALMAK A lakodalmakat főleg két időszakban tartották: ősszel és farsang idején. Az ősziek szeptembertől adventig, általában november végéig tartottak. A farsangiak pedig vízkereszt után — farsang vasárnapjáig. Nyáron nagyon ritkán tartottak lakodalmat. Ha valakik mégis nyáron esküdtek meg, azokat a pletykás asszonyok megszólták, hogy úgymond "muszájból" történt a mennyegző. A lakodalmakat általában hétközben — hétfőn, kedden, szerdán, ritkábban szombaton tartották. Vasárnap és csütörtökön szintén nem, mert éjfél után már pénteki böjti nap volt, amikor nem illett húsételt fogyasztani. A lakodalmak az első nap délelőttjén vagy délutánján kezdődtek, s másnap reggelig, "kivilágos virradatig" tartottak. Régebben, a múlt század végén akár két-három napig is tartották a lagzit. Szombaton azért nem volt ajánlatos a lagzi megtartása, mert az új menyecskének vasárnap illő volt bemutatkoznia a templomban, már asszonyfővel, kendőben, mert előző vasárnap még leányfővel, szalaggal a hajában, kendő nélkül volt. Ez különösen akkor volt fontos, ha a menyasszonyt más faluból hozták, mert így a helybéli asszonyok már templomba menet és hazajövet megbámulták, és megtárgyalták: hogy szép-e, milyen a járása, milyen a ruhája stb. A lakodalmak a befejezéshez közeledtek, amikor eldalolták a lagzisok: A hajnali csillag ragyog, én meg a lagziban vagyok, hazamegyek, lefekszek, kialuszom magamat... Melyik időszak volt az alkalmasabb a lagzik megtartására? Egyes zsugori anyósok, apósok úgy tartották, hogy a farsangi volt az alkalmasabb, mint az őszi. Sőt a húsvét utáni lakodalom még jobbkor volt, mert már akkor közeledtek, illetve folytak a tavaszi munkák, és a menyecskét máris munkára lehetett fogni. Úgy mondták, "ne egye soká hiába a drága kenyeret!" Ha ősszel tartották a lagzit, akkor ugye tavaszig nem dolgozhattak a határban. Pedig hát, munka a falvakban télen is volt elég! Az asszonyok, menyecskék, leányok fontak a nyáron kitermelt kenderből, majd szőtték a vásznak, s belőle ruhákat varrtak. De volt még tollfosztás, hímzés, kötés, horgolás, s egyéb házi munka is akadt. Tehát a "tűzrőlpattant" menyecskék dolgozhattak épp eleget tavaszig is! Kurta farsang — itt a vége A farsang betetőzése farsangvasárnap, farsanghétfő, azaz húshagyókedd volt. Ekkor három napig tartott a vigadalom! Jó ételeket főztek és sütöttek. Farsangvasárnap fánkot, amit nálunk palócul "pampuskának" neveztek, hétfőn "herőkét" azaz forgácsfánkot, kedden pedig túrósrétest. Ilyenkor minden faluban volt tánc. A legtöbb esetben nem fogadott cigánybandával — hanem csak amolyan "batyubál". Ma a népszokások felelevenítéseképpen olyan batyubálokat rendeznek, ahol álarcos, népviseletbe öltözött, hátukon vászonabroszból kötött batyuval vonulnak be a táncosok. Ez nem így volt régen! A batyubált azért nevezték így, mert mindenféle szedett-vedett batyubanda játszott csak a táncokon. Helybéli műkedvelő zenészekből verődtek össze, és egy-két zenész is megtette, ha nem volt több. Nálunk, Tompán, ahogy emlékszem, az 1930-as években megesett, hogy Béres Imre pásztorember dudán játszott, s az is elég volt. Egymaga volt a zenekar. Igaz, úgy szokták mondani, hogy dudásból elég egy is, mert "két dudás egy csárdában nem fér meg". Ki így, ki úgy cifrázta a nótát, s nem tudtak egy nótára játszani. Máskor egy ilyen zenekar állt össze: Eduard Lackovský, a helyi szlovák iskola tanítója hegedűn játszott, ő volt a prímás. Dombi Károly legény volt a másodprímás. Kotora Lukács volt a kontrás egy saját gyártmányú hegedűvel. Rendes húrokat szerelt rá, így kontrázni lehetett vele. E hegedűnek az volt az érdekessége, hogy amikor elkészítette, nem tudta barna páccal festeni, lakkozni, így tintával kente be! Tóth Jani legényember gyöngyházgombos harmonikáján játszott, Piatrik Karcsi fiatal legény egy rossz fazékon dobolt, Hoksza Karcsi pedig régi fedőket vert össze, ő volt a cintányéros. Vasárnap délután, este és éjjel is erre táncolt a falu fiatalja, öregje. Hajnalban már tetőzött a hangulat. Abbahagyták a táncot, a zenekar pedig vette magát, és sorba járta a házakat, éjjeli zenét adtak. Persze mindenütt megkínálták őket. Régebben, ahogy nagyanyám mesélte, három napig táncoltak. Sőt, bent a "batyubálban" még a cipőjüket is levetették, mezítláb táncoltak. Nem tudom melegük volt-e, vagy a lábbelivel spóroltak? Farsang keddjén már csak éjfélig tartott a bál. Mert ugye, éjféltől már hamvazószerda volt. S ezzel kezdődött a nagyböjt — tartózkodás ételtől, italtól és a mulatozástól, táncoktól. Ilyenkor a "becsületesebb italozók és pipázók" fogadalmat tettek, hogy a böjt idejére abbahagyják az alkoholfogyasztást. Egyesek fogadalma csak a borra vonatkozott, a kisüstit úgymond tiszta lélekkel és lelkiismerettel fogyaszthatták, hiszen erre nem tettek fogadalmat. Mások csak a pipát tették félre. Dejtári Péter horváti gazda, anyai nagyanyám öccse, nem akart lemondani sem a borról, sem a pipáról, ezért megfogadta: Én pedig a bőtbe nem fogok dolgoznyi! TIPARY LÁSZLÓ "Fényben állok, úgy üzenek" A 65 éves VERES JÁNOST köszöntjük Küzdelmes élete, nagy nekibuzdulásai és letörései Don Quijote szélmalomharcát juttatja eszembe. Szinte semmi sem sikerült neki úgy, ahogyan elképzelte, romantikus hajlamai, szép, tiszta álmai folyton beleakadtak az élet realitásának fogaskerekeibe, s mindent újra kellett kezdenie. Mennyi erőfeszítés, mennyi nekifutás! A költőknek abból a fajtájából való, akik nem értek rá játszani költészetükben, akik nem tudtak föloldódni a játék könnyűségében és kedvességében. Verseiben kevés a játékosság, de kevés az eredendő öröm is. A vidám színek, az önfeledt énekek, mintha kiégtek volna nála, talán nem is tudott volna mit kezdeni velük. Túl sok volt életében a sorscsapás: betegség, kilátástalanság, szegénység, méltánytalanság. Mindez szigorúra élezte pillantását. Ahogy elnézem Életút című kötetében a fényképét, egy szemöldökét összeráncoló, felhős homlokú, szemüveges férfit látok, akinek bár eltakarja szemét a szemüveg vastag kerete, mégis látom azt a komoly, kutató tekintetet, amely mintha a jövőbe 10
