A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-27 / 4. szám
JAN M. CORTE: A SZÉKEK Zutty! Jókora koppanás volt. Sibylla a fejét tapogatta, vajon egyben van-e még. Istenigazából fájt. Hogy nem tud vigyázni, ha autóba ül! Ráadásul kiesett a kezéből a táskája, s persze, a cipzár nem volt behúzva. A táska egész tartalma szétgurult a pedálok között, úgyhogy nem maradt más hátra, mint lehajolni és mindent összeszedegetni. Annak árán is, hogy a popsiját meg a combocskáit jócskán ki kellett düllesztenie az ajtón. — Micsoda kirakat! — állapította meg kedélyesen a járdán közeledő fiatalember, mindkét kezében egy-egy széket tartva. Majd a kocsihoz lépett, és megkérdezte: — Elhagyni készül a parkolót? Ahogy biztosította a lány, hogy távozni készül, Félixnek felcsillant a szeme: — Nagyszerű! Ide állítom addig ezeket a székeket és megyek a kocsimért, a szomszéd utcában parkoltam le és a maga helyére állok. Ugyanis éppen költözködöm. El tudja képzelni, mit jelent százméternyit cipelni a ládákat meg a dobozokat? Sibylla ezalatt tüzetesen végigmérte a fiatalembert. Tetszett neki. A szeme borostyánszínű, a mosolya kedves, ellenállhatatlan. Szinte megbabonázta, mert egyszeriben nem lett sürgős az elmenetele. Az ujja bögyével végigsimogatta az egyik szék faragott támláját. Különösen szép kivitelezésű művészi munka volt, oroszlánfejet formázott. — Van egy ötletem — szólalt meg aztán csábosán csücsörítve a száját. — Átengedem a helyem, de egy széket kapok érte. — Még mit nem! — utasította vissza Félix. — Szó sem lehet róla! Van azonban egy ellenjavaslatom: bármikor szívesen látlak nálam, amikor csak kedved szottyan megcsodálni a székeket. Ma húsz órától kezdődően. Akkorra készen leszek a költözködéssel. A címem: Bismarck utca 9. Nem, nem értette rosszul, tegezte. S egy csöppet sem haragudott érte. — Hányadik emelet? — Második. A csengőn Weber név olvasható. — Micsoda véletlen! Én is ott lakom, szintén a második emeleten, a felvonótól balra. Az én csengőmön meg Bergmann név olvasható — s jóízűen kacagott hozzá. — Akkor hát a lakásszentelőre meghívót kapott mindenki — mondta örömmel Félix. A lány beleegyezően bólintott, beült az autóba, és kitolatott a helyéről. Búcsúzóul kedvesen integetett. A legközelebbi kereszteződésben azon kapta magát, hogy vidáman dudorász, annyira, hogy a nyitott ablakon át kihallatszott. A mellette álló kocsiban ülő hölgy megértőén mosolygott rá: aki boldog, a legszívesebben szétkürtölné az egész világnak! A másik kocsiban ülő férfi a mutatóujjával jelezte, buzdította: Rajta, kislány, mindent bele! Félix, aki ezalatt felcipelt mindent, hozzálátott a bútorok és a tárgyak elhelyezéséhez, igyekezvén, hogy minél kényelmesebbre sikerüljön. Az üres helyeket kitöltötte ízléses apróságokkal, a helyiség közepére egy méternyi magas gyertyatartót helyezett, s két ülővánkos mellett hanyagul néhány könyvet rakott szét. Jól tudta, hogyan kell, hiszen kirakatrendező volt, és tudta a módját, miként lehet jóformán semmiből ezeregyéjszakái pompát varázsolni. Az óra elütötte az esti nyolcat. Sibylla nem jött. Félix nem bírta tovább háromnegyed óránál, kiment a folyosóra. Odalopakodott a szemközti ajtóhoz, és már-már be akart csengetni, amikor bentről férfihangot hallott: — Légy szives segítsd kigombolni az ingem! Sibylla hangja válaszolt kedves, csilingelő kacajjal csitítva: — Megyek már, miért vagy mindig olyan türelmetlen? Félixnek több nem is kellett. Lógó orral vonult vissza a szobájába. — Tehát a