A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
FIGYELŐ HÉT Rákos Péter bátorsága Rákos Péter sokoldalú irodalmi munkásságával a 60. és 65. születési évfordulója alkalmából az Irodalmi Szemlében részletesen foglalkoztam, s megállapítottam, hogy kitűnő adottságai: elméleti képzettsége, világirodalmi tájékozottsága és széles nyelvtudása révén a kisebbségi irodalomtudományunkban különleges helyet, tekintélyt szerzett. Igazságra törő objektivitását Németh Lászlóval kapcsolatban emeltem ki. Őt egy nagyon kellemetlen irodalompolitikai szituációban olyan "bűnéből" igyekezett felmenteni, amelyre még az író sok meghitt barátja, híve sem keresett mentő érveket. A helyzet megértése végett tudni kell, hogy az 1948-ban 23 éves Rákos irodalmi munkássága a csehszlovákiai (és a többi kelet-középeurópai) szocialista rezsimek kialakulásával egy időben indult el. A felszabadító sztálini szocializmusra Rákos a fasizmus üldözöttjeként bizonyára nagy hálával tekintett, de a koncepciós politikai és irodalmi perek gyors elharapódzása elrettentette őt, s fokozódó ellenérzéseinek irodalomtörténeti és kritikai írásaiban adott kifejezést. 1985-ös és 1990-es köszöntőimben ezek közül én csak a Németh Lászlóval kapcsolatos esetet, A kisebbségben című agyontámadott tanulmány bátor védelmét hoztam fel. Most viszont arról szólok, hogy 1971-ben Rákos irányításával, fő részvételével és felelősségével egy olyan kollektív mű látott napvilágot, melyben a csendes írói rehabilitációk egész sora fordult elő. A magyar irodalom cseh nyelvű lexikona volt ez, amely Slovník Spisovatelü — Maďarsko címmel a prágai Odeon Kiadónál jelent meg. A magyar irodalom fejlődését bemutató 35 oldalas bevezető tanulmányt számos írói szócikkel és összefoglaló jellegű címszóval együtt Rákos írta, a csehszlovákiai magyar irodalom szócikkeinek 99 százalékát és összefoglaló címszavát pedig én készítettem. A további munkatársak Bredár Gyula kivételével Rákos magyar szakos cseh tanítványai voltak: Jaroslava Pašiaková, Richard Praiák, Anna Drabíková, Hana Prokopcová és Božena Somogyiová. A cseh lexikonnak az 1918 előtti egységes magyar irodalom viszonylatában is megvolt a rehabilitáló hatálya, mert az oda tartozó szócikkeiben nem vette át azokat az értékelési torzításokat, amelyeket a kommunista irodalompolitika Magyarországon és Erdélyben az úgynevezett deheroizáló akciókkal alakított, kényszerített ki. Az 1918 utáni magyar irodalmak tiltott és tűrt íróinál is ez volt a helyzet, s például Rákos Márai Sándorról, Pašiaková pedig Kassák Lajosról maximális elismeréssel írt. Ugyanazt tettem én is Mécs Lászlóval, aki már 1945 óta a szlovákiai irodalompolitika egyik fő eltiltottja volt. Mivel a lexikon megjelenése idején, 1971-ben Szlovákiában már teljesen kiéleződött az 1968-as eseményeket megbosszuló normalizáció, Mécs nevét a sajtóban csak szidalmak, ócsárlások kíséretében lehetett leírni, s a Madách Kiadó a pártközpont ideológiai osztályáról sűrűn kapta a tilalmi jegyzékeket a Szabad Európa Rádióban működő írókról, köztük Peéry Rezsőről és Szvatkó Pálról is. Én őket is felvettem a Lexikonba. Nagyon meglepő, hogy a szlovákiai irodalompolitikai szervek nem figyeltek fel erre a kiadványra, pedig fő és felelős szerkesztőjét, Rákost nem sokkal előbb az Új Szóban élesen megtámadták az Irodalmi Szemlében közölt Márai vonatkozású esszéjéért, s a Madáchnál 1971-ben megjelent tanulmánykötetét (Tények és kérdőjelek) a benne található Németh László méltatások miatt Magyarországon egy ideig raktáron tartották. A liblicei Kafka-konferencián való aktív részvételéért és egyéb kárhoztatott tetteiért Prágában is meggyűlt a baja, s a tanszékvezetői tisztétől megfosztották. Az egész esettel kapcsolatban azt kell még megjegyezni, hogy a lexikoni szócikkek írása már 1969-ben megkezdődött és 1970-ben folytatódott-tetőződött. Az akkor már szorongatott helyzetben lévő Rákosnak módja lett volna arra, hogy a kiadást veszélyelhárítóan bizonytalan időre elhalássza, de ezt nem tette meg. így a magyar irodalom cseh nyelvű lexikona 1971-ben megjelent, és Fortuna istenasszony különös kegye révén az összeállítók fejére nagyobb baj nem zúdult. Most, Rákos Péter születési évfordulóján úgy tekinthetünk az általa kezdeményezett és megvalósított kiadványra, mint a cseh—magyar