A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-24 / 8. szám
GONDOLKODÓ DUNASZERDAHELYTÖL PÁRKÁNYIG Eliséba névből nyugati közvetítéssel (Elisabeth) alakult ki pl. Erzsébet nevünk, amiből — valószínűleg szintén idegen hatásra — az Eliz, Elza, Bettina nevünk lett. Az évszázadok során sosem volt olyan gazdag a névválaszték, mint napjainkban, a névadás mégis meglehetősen szűk körben mozog. A megkérdezettek közül — főleg a régebbi fiúnevek esetében (Béla, István, Árpád, Sándor, Lajos, László) — három nemzedék is ugyanazt a nevet viseli. A lányneveknél ez a jelenség ritkább, csak két nemzedékre visszamenő, de itt is a régebbi nevek körében fordul elő (Éva, Erzsébet, Zsófia, Margit). Az előzőekben említetteken kívül — nem nemzedékekre viszszamenően — a leggyakoribb nevek a következők: Tamás, Csaba, Máté, Gábor, Dávid, Mátyás, Zsolt; Mónika, Csilla, Nóra, Enikő, Réka, Tímea, Ildikó, Krisztina. Néhány családban különböztetik csak meg a gyermeket egyedi, szokatlan, kicsit sznobériára valló névvel, valószínűleg a film, a tévé, az irodalom hatására: Alexandra, Ingrid, Karmen, Evelin, Petra, Cyntia. Két megkapó "vallomást" is olvastam az idegenből vett Séta az utónevek körül Az 1980-as években Erdélyben csupa Botond, Hunor, Gergő, Tünde, Enikő, Zsanett nevű gyermek született. Sehogy nem értettem, miért tűntek el a régi szép Erzsébet, Anna, Ilona,, István, László, András, Mózes, Áron stb. neveink. Kérdésemre ez volt a válasz: olyan nevet adunk, ami nem fordítható le románra, mert nem akarjuk, hogy a gyerekünket románul anyakönyvezzék. A forradalom óta nem jártam Erdélyben, nem tudom, e téren mi változott. Rendszeresen járok viszont Szlovákiába, ahol ugyanolyan mély társadalmi változások mentek végbe, mint közvetlenül a határaink mentén mindenütt. Igaz, hogy kissé más körülmények között, de itt is feltettem a kérdést: "Miért ezt a nevet választotta a gyermekének?” A felmérés nem reprezentatív — mindössze száz embert kérdeztem meg, és kilencvenegy válaszolt —, mégis választ kaptam a kérdésemre: nem félnek a nevek szlovákra fordításától, sokkal inkább más tényezők motiválják a névadást. Hogy milyenek, vegyük sorra, de előbb pillantsunk vissza kicsit a múltba: hogyan is születtek a nevek? A nevek többsége — különböző áttételek nyomán — közszavakból eredeztethető. Alátámasztani látszik ezt a megállapítást egy maori törzs névadási szokása is: az újszülött ágyánál meghatározott rituálé keretében közszavakat sorolnak, és amelyikre az újszülött eltüsszenti magát, azt viseli egy életen át — személynévként. Más népeknél is közszóból lettek a személynevek, de nem ennyire a véletlen folytán, hanem valós vagy óhajtott tulajdonság nevét adták az újszülöttnek azt gondolván, hogy az a gyermeknek sajátjává válik. Sok, máig is használt név született így: a héber báj, kecsesség jelentésű Hannahból az Anna; a görög halhatatlan jelentésű Ambroszioszból az Ambrus, a férfias Andreiászból az András; a germán határozott jelentésű Ernstből az Ernő és az Ernesztina. Divat volt ezeket a neveket az évszázadok során átvenni. A középkorban az európai — így a magyar névadás is beszűkült. A magyar nyelvterületen például a XIX. század közepéig a nők háromnegyede Anna, Katalin, Margit, Mária, Erzsébet, Zsuzsanna, Zsófia, Borbála, a férfiak fele János, István, Mihály, György, András, Péter és Gergely volt. A múlt században elsősorban íróink-költőink — Vörösmarty, Jókai, Arany, Katona — névteremtő hajlamának köszönhetően megtört az egyhangúság: részben régi neveket támasztottak fel, részben újakat teremtettek. A kezdetben kuriózumnak