szomszéd hölgy már foglalt — állapította meg keserűen. — A fenébe is, éppen ilyenbe kellett belebolondulnom! Másnap reggel egy cédulát talált az ajtaja alá dugva: "Nem jöhettem, majd jelentkezem. Sibylla." — Inkább a Holdra lövetem magam, minthogy a lakásomba engedjelek, te kis hamis! — fogadkozott Félix. A kíváncsiság azonban nem hagyta nyugton. A kukucskálón kilesett a folyosóra — s újabb pofon érte. A szemközti lakásból egy férfi lépett ki. Legalább negyvenes lehetett, s bizonyára gazdag. Könnyű így az élet, ha van aki a költségeket fizeti — gondolta rosszmájúan. Eltelt egy hét amikor valaki kopogott nála. — Itt vagyok! — csicseregte Sibylla, ahogy Félix ajtót nyitott. — Tiszta a levegő! — Nem úgy nálam — vágott vissza Félix. — Itt vágni lehetne. — Mi a baj? — kérdezte Sibylla. — Valami problémád van? Sehogy sem értette, hogy a fiatalember miért vág olyan morcos képet. — Az úrnak már elege van belőled, vagy fordítva...? A lány meglepődve nézett rá: — Miket beszélsz? Ó, hát alighanem apuról van szó! — sóhajtott fel aztán megkönnyebbülten. — Eljött néhány napra, volt elintézni való ügye, és nem akart szállodába menni a törött karja miatt. Olyan nehézkes, hogy még az ingjét sem tudja kigombolni. Meg egyébként is egész nap mellette kellett lennem, mert másképp nem boldogult volna. — S már elment? — kíváncsiskodott Félix. Kedves mosollyal válaszolt: — Ezzel kapcsolatban csak nem gondoltál valami hülyeségre? — Hát... szóval... bántott a dolog — vallotta be Félix. Másként nem is történhetett. Mindketten fiatalok voltak, hamarosan át-átélték az ezeregyéjszaka csodás történeteit. Egy alkalommal — két mesés élmény közti szünetben — Félix odasúgta a lánynak: — Nézd azt a képet a falon! Már nem tudni, hogy annak idején ki festette le a dédszüleimet. De látod, min ülnek? Oroszlánfejes támlájú széken. Ez az ő eljegyzési képük. Mit szólsz hozzá, utánozzuk őket? Vércse Miklós fordítása Jól fialt a száz font Egy ír úriember 1759-ben a nagybátyjától örökölt 100 fonton Dublinban egy sörgyárat bérelt. A St. James Geve-i sörgyár bérleti szerződése 9 ezer évre szólt. De nemcsak emiatt kerülhetne bele ez a szerződés a Guinnes Rekordok Könyvébe, hanem azért is, mert a sörgyárat bérlő úriembert Arthur Guinnesnek hívták. Gyára mára Írország legnépszerűbb sörét állítja elő, a Guinnest. Szabad a topless a metróban A New York-i metróban akár fedetlen keblekkel is utazhatnak a hölgyek — a város hatóságainak legutóbbi döntése értelmében — feltéve, hogy például nem dohányoznak. A város közlekedési hatóságai úgy döntöttek, hogy a pőre keblű högyeket csak abban az esetben kell a zsaruknak őrizetbe venniük, ha viselkedésükkel "megbotránkoztató vagy veszélyes helyzetet idéznek elő a metrókocsikban". Akkor is fel kell lépni az ilyen hölgyekkel szemben, ha tiltott tevékenységet folytatnak a földalattin, például dohányoznak. Japán ügyvédek a nyulakért Japánban egy ügyvédi csoport bejelentette, hogy keresetet nyújt be egy ritka nyúlfajta képviseletében, amelyet Kjusu szigetén golfpályaépítés miatt a kipusztulás veszélye fenyeget. A felperesek azzal érvelnek, hogy a golfpálya felépítése súlyos veszélybe sodorná az amani néven ismert nyúlfajta fennmaradását, mert természetes élőhelyét, az erdős övezeteket pusztítja. A "MÚLTIDÉZŐ" történelmi vetélkedőnk 34. fordulójának helyes megfejtése: 1. Árpád népe a Kárpátmedencébe a Vereckeiszoroson jött be. A kérdés helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Zagiba Ilona Jólészről. 26
