A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
GONDOLKODÓ Racionalizáció — kivételek nélkül? Már megszokottá válik, ha oktatásügyről írunk, akkor eleve gondokról kell szólnunk. A súlyos gazdasági, pénzügyi nehézségek nem egy iskolának okoznak komoly, súlyos problémákat. Duba Gizella, a Garamszentgyörgyi Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója könnyes szemmel panaszolta iskolája nehéz helyzetét. Tudom, hogy az újság nem tudja megoldani, amit az államhatalom elront, de legalább a figyelmet fel lehet hívni arra, mi történik országunkban. A garamszentgyörgyi eset után csak erősödik meggyőződésem, hogy minél hamarabb az önkormányzatoknak kellene átvenniük a helyi iskolák fenntartását. A garamszentgyörgyi magyar alapiskola teljes szervezettségű nyolcosztályos iskola. Közös épületben van ugyan a szlovák iskolával, de külön igazgatósággal rendelkezik. Az idén 89 tanulója van, 27 az alsó tagozaton, a többi a felsőn. Az alsó tagozaton két osztály van, tehát az elsősök és a másodikosok együtt, valamint a harmadikosok és negyedikesek szintén együtt tanulnak, összevont osztályokban. Ez nem éppen megfelelő, de a számok uralkodnak. A felső tagozaton 62 gyermek tanul, ebből 51 roma származású. A magyar iskolában 9 pedagógus tanít. Szerencsére maximálisan együttműködnek a szlovák kollégákkal. A közös épületből adódó előnyöket mind kihasználják, a problémákat is közösen oldják meg. Kitűnő közösség alakult ki, a két tantestület együttműködése felhőtlen. A szertárakat és segédeszközöket is közösen használják. A "közös lónak túrós a háta" jelenség még nem ütötte fel a fejét. Az iskola nehézségei elsősorban abból adódnak, hogy túlsúlyban vannak a roma származású gyerekek. Ok mind rendezett családból származnak, mégis vannak nevelési gondok. A szülők keveset törődnek a gyerekek iskolai ügyeivel, az iskolával nem tartanak fenn szoros kapcsolatot. Persze, vannak jópáran, akikkel az iskola vezetése jól együtt tud működni. Az igazgatónőnek ez azonban még mindig kevés. Hisz a gyerekek érdekében maximális tevékenységet kell kifejteni. A tanárnak és tanítónak kétszer-háromszor akkora munkájába kerül a roma gyermekek tanítása és nevelése. (Meg kell jegyeznem, hogy Duba igazgatónő ezt nem panaszként mondta. Azok a pedagógusok, akik itt tanítanak, ismerik és vállalják ezt a helyzetet. Nem tesznek különbséