A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-24 / 8. szám
HÉTLÁTOGATÓBAN NEHA RÖHÖGÖK MAGAMON... Beszélgetés NAGY ZOLTÁN festőművésszel — Olvasóink tőzeg illusztrátorként ismernek. Az A Hétben rendszeresen jelennek meg a rajzaid, gyakran szerepelsz az Irodalmi Szemlében, a Kalligramban, de könyveket is illusztrálsz és könyvborítókat is készítesz. Megfelel-e neked ez az illusztrátori státusz? Rá vagy-e kényszerülve, vagy csak lustaságból nem foglalkozol mással? Esetleg az is közrejátszik ebben, hogy nincs műtermed, csupán otthon, a lakótelepi lakásban "bérelsz" egy szobasarkot? Ha lenne saját műtermed, lennének más elképzeléseid? — Elképzeléseim vannak, csak azokat nem lehet megvalósítani. Olajjal itthon nem festhetek, marad hát az akvareli meg a kisebb méretű dolgok. A vágy, hogy nagyobb vásznat fessek, természetesen él bennem — remélem, egyszer majd erre is sor kerül. Az illusztrátori munkát azonban nem tartom kényszermegoldásnak. eretnek" című gyerekverskötetéhez készítettem rajzokat a Madách—Posonium Kft. számára. — Zs. Nagy Lajosnak te fia vagy. Könnyebb vagy nehezebb volt-e az ő verseit illusztrálnod? Hogyan tetszettek a rajzok édesapádnak? — Mivel pár évvel ezelőtt már illusztráltam egy kötetét, ezeket szerettem volna másképpen megcsinálni. Én sohasem vagyok elégedett magammal. Apámnak a legtöbb rajz tetszett. Volt persze közöttük olyan is, amelyikre azt mondta, nem fogadják el majd, túl sok rajta a cici, szóval a gyerekeknek nem is egy kicsit, túlságosan "szexis". De például az Indonéz bánat című verséhez csakis meztelen embereket rajzolhattam, hiszen Indonéziában úgy, meztelenül járnak az emberek. Ennél a könyvnél az volt a probléma, hogy a műszaki szerkesztő nem volt hajlandó keverni a stílusjegyeket. A versek azonban többféle stílust képviseltek, mert különböző időszakokban íródtak. Nem biztos, hogy baj lett volna, ha többféle megközelítést és stílust alkalmaztam volna. — Már két hónapja nem csináltam semmit. Kétkedő embertípus vagyok, tudom, hogy tovább kell lépnem valamilyen irányban. — Milyennek tartod magad? — Néha agresszívnak, néha túl csendesnek, néha túl gyávának, ez eléggé változó. Elvisznek az emócióim, hol erre, hol arra. — Mi az, ami egyensúlyban tud tartani? — Van úgy, hogy a sikerélmény, van úgy, hogy a család, van úgy, hogy a pia vagy a cigaretta. Ezen nemigen gondolkozom. De néha az is jó, ha fölidegesít valaki. — Mit szólnak a munkáidhoz a kritikusok? — Kevés kritika jelent meg róluk. Az első általam illusztrált könyvet Dusza István nagyon megdicsérte. Azóta ledorongoló kritika is megjelent — diplomatikusan volt megfogalmazva. A legtöbb kritikát akkor kapom, amikor leadom a rajzokat és megbeszélem a kollégákkal vagy a kiadó munkatársaival. — Számodra mi a legfontosabb az életben? — Az egészség. Persze ez banális válasz. Az érvényesülés is fontos. Nincs olyan vágyam, hogy kiállítsak. Ott van az a pár könyv, amelyeket illusztráltam, meg a lapokban megjelent dolgaim. Ha elképzelem, hogy azokat egy csomó ember megveszi, az felér egy kiállítással. Persze más, ha egy kiállítóteremben függesztek ki 30 képet. Azt azonban kevés ember látja, mert manapság nem járnak olyan sokan kiállításokra. Nekem az a sikerélmény, ha megveszik a könyvet és megdicsérik. — Nemrégiben jelent meg Németországban egy gyönyörű könyv, kortárs szlovák és szlovákiai magyar írók elbeszéléseit tartalmazza. Az illusztrációk szintén itteni képzőművé< szék alkotásai. A szlovákiai magyar képzőműg vészeket Szkukálek Lajoson és Szabó Ottón > kívül te képviseled. Gondolom, ez is nagy § sikerélmény. z — Az. De nekem az is sikerélmény, ha az z A Hétben jelenik