A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
FIGYELŐ act zősök gyermekirodalomból és nyelvi nevelésből, zenei, képzőművészeti- és testnevelésből, továbbá írásbeli vizsgát magyar és szlovák nyelvből. Szóbeli vizsgát ugyancsak e két nyelvből, valamint pedagógiából és választható szaktantárgyakból tesznek. A sikeres érettségi vizsga után végzettségüknek megfelelően óvónőként, diákotthoni nevelőnőként, esetleg alapiskolai tanítónőként helyezkedhetnek el a volt "pégések". A közelmúlt lényeges változása, hogy újabban már fiúk is tanulnak a sokáig csak leányiskolaként működő pedagógiai szakközépiskolában. A tanításon túl, azt kiegészítve élénk szakköri tevékenység folyik mind a szlovák, mind a magyar tagozaton, sportversenyeken, vers- és prózamondó versenyeken szerepelnek sikerrel a diákok. A legnagyobb hagyományai és a legnagyobb sikerei az énekkarnak, illetve éneklőcsoportoknak vannak. Közülük kiemelkedik az 1981 óta folyamatosan működő, négyévente megújuló magyar népdalokat előadó éneklőcsoport, mely Gaál Ildikó tanárnő vezetésével számos sikert ért már el a Tavaszi szél..." seregszemléken és sok más Csemadok-rendezvényen. A magyar tanítási nyelvű osztályok tanulói tagjaivá válnak a helyi Csemadok szervezetnek, és rendszeresen szerepelnek helyi, járási, sőt országos rendezvényeken is. Mint minden oktatási intézménynek tájainkon, a losonci pedagógiai iskolának is megvannak a maga gondjai. A 18—19. századi patinás műemléképület nem éppen korszerű, folyamatos karbantartása, lehetőség szerinti modernizálása állandó és pénzigényes feladat. A legnagyobb gondot azonban a jelentkezők számának csökkenő tendenciája jelenti. Míg néhány évvel ezelőtt nehéz volt bejutni a "pégébe", mára nemcsak hogy megszűnt a túljelentkezés, hanem több diákot is fel tudnának venni, főleg a magyar osztályokba. Az óvodák folyamatban lévő megszűnése által kialakuló munkanélküliség, illetve annak veszélye sokakat elriaszt ettől a szép pályától. Nem egy szülőnek gondot okoz az egyre magasabb kollégiumi költségek fedezése is... A negatív külső hatásokat az iskola folyamatos korszerűsödéssel igyekszik ellensúlyozni. 1990 óta angol és német nyelvet is tanulhatnak, a számítógépekkel is megismerkedhetnek a diákok. Az érvényesítési lehetőségek bővítése érdekében az iskola vezetősége olyan tantervmódosító javaslatot dolgozott ki és terjesztett a minisztérium elé jóváhagyásra, melynek eredményeképpen a majdani érettségizettek nemcsak óvodákban és diákotthonokban, hanem szabadidőközpontokban, ifjúsági klubokban, gyermek- sőt nyugdíjasotthonokban is elhelyezkedhetnének, szociális gondozóként, nevelési tanácsadóként is hasznosíthatnák képesítésüket. A losonci "pégé" vállalva 125 éves múltját, bizakodva tekint a jövőbe. Ennek a gondolatnak a jegyében zajlott 1994 novemberében a tanárt, diákot, szülőt, sőt Losonc városát is megmozgató jubileumi rendezvénysorozat, melynek keretében, az alkalomhoz illően, az iskola egy-egy könyvecskét is megjelentetett, magyar, illetve szlovák nyelven, "A losonci pedagógusképzés 125 éve" címmel. A magyar változat szerzője, Ivanics István tanár egy Talmud-idézetet választott mottóul: "Nem a hely tiszteli ember az, aki /Á meg az embert, hanem az ^lyét becsültté teszi." I BÖSZÖRMÉNYI ISTV/ 'ýt>NÉGER A HÓESÉSBEN Ozsvald Arpád könyve A karácsonyi könyvpiacon szinte alig