A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
Motesiky Árpád felvételén Fejes János, a GEMODEV igazgatója GEMODEV — munkaruhák futószalagon // Munkába is elegánsan a GEMODEV-nél vásárolt ruhákban" — hangzik a pelsőci GEMODEV ruházati üzem reklámszövege. A cég férfi és női téli, nyári munkaruhák gyártásával foglalkozik. 1991 -tői magánüzemként működik. Fejes János, az üzem igazgatója nem kis büszkeséggel állítja: a cég ma már nyereséges. Ez roppant nagy eredmény ahhoz képest, hogy 1991-ben a GEMODEV a tönk szélén állt. — Ekkor az üzem már annyira tarthatatlan helyzetben volt, hogyha valaki nem veszi meg a céget, az csődöt jelent. Akkor százharminc ember dolgozott a vállalatnál, s valamennyien az utcára kerültek volna — emlékezik vissza a GEMODEV jelenlegi igazgatója. — Árverést írtak ki, amelyen én voltam a sikeres. Ez alatt a néhány év alatt elértem, hogy a cég nyereséggel működjön. Fejes Jánostól még megtudom, hogy az üzemben jelenleg harminchatan dolgoznak, többségük kitanult szakmunkás, de vannak közöttük betanított munkások is. Egyelőre egy műszakban dolgoznak. Naponta százharminc egységet, azaz darabot gyártanak. Gazdag a választék a munkaruhákból, köpenyekből, otthoni ruhákból. A színskála is bővült az utóbbi évek alatt. A munkások teljesítménybérre dolgoznak, ha száz százalékra teljesítik a tervet, 4600 korona a bérük. Gyakran előfordul viszont, hogy ezt túlteljesítik. — Hol mindenütt lehet megvásárolni a GEMODEV-ben gyártott munkaruhákat? — érdeklődöm. — Termékeink iránt nemcsak Szlovákiában, hanem a határokon túlról is van kereslet. Gyártottunk már munkaruhákat Nyugat-Európába, s a közelmúltban amerikai üzletemberek jártak nálunk. Egyelőre csak tárgyaltunk, de úgy fest, hogy a jövőben esetleg komolyabb nagyságrendű megrendelésre is sor kerül. Egyébként már amerikai megrendelésre is gyártottunk termékeket. Tehát jelenleg a megrendelésekre nem panaszkodhatunk, inkább az alapanyag-ellátással vannak gondjaink. A GEMODEV tavaly ősszel fióküzemet nyitott Gömör-Panyiton. Itt tizenöt ember dolgozik. Nem kis eredmény ez olyan vidéken, ahol a munkanélküliség harmincöt százalék körül mozog. Beszélgetésünk végén az igazgató még megemlíti, hogy a GEMODEV termékeiből immár második éve állandó kiállítás látható a budapesti Szlovák Kultúra épületének földszintjén. Erre a kiállításra a MICROKOM komáromi cég közvetítésének köszönhetően került sor. A GEMODEV évi forgalma tizenkét—tizennyolc millió koronát tesz ki, illetve tett ki, mert a forgalom éppen a tavalyi évben csökkent. Ennek egyik oka az alapanyag árának növekedése volt. Ennyit dióhéjban a GEMODEV tevékenységéről, gazdasági helyzetéről. A cég azonkívül, hogy több embernek megélhetést biztosít, jelentős mértékben támogatja a kultúrát is. A GEMODEV 1992-től szponzora a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélynek, amelynek 1994-ben a főszponzora volt, s ha a körülmények engedik, az idén sem lesz másképp. KAMONCZA MÁRTA SZILVESZTERKOR FÉLTEM... Javában túl vagyunk a szilveszteren, de lakótelepünkön (s gondolom, máshol is) még mindig hallható a petárdák durrogása. Úgy látszik, egyeseknek nem volt elég az év végi esztelen, fülsüketítő hangoskodásból. Nem is tenném szóvá a dolgot, ha normális keretek közt folyt volna, de máig sem hagy nyugton, hogy szilveszter éjszakáján, kihajolva lakásom ablakán, páni félelem fogott el a levegőben röpködő lövedékek, felrobbanó petárdák láttán és hallatán. Nemcsak hangos és színekben cikázó volt a lakótelep, hanem füstös és büdös is. Félelmetes volt. Másnap, újév napján értettem meg valójában félelmemet, amikor egy barátnőm tízéves kislánya azt mondta, hogy olyan volt a szilveszteri lövöldözés, mint a háború. Valóban olyan volt... A minap egy ismerősömmel beszélgettem erről a témáról. Mondtam a magamét, hogy bizony én betiltanám ezeknek a robbanóanyagoknak az árusítását. Megmagyarázta szegény tudatlan fejemnek, hogy az még rosszabb lenne, mert akkor mindenki házilag készítené a pufogatni valót, illetve feketén adnák-vennék egymás között az emberek, s az sokkal több veszéllyel járna, mint a szakszerűen gyártott, egyébként ártalmatlan, szórakoztatásra szánt robbanóanyag. Elismerem, ez igaz lehet. Ismerősöm pedig azzal is megerősítette állítását, hogy a statisztikai adatok is az ö értékelését támasztják alá. Tehát az árusítás miatt fölöslegesen háborgók. Akkor hát nézzük más szemszögből a szóban forgó jelenséget — a pénz szempontjából. Az ünnepek közeledtével felfigyeltem Pozsony központjában egy Bumbum feliratú bódéra, amely előtt álladóan tömegek sorakoztak. Szilveszteri robbantgatni valót árultak benne. Természetesen, más helyen is láttam ilyen árut, de itt, Pozsony egyik legforgalmasabb utcájában, ahol gyermekeimmel beszéltem meg délutáni találkozót (hogy iskolából hazajövet vásárolni megyünk), volt egy kis időm, hogy jobban odafigyeljek a vásárlókra. Volt, aki csak pár darab petárdát vett, volt, aki csak csillagszórót. De sokan voltak olyanok, akik 500 koronással , sőt ezressel fizettek, s nem sok viszszajárót kaptak belőle. Kicsit elcsodálkoztam, hogy ugyan kinek vesznek egyesek ennyi robbanó árut. Most már értem: mindenki magának vette, s aztán kedvére és mások bosszúságára pufogtatott. Azt viszont még mindig nem értem, hogy engedhetjük meg magunknak sokat hangoztatott nagy szerénységünkben, hogy százakat, ezreket pufogtassunk el. Igaz, jómagam egy koronát se lőttem a levegőbe. Nekem legföljebb csak arra telik a mindennapi kiadások mellett, hogy a templom előtt kéregető koldusok joghurtos poharába bedobjak egy-egy tízest. S ilyenkor (mintha a kis apróért jogom lenne kérni is valamit) felszakad belőlem eg/ sóhaj: Istenem, csak háborúval/ ne s/jts minket! /ÍOO 12