meg rajzom. Persze ez a E könyv egy kicsit más volt, mert külföldön jelent ^ meg, és jó rajzom került bele. Ezt a Kalligramba adtam le, a kötetet Peter Zajac válogatta. H— 2 — Ösztönöz téged ez a siker? — Karácsonykor jelent meg Ozsvald Árpád "Néger a hóesésben’ című gyermekverskötete, amelyet te illusztráltál... — Amikor ezen a köteten dolgoztam, kitaláltam, hogy Morze-technikával — pont, pont, vesszőcske — fogom csinálni. Csak aztán az ember rájön, hogy ezt lehetetlen betartani, túlságosan mechanikus lenne. A temperamentumomat is meg kellett fékeznem, hogy "nyugodt" munkát készítsek. Azt akartam, hogy a gyerekek megértsék a rajzaimat. — Eddig hány gyermekkönyvet illusztráltál? — Úgy hármat-négyet. De ezenkívül gyereklapokat, újságok gyerekrovatait is illusztrálom. Legutóbb Zs. Nagy Lajos "Hamu Laci és az — Ha gyerekkönyvet illusztrálsz, fontos-e számodra a kislányod véleménye? — Hogyne! Ő az első nézőm, de ki kell várnom, hogy hajlandó legyen megnézni amit csináltam, mert ha kényszerítem rá, akkor csak legyint egy-egy rajzomra. Persze hol ez tetszik neki, hol az. — Kihívásnak tartasz egy-egy "megrendelést"? — Annak. Néha stresszhelyzetbe kerülök, mert — főleg ha folyóiratoknak készítek illusztrációkat — az ilyesmi gyors munkát igényel. Ez a stresszhelyzet néha jó, néha nem. — Nálad általában jó, különben nem vállalnád. — El-elkap a depresszió, de küzdők magammal, s végül sikerül megcsinálnom. Persze, hogy valóban sikerült-e, azt a közönség dönti el. Voltak olyan dolgaim, amelyeket a legszívesebben összetéptem volna, de én mindent félreteszek, és amikor — hetekkel, hónapokkal, évekkel később — előveszem őket, azt mondom, nem is voltak olyan rosszak. — Melyik munkádat tartod bukásnak? — A diplomamunkámat. Nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. — Vannak mesterek, akik inspirálnak? — Újabban pl. az erdélyi Deák Ferencet fedeztem fel magamnak. Balázs F. Attilától kaptam meg a Betű és rajz című „könyvét, és nagyon tetszik, főleg a rajzok. Ő egy igazi mester. A stílusa és a temperamentuma egyaránt közel áll hozzám. — Mit szólsz a kortárs képzőművészethez? — Van, ami tetszik belőle, van, ami nem. Sok a selejt, a felületes dolog, az effektus. Akad, aki azt mondja, hogy a művészet csak akkor művészet, ha "el van adva". Hát ezen lehetne vitatkozni... — A rajzaid elég groteszkek. Néha egészen meghökkentő dolgokat készítesz. Emberalakjaidban gyakran saját magadat ábrázolod. — így próbálom magamat kifejezni. A kérdés az, hogy miben hisz az ember, vagy csak jó lenne, ha hinne. Én remélem, hogy van valami érték a rajzaimban, hogy mások megtalálják bennük azt a többletet, amelyet igyekszem beléjük vinni. Címeztek nekem már olyan megjegyzést is, hogy pesszimista vagyok, túlságosan sötét színeket használok. Szeretem a feketét, a tust, a tollrajzot. De van önirónia is a dolgaimban, röhögök magamon, amiért komolyan veszek bizonyos dolgokat. Mindez automatikusan — hol tudatosan, hol tudattalanul — kerül bele a munkáimba. Megpróbálok őszinte lenni. — Sokat olvasol. Kik a kedvenc íróid? — Mostanában jobban vonzódom a versekhez. Régebben nem szerettem a verseket, mert zavart, hogy többértelműek. Kedvenc költőim: Baudelaire, Rimbaud, Apollinaire, a hazaiak közül apámat olvasom szívesen. Balázs F. Attila és Z. Németh István nemrégiben megajándékoztak a könyvükkel — mostanában őket olvasom, de mindenkit elolvasok, igyekszem követni az irodalmat. Szeretem a szürrealista műveket. — Van-e olyan mű, amelyet szívesen illusztrálnál? — 17 éves koromban Tom Sawyert választottam. Most Boccaccio Dekameronját illusztrálnám szívesen... Beszélgetett: MELAJ ERZSÉBET 6