akadt hazai gyermekverskötet. Ez elgondolkoztatja az embert. Évekkel ezelőtt Zalabai Zsigmond és Tóth László jóvoltából több gyermek- és ifjúsági antológia látott napvilágot szlovákiai magyar írók tollából. Mára nagyon megritkultak az ilyesfajta antológiák, pedig jócskán megszaporodtak a hazai magyar kiadók. Nem vitás, hogy az irodalomra való nevelés, a könyv szeretete a gyermekirodalommal kezdődik. Létfontosságát tehát nem lehet kétségbe vonni. A hazai magyar könyvkiadók mégis eléggé mostohán bánnak a gyermekirodalom istápolásával. Az is gondot jelent, hogy a Magyarországról behozott könyvek nagyon megvámolják a vásárlók pénztárcáját. Szépen adjusztált gyermekkönyveket nálunk is ki lehet adni. Sokkal olcsóbban. Van rá példa. Örül tehát a szívünk, ha egy-egy új hazai ifjúsági vagy gyermekkönyvvel találkozhatunk. Most az AB—ART Kiadó gondozásában jelent meg Ozsvald Árpád kissé bizarr című gyermekverskönyve szemet hizlaló köntösben. A szerkesztést Z. Németh István végezte. A színes rajzok vagy inkább képek a már jól ismert Nagy Zoltán szárnyaló fantáziáját, rajzolókészségét dicsérik. A könyvben található 23 vers túlnyomó része a költő gyermekkorába vezeti olvasóit. Családi meleg és közvetlenség árad ezekből a költeményekből. Tapintható közelségbe kerülünk a természettel, az állat- és növényvilággal, a színeváltó évszakok jelenségeivel, a falusi ember napi tevékenységével, a falu környezetével. Ozsvald nagyon ért hozzá, hogy a versnek már az első hangütése megragadja az embert, s vezesse abba a szinte teljesen szertefoszlott közegbe, ami az ötven-hatvan esztendővel ezelőtti falut, faluképet jelentette. Egyik versében a már csak emlékeinkben létező kovácsokra gondol: "Mogorva emberek a kovácstik,/ nem kenyerük a sok beszéd./ Ha megemelik a kalapácsot,/ csillagok futnak szerteszét./ Szerettem nézni, ha esti nyárban/ ráfot húztak, s a tűz fölött/ úgy forogtak körbe mind a hárman,/ mint bőr kötény es ördögök..." Kevés, de gyökös szóval, egyszerű eszközökkel, mégis határozott kontúrokkal bontja ki Ozsvald mondanivalóját, a gyermeki lélek mindenre és mindekké rácsodálkozó világát. Ugyanilyen hitelesen festi meg a favágók munkáját, az emlékeiben megtapadt esti fejést, a falusi tél szépségeit, vagy a havas mezőn felejtett madárijesztő furcsa figuráját. De nem minden költeménye ennyire hűen leíró és plasztikus. Több költeménye éppen derűjével, játékosságával és könnyűségével emeli olvasóját a magasba. Máig vitatkoznak róla, milyen a jó gyermekvers: gügyögjön, csacsogjon, okítson, neveljen? Nemes Nagy Ágnes többek között azt vallotta: "A jó gyermekvers is ugyanolyan verscsírából indul, mint a valódi vers. Csak a feldolgozás módja más." Mindez igaz. Ám a megfogalmazás mintha sántítana. Nem egészen értem, miért nem valódi a gyermekvers? Milyen a jó gyermekvers? Ki tudja. Babits is sokat értekezett róla, milyen a jó vers. Arra a végkövetkeztetésre jutott: ezt senki sem tudja. Máig sem tudjuk, miért tetszik az egyik vers, és miért nem tetszik a másik. Ozsvald Árpád gyermekversei azért jók, mert engedik magukat olvasni. A többit bízzuk az olvasókra. Végül még annyit: A könyv tartalommutatója hűen jelzi, melyik oldalon találjuk ezt vagy azt a verset. Mégsem tudunk tájékozódni. Az oldalakat ugyanis elfelejtették megszámozni. De ez csak pici szeplő a tisztáimon. DÉNES GYÖRGY 15
