A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
EGY FALU VIZ NÉLKÜL László Tiborné irodavezető és Kovács Lajos polgármester Az ipolyviski templom A századfordulón Szlovákia-szerte gond lett a víz. Nem az ivóvízről van szó konkrétan, hanem egyszerűen a vízről — mondhatnánk így is: az ipari vízről — amelyet mosásra, télen a radiátorok megtöltésére, nyáron a kert locsolására használunk. Tehát a vízhálózatról, vízvezetékekről van szó, ámbár tudjuk azt is, hogy ivóvizeink állapota nem mondható jónak, tisztának, az egészségügyi szabványoknak megfelelőnek... A hóval borított kies honti tájon, szapora napsütésben, Ipolyvisk felé gördül kocsink. Azon falvak egyikébe tartunk, ahol a vízhiány nem kis gondot okoz... A polgármesteri hivatalban László Tiborné irodavezető fogad bennünket, és mivel tud érkezésünkről, nyomban Kovács Lajos polgármester irodájába kísér. A bemutatkozás után a választások iránt érdeklődöm, mert valahol azt hallottam, hogy Ipolyvisken "egypártrendszer" van, ami sokakban a régi idők emlékét idézi fel. Mi a valóság? — kérdezem a polgármestert. — Szó sincs egypártrendszerről. Igaz, hogy legaktívabban az MKDM működik, amelynek színeiben indultam a polgármesteri tisztségért, de sikerült felvennünk a kapcsolatot a Földművesek Pártjával, ígyhát azt is mondhatnám, két párt koalíciója képviseli a falut. — És a többi magyar párt? — Nálunk, mint mondottam csak az MKDM működik, de ha igény lenne, és megszervezné valaki az Együttélést, az MPP-t vagy a Magyar Néppártot, semmi akadálya. — Ön már a múltban is polgármester volt, de csak félállásban, a munkája mellett látta el feladatát. Mi volt ennek az oka? — Mi kisközség vagyunk, hétszázötven lakossal, amelynek mintegy kilencven százaléka magyar. Az eredeti szakmám pedagógus, az ipolysági gyermekotthonnak voltam a vezetője, és némi többletenergiával, de el tudtam végezni a polgármesteri feladatokat is. Mostanában viszont úgy áll a helyzet, hogy a megszaporodott gondok, főleg a vízhálózat megvalósításának a feladatai teljes munkakört követelnek. — Mióta nincs vizük? — A vízhiány — ne értsük félre — nem tegnap kezdődött és nemcsak Ipolyvisken gond, hanem az Ipoly szabályozása után mindenhol jelentkezett az Ipoly mentén. Az orvoslás főleg a pénzhiány miatt egyre elodázódott. Különösen nyáron kevés a víz, a kutak sorban kiszáradnak. Most azonban már minden készen áll arra, hogy a falu hamarosan vizet kapjon. — Milyen a kultúra helyzete a faluban? Van-e magyar iskola, és működik-e a Csemadok? — A polgármesteri teendőim mellett a Csemadok elnöke is én vagyok, működésünk megítélését ezért inkább másokra bíznám. A falunak van könyvtára, amely nemcsak papíron létezik, hanem olvasói is vannak. Könvtárunkban a szórakoztató irodalom mellett, miután most már mi döntünk a könyvek vásárlásáról, találhatók lexikonok és komoly történelmi alapművek is. Iskolánk 1—4. évfolyamos kisiskola 31 tanulóval, amelynek igazgatója László Mária tanító néni. Hogy a két osztály megmaradjon, egy tanulót kellett szereznünk, ami végül is úgy oldódott meg, hogy a tanító néni a saját gyermekét íratta be Ipolyságról a mi iskolánkba. — Hogy állnak az utánpótlással, lesznek elsősök az idén a magyar iskolában? — A múlt esztendőben 8 elsőst fogadtunk nagy-nagy szeretettel. Az idén is nyolcán lesznek iskolakötelesek, de azokból kettőt vagy hármat szlovákba adnak majd a szülők. — Ipolyvisk közel fekszik Ipolysághoz, és a polgármester úr mint pedagógus nyilván többet tud vagy hallott az ipolysági "két" gimnáziumról. Az egyikről, amely működik és a másikról, az egyházi gimnáziumról, amely kialakulóban van. Nem mint politikust, hanem mint pedagógust kérdezem: mi a véleménye erről a komoly ügyről, amelyet akár válságállapotnak is nevezhetnénk? — Az ügy, a két gimnázium ügye valóban komoly dolog. Látszatra felemelő, hogy két gimnáziuma is lesz Ipolyságnak, ám a kérdés komolysága abban rejlik, hogy Ipolyság és környéke elbír-e, fel tud-e majd tölteni magyar diákokkal két gimnáziumot? Nos, az ügyet én is csak az újságokból ismerem, meg itt-ott hall valamit az ember, de az a véleményem, hogy a két gimnázium Ipolyságnak sok, az egyiknek idővel önmagától, a tanulók hiánya miatt fel kell majd őrlődnie. — Milyen az emberek közti viszony Ipolyvisken? — Erre nem panaszkodhatunk, sőt azt tapasztaljuk, hiszen naponta érintkezünk az emberekkel, hogy a nehéz gazdasági állapotok közepette is higgadtan viselik a gondokat. Most nem azt akarom mondani, hogy nincsenek kisebb-nagyobb súrlódások, de mióta állandó plébánosunk van Horváth Károly lelkiatya személyében, mintha lelkileg emelkedettebben állnának az emberek a dolgokhoz. — Végezetül az üzlethálózat felől érdeklődnék... — Ezzel kapcsolatban annyit, hogy körülbelül kilencven százalékban magánkézbe került. Az ellátás jó, az emberek mindent helyben megvásárolhatnak a húsárutól egészen a textilig. Élelmiszerboltból több is van a faluban. MOTESIKY ÁRPÁD 12