számító nevek idővel meghonosodtak, egyesek közülük a legnépszerűbbek közé emelkedtek: Csilla, Enikő, Tünde, Lilla, Gyöngyvér, Ildikó, Melinda, Csaba, Csongor, Szabolcs, Tihamér. Az utónevek száma napjainkban is nő. Sok virágnevünk női név is. A régebbi Ibolya, Rózsa, Flóra mellett van már Pálma, Viola, Boglárka is. Emellett jellemző lett a becenevek önállósulása a névválaszték növelésére. A héber nevek választásáról. Az egyik: a cseh nevet (Markéta) csehországi otthonuk emlékére adták a szülők a kislányuknak; a másik: gyógyíthatatlan beteg kisfiának ígérte meg az édesanya, hogy születendő kistestvére kedves betegtársáról kapja a nevét, Dominika lesz. A névválasztásnál fontos szempont volt a név hangulata: a családnév és utónév együttes szépsége, jó hangzása. Valamennyi megkérdezett csak egy keresztnevet adott a gyermekének. A hosszú családnévhez rövid utónevet választottak és fordítva: Papp Krisztina, Nagy Barbora stb. A jó hatást keltő alliterációt (az első betűk azonossága) hárman választották: Morvay Mátyás, Lengyel Luca, Szabó Cyntia. A tréfálkozásra, csúfolódásra okot adó, a gyereknek lelki sérülést okozó névválasztással nem találkoztam. A családnévvel azonos utónév, a két név magánhangzóinak azonossága, tiszta rímhez hasonló összecsengése, a családnév végének és az utónév elejének komikus rímelése nem készteti egyetlen esetben sem a gyermeket az esetleges névváltoztatásra felnőtt korában. Nincs tehát László László, Török Ödön, Kaba Csaba, Kerék Réka hangzású név, de van Futó Hajnalka: aki a hajnalka virágra és nem a hajnal napszakra gondol a név hallatán, bizony, mosolyog... A névadás — bármennyire szubjektív is — kortükör. Dr. NÉMETH ZSUZSANNA főiskolai adjunktus (Sopron) MI írók az emberiségről • Az embert csak két dolog emeli az állatok fölé: hogy szégyellj hibáját, és van benne becsületérzés. Lin-Yutong 0 Hogy a világ nem olyan, amilyen, ennek tisztára mi vagyunk az okai. Az emberiség két részre szakadt: az okos ravaszok és a nemtörődöm erősek csoportjára. Kossuth Lajos • Minden embernek talány minden más ember. Romain Rolland • Kétezer éve nézi és tűri az emberiség a saját vérontásait, kegyetlenségeit és embertelenségét. De a sok dicsőség elhomályosította a sok pusztulást. Ezért van az, hogy túléljük saját állatiasságunkat. Fannie Hurst • Az emberiség olyan, mint egy hatalmas fa. Legtöbben csak levelek vagyunk rajta, akadnak közülünk néhányan virágok is. John Knittel • Amíg az ember el nem veszti embertársai becsületét, nem is képzeli, milyen teher volt a nyakán. Margaret Mitchell • A valóságban minden szépet és jót a csúnyának és a rossznak valami köde és háttere vesz körül. Babits Mihály 0 Olyan kevés az, amit egymásról tudunk, mindenféle zavar, oktalan féltés, fájdalmas, önző igények az emberi világban, semmi remény rá, hogy egyszer nevén nevezhetjük a titkot, mely embert emberhez kötöz... Márai Sándor 0 Az örök komédiánk a hasonló oktalanságok láncolatából áll. Az ember folyton-folyvást bajt csinál magának; bajt csinál annak, akit szeret, mintha nem volna elég az a baj, amit a természet mér reánk. Aztán újra kezdi az oktalanságokat s e sok vesződséget, e sok oktalanságot egyetlen gyűjtőszóval Életnek nevezi. Ambrus Zoltán 0 Ne bosszankodjál azon, hogy az emberek ostobák és gonoszak — vagy pedig bosszankodj azon is, hogy a kő lefelé esik. Ugyanazok a törvények parancsolják rá az emberre, hogy ostoba legyen és a kőre, hogy lefelé essék. August Strinberg 0 Az ember ritkán bámulja azt, ami érthető. Csodálkozásunknak szüksége van a meglepetésre. Anatole France Válogatta: -d-7