irodalmi kapcsolatok értékes láncszemére, s egyúttal 1968 szellemiségének jelentős dokumentumára is. A már külföldi állampolgárnak számító jubilánst mi a magunkénak valljuk, s jókívánságainkat kifejezve arra kérjük, hogy továbbra is szeressen és segítsen bennünket. TURCZEL LAJOS KINCSÜNK AZ ANYANYELV____________________________________ Hosszul szerkesztett mondatok Meggyőződésem szerint semmi sem veszélyezteti annyira anyanyelvűnket, mint a rosszul, idegenszerűen fogalmazott mondatok. Ezekből pedig — elsősorban a tömegtájékoztatási eszközök "jóvoltából" — egyre több van. Számomra ez a jelenség némiképp megmagyarázható, amíg idegen nyelvekből lefordított híranyagról van szó, mert a fordítók sietnek, s egyszerűen átveszik az idegen nyelvekben szabályos, de a magyar nyelvtől idegen szerkezeteket. Csakhogy most már ott tartunk, hogy az eredeti magyar híranyagban is hemzsegnek a rosszul szerkesztett, magyartalan mondatok. Nézzünk csak meg néhány jellegzetes példát! Egy előadóról hallhattuk ezt a megállapítást: 'Szólt a magyarság helyzetéről az évszázadok során a Kárpát-medencében. " Az ép nyelvérzékű ember ezt a mondatot úgy érti, hogy az előadó valahol a Kárpát-medencében beszélt, méghozzá évszázadok során a magyarság helyzetéről. Pedig nem így van. Valójában az előadó arról szólt, 'milyen volt a magyarság helyzete az évszázadok során a Kárpát-medencében". A mondat így egy kicsit hosszabb, de világos és félreérthetetlen. Néhány vállalkozóról a következőket tudhattuk meg: "Kihasználták a lehetőséget termékeik ismertetésére a nagyközönséggel, valamint jövendő partnereikkel". A mondat első felével — kihasználták a lehetőséget termékeik ismertetésére — még nincsen semmi baj. De a két határozó •— a nagyközönséggel, valamint jövendő partnereikkel — attól, hogy a mondat végére került, nem vált az ismertetés cselekvést jelentő főnév bővítményévé, hanem csak úgy ott okvetetlenkedik a mondatban, valójában logikus összefüggés nélkül. Hogyan hangzanék helyesen ez a mondat? Például így: Kihasználták a lehetőséget, hogy termékeiket ismertessék a nagyközönséggel, valamint jövendő partnereikkel. A budapesti rádió egyik műsorvezetője így vezetett be egy riportot: "Most hallgassátok meg Szabolcs édesanyjának riportját Martinkó Károllyal." Ha nem tudnánk, hogy Martinkó Károly rádióriporter, azt kellene hinnünk, hogy ő volt a riportalany. De különben sem világos az idézett mondat. Valójában arról van szó, hogy Martinkó készített egy riportot a Szabolcs nevű személy édesanyjával, s ennek a riportnak a meghallgatására akarta felszólítani a hallgatókat a műsorvezető. Vagyis helyesen azt kellett volna mondania: Most hallgassátok meg Martinkó Károlynak Szabolcs édesanyjával készített riportját. Egy politikusról a következőket hallottuk: "További erőfeszítéseket tesz a kapcsolatok javítására a szomszéd országokkal." Itt megint csak a mondat végére került egy határozó, de attól még nem vált a kapcsolatok jelzőjévé, márpedig itt a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatok javításáról van szó. Tehát helyesen: További erőfeszítéseket tesz a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatok javítása érdekében. Ugyancsak félresikerült a most következő rövidke mondat: 'Felkéri a részvételre az 1996-os világkiállításon." így ez azt jelenti, hogy valaki valakit az 1996-os világkiállításon felkér valamilyen részvételre. Miért ez a már-már hisztériás félelem a mellékmondattól, amely a közlést egyértelművé és világossá teszi? Nem ez volna-e a logikus, félreérthetetlen fogalmazás: felkéri, hogy vegyen (vagy vegyenek) részt az 1996-os világkiállításon? Hasonlóan magyartalanok például az efféle megállapítások: tisztában vannak a jelenség veszedelmességével társadalmunkra; felkészülnek a belépésre a közös piacba; stb. Ezekben az esetekben is az a legjobb megoldás, ha nem akarunk mindent belezsúfolni egy mondatba, hanem mellékmondattal fejezzük ki a határozót. Tehát: tisztában vagyunk vele, hogy a jelenség veszedelmes társadalmunkra nézve; felkészülnek rá, hogy belépjenek a közös piacba. Példa, sajnos, még volna számtalan. Attól tartok, hogy a nagyközönség annyira hozzászokik ezekhez a rossz, magyartalan mondatokhoz, hogy végül már alig valaki fogja őket helytelennek tartani. MAYER JUDIT 13
