A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-11 / 46. szám
HETHÍRMONDÓ A hazaszeretet áldozata Októberi napsütésben érkeztünk Kékkő várába. Akaratlanul is eszembe jutott az elmúlt esztendő közös októbere, amikor egy szűkebb csoport — a Palóc Társaság, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Zólyomi és a Kékkői Vármúzeum, a Mikszáth Kálmán Alapítvány, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya és néhány lelkes tudós ember —, nagy lelkesedéssel ülésezett, szövögette terveit Balassi Bálint, a históriás költő és végvári vitéz, a "magyar amphion" születése és halála évfordulójának tisztességes megünneplésére. Szlovákiában három nagyobb megemlékezést terveztek, ezek voltak a hibbéi katolikus templomban — Balassi Bálint hamvainak nyugvóhelyén — elhelyezett emléktábla restaurálása és megkoszorúzása, a zólyomi vár falán elhelyezendő tábla és dombormű avatása, valamint a kékkői vár — a Balassák sasfészke — falán elhelyezett dombormű avatása és egy emlékszoba megnyitása. A terv mindig akkor szép igazán, ha valóra tudják váltani. Ezúttal nem csalódtunk, mert már februárban megkezdődtek a rendezvények, elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett reneszánsz estet, majd Esztergom következett és a rendezvények láncszemei lassan-lassan átjöttek a határokon hozzánk is. A hibbéi koszorúzás után, a zólyomi domborműavatás következett. Egy meleg nyári délutánon (június 15.), Kő Pál szobrászművész alkotását avattuk. A bensőséges ünnepségről beszámoltunk lapunk hasábjain (A Hét 29. sz.), és nagyon kedvező hírek érkeztek Kékkőről is. Egy-egy találkozásunk alkalmával a Balassi-emléknappal kapcsolatban vallatóra fogtuk Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét, Bányai Gézát, a Csemadok Nagykürtösi TV titkárát, Bodzsár Gyulát, a Kékkői Múzeum dolgozóját és Szabó Lászlót, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ titkárát is. Mondom, mindezek a kékkői várban jutottak eszembe, amikor Vojtech Kondrót költővel, a Balassi-versek fordítójával megérkeztünk. Ám nem maradt sok idő a gondolkodásra; kézfogás és rövidke beszélgetés Czine Mihállyal, az emléknap ünnepi szónokával, Havas Judittal, Szabó Andrással, az esztergomi Kecskés Együttes tagjaival. Néhány perccel tizenegy óra után a budapesti Balassi Bálint Gimnázium énekkara jelt adott a kezdésre, és a várudvaron megkezdődött az ünnepség. Az énekkar után Ján Lenhart, Kékkő polgármestere lépett a mikrofonhoz, és üdvözölte a vendégeket: Benyó Pált, Magyarország nagykövetségének tanácsosát, Sunyovszky Szilviát, a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatóját, Bauer Győzőt, a Csemadok országos elnökét, Ján Fekete nemzetgyűlési képviselőt és mindazokat, akik megjelentek az ünnepségen. Rövid mondandójában hangsúlyozta a Balassi—Balassa család helytállását évszázadokon át, a török időkben és a legsúlyosabb áldozatok közepette is. Különösen Balassi Bálintra, a magyar szerelmi líra megteremtőjére büszkék a kékkőiek, aki nagyon fiatalon, negyvenesztendős korában hunyt el. A polgármester megnyitója után Valik Judit műsorvezető lépett a közönség elé, és ismertette az emléknap műsorát. Czine Mihály irodalomtörténész ezeket mondta: "Nagyon szép dolog, hogy a kékkőiek büszkén emlékeznek Balassi Bálintra, mert itt is születhetett volna, itt jegyezték be az anyakönyvbe és ez a táj Isten különösen is kedves tája volt már akkor is, mert a legnagyobbakat adta: Balassit, Mikszáth Kálmánt, Madách. Imrét a magyar irodalomnak, Janko Krált és Skultétyt a szlovák irodalomnak. Balassi Bálint az áldott szép napot és a sík mezőt innen érezhette valamikor a 16. század derekán. Azt is tudta, hogy áldott szép pünkösdnek gyönyörű idejében és nehéz időkben is seregekben kellett harcolnia, emberként helytállni és ő volt a legbűnbánóbb ember is." A műsorban szót kapott még Vojtech Kondrót, a Balassi-líra szlovák fordítója, a Musica Historica Együttes. Kuncz László Vojtech Kondrót, a Balassi-költemények szlovák fordítója és az énekek előadója Kuncz László, háttérben a dombormű énekelte Balassi-dalait — szlovákul is —, Kecskés László lantművész kíséretében. Ám a fénypont a Balassi-dombormű — Oláh Szilveszter szobrászművész alkotása — leleplezése volt; Urbán Aladár kézmodzulatára hullott le a lepel, és elénk tárult Balassi Bálint, a vitéz, és a költő. Az emlékszoba megnyitóján a Kékkői Vármúzeum igazgatója, Vladimír Siváőek, Praznovszky Mihály irodalomtörténészt, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját kérte fel az ünnepi beszédre. Az alábbiakat mondta: "Őrá Czine Mihály irodalomtörténész és a budapesti Balassi Gimnázium énekkara Bauer Győző a Csemadok nevében koszorúzott Vladimír Siváőek, a Kékkői Vármúzeum igazgatója és Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója a Balassi-emlékszoba megnyitóján emlékezik az a kis kiállítás, amelytől ne várjanak csodákat... De legalább megszületett! Legalább látható, magyarul és szlovákul olvasható. Lehet majd gazdagítani, rekvizitumokkal kiegészíteni, hadi eszközökkel fenségessé formálni, újabb szlovák nyelvű verskiadásokkal ékesíteni. Ám az idelátogató magyar, szlovák s más nemzetbeli idegen megérti majd az emlékezet tényét és szándékán túl a kiállítás példázatát is a XX. század végi meggyötört Közép-Európában." A Balassi emléknap záró része volt a közös magyar—szlovák találkozó, beszélgetés, amelyen Balassi Bálint emlékének szóló köszöntő után, a kékkői dombok lankáin termett borocska mellett, elmondhattuk, hogy él az emberekben az egymás iránti tisztelet és megbecsülés. Remélhetőleg Európában meg tudjuk egymást érteni és Európával el tudjuk magunkat fogadtatni. Ehhez szolgáljon példaképül Balassi Bálint életútja, mindkét nemzet javára. (motesiky) 8
