A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-02-10 / 6. szám

MINERVA A DRAGA MULATSÁG Miközben rádióadást már százezer koronás tőkével be lehet indítani, a televízió ennél jóval drágább mulatság: tíz és százmilliókban szá­molják a költségeket. Nem csoda hát, hogy a magántévézés jóval döcögősebben indult. En­nek ellenére — közhiedelemmel ellentétben — működik már magántévé Szlovákiában. Mi amiatt tudunk keveset róla, mivel mindhárom adó az északi "végeken1' működik: a Sever TV Zsolnán, az OTF-NTT Nižnán, a TV Dolný Rubin Alsókubinban. Közülük csupán a Sever TV adása fogható nagyobb körzetben, tekintve, hogy nem kis átjásztóállomásról sugároz, hanem a TA 3 hálózatból kiemelt nagy zsolnai adótornyot kapta meg. Naponta átlagban öt óra a műsorideje, akik látták, nagyon ritkán ejtenek dicsérő szót róla: műszaki jellemzőit, szerkesztési módszereit, művészi színvonalát tekintve egyaránt harmatgyengének jellemzik. Sajnos ez a helyzet általános problémát vet fel: egy kis országban egyáltalán mennyi műsor biztosítható saját erőből a minőség radikális romlása nélkül? A televíziózás a műszaki berendezések bonyolultsága, a szerkesztés és a művészi munka sajátosságai miatt elméletileg és gyakorlatilag jól felkészült, igazi szakem­bereket kíván. Ugyanis a néző ösztönösen is a nagy műholdas és közszolgálati tévék műsorával veti össze a helyi adó teljesítményét, így egy bizonyos színvonal alatt egyszerűen nem hajlandó idejét vesztegetni a "hazai" műsorra. A magántelevíziózásnak csak az adná meg a túléléshez szükséges kezdősebességet, ha nagy, lehetőleg országos adóhálózattal tudna indulni. Csupán ekkor van reménye a fenntar­táshoz szükséges reklámbevételekre. Erre élő példa a cseh televíziózás esete: jelenleg két magántelevízió sugároz az éteren, egy kábelen keresztül, a nálunk is jól ismert Nova, valamint a hamarosan országossá bővülő Premiéra, illetve a Kabel Plus. Ráadásul hamarosan, még az idén indul az eddigieknél is sikeresebbnek ígérkező adás — amelyet még a műholdon keresztül is fognak sugározni — a Supernova. Nálunk a szerényebb lehetőségek miatt megelégednénk azzal, ha végre rendeződne a TA 3 és esetleg az STV 2 problémája. A múlt év folyamán mindkét kérdés megoldására több kísérletet tett a Frekvenciatanács. Mivel az STV 2 már szinte megalakulásától fogva—húsz éven át — az egyes (ún. föderális) műsor "szemétládája" volt, vagyis szinte kizá­rólag a már egyszer lesugászott filmek ismét­lésében merült ki a tevékenysége, nem sokkal a nyolcvankilences változások után felmerült privatizálásának kérdése. Csakhogy az illeté­kesek közül senki sem akart erről hallani, mondván, hogy az adólánc "nemzeti kincs", különben is (a jóval gazdagabb) Ausztriának is két közszolgálati tévéje van. Nos ez a nemzeti kincs gyorsan fogyatkozni kezdett azt követően, hogy a Szlovák Televízió egyre kevesebb állami támogatást kapott, így még az STV 1-et sem tudja megtölteni megfelelő mennyiségű és minőségű műsorral. Az elszegényedési folya­mat láttán végre két év múltán úgy tűnt, legalább a kettes csatorna felét privatizálják. Az elkép­zelés szerint a huszonnégy órásra bővítendő műsoridőt hajnali öttől délután ötig a Szlovák Televízió használná (ha tudja), míg délután öttől tizenkét órán keresztül a magántévé céljaira bocsátanák. A Frekvenciabizottság első javaslatát a parlament újratárgyalásra vissza­adta, majd a következő javaslatot is elvetette. Az odaítélés körüli hosszadalmas huzavona arról tanúskodik, hogy a képviselők többsége nem látna szívesen egy magántévét tájainkon, SZKUKAIEK LAJOS ILLUSZTRÁCIÓJA amely esetleg a Nova mintájára kipécézi a hatalom képviselőit. Tehát ismét kísért a jól ismert "nóta": a különvélemény csak addig jó, amíg egyezik a "miénkkel". Ha nem, akkor veszedelmes felforgatás lehet belőle. Érthető módon az STV 2 iránt nyilvánult meg a nagyobb érdeklődés, hiszen az ország területének kilenctizedét besugározza. Ezzel szemben az egykori TA 3 műsora csupán a nagyvárosok (Pozsony, Besztercebánya, Kas­sa) területén és közvetlen környékén fogható, Szlovákia területének mindössze egyötödén. Viszont amikor egyértelművé vált, hogy a kettes csatorna egyhamar nem kerül magánkézbe, felértékelődött a TA 3 szerepe. Annál is inkább — igaz óriási beruházások árán, amit minden bizonnyal a sugárzónak kell majd viselnie, mivel a Távközlési Hivatal ugyancsak szegény —, mert lehetőség van az adóhálózat bővítésére: a stockholmi frekvenciaelosztás értelmében néhány további adó felállításával nagyjából az ország négyötöde besugározható a műsoraival. Ha pedig a "süket" helyeken kábelen keresztül is továbbítanák, akár országossá is tehető. Döntéshozatali szempontból a TA 3 óriási előnye, hogy a Frekvenciatanács minden felső jóváhagyás nélkül kiadhatja rá az engedélyt. Úgy tűnt, a múlt nyáron ez be is következik: a pályázat annak rendje-módja szerint lezajlott, a kérvényezők részt vettek a nyilvános meg­hallgatáson, majd a Frekvenciatanács — többségi szavazással — odaítélte az engedélyt. Még a licenc kiadására sem volt idő, amikor kiderült, hogy a győztes — finoman szólva — nem az igazat közölte a meghallgatáson: az általa benyújtott dokumentáció nem felel meg a valóságos helyzetnek, elsősorban a társaság alaptőkéjét és a részvényesek hozzájárulását, tehát a legfontosabb kérdéseket illetően. Ennek tudatában érthető, hogy a Frekvenciatanács az új tények hatására megsemmisítette előző határozatát. A decemberi "gyorstisztítást" kö­vetően már ez a kérdés is a vadonatúj tagok lelkét nyomhatja. Legyen az ő gondjuk viselni egy újabb döntés ódiumát. Míg az éteren keresztül csak korlátozott számú adó sugározhat egymás zavarása nélkül, a kábeltévénél csupán pénzügyi aka­dálya van a csatornák bővítésének: pénzszűke esetén rosszabb minőségű berendezéseket vagyunk kénytelenek használni, amelyekkel "csupán" harminc-negyven műsor továbbítható, viszont ha anyagilag jól áll a szénánk, akár száz műsort is tudunk biztosítani a nézőknek. Ráadásul ezek minősége a legtöbbször jóval felülmúlja az éteren keresztül fogható adásokét, így aligha csodálható, hogy a nyugati orszá­gokban a kábeltévé közkedvelt. Nálunk gyors ütemű bevezetésének az akadálya épp a pénzeszközök hiánya: hazai forrásból aligha lehet biztosítani. Kábelesítés szempontjából Pozsony kivételnek számít: a Philips Telecom­munications magára vállalta a rendszer telepí­tési költségét (amely minden bizonnyal csilla­gászati összeg, hiszen százezernél is több készülék bekapcsolásáról van szó!), amelyet a bérleti díjból remélnek megtéríteni. A nagy anyagi nehézségek ellenére napja­inkig huszonöt társaság kért és kapott kábel­tévé-üzemeltetési engedélyt. Az 1991. évi 468 Tt. törvény értelmében ugyanis a kábelrend­szerek üzemeltetőinek is engedélyért kell folyamodniuk a Frekvenciatanácshoz. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha csupán a "hivatalos" tévék és műholdadók műsorát továbbítják, saját csatornát nem üzemeltetnek. Érdekességként említendő, hogy van már "szlovákiai magyar" tévétársaság is, éspedig a Köbölkúti Önkormányzat személyében, amely szlovák és magyar nyelvű műsort egyaránt sugároz. A közeljövőben kezdi el saját műsorait adni a révkomáromi Prometheus TV, hetente egy-egy alkalommal. Kettejükön kívül figyelmet érdemel a Kabel Plus Slovakia hálózata, amely önálló műsort nem készít, sugárzásra rendez­kedett be, ennek keretén belül minden hely-20

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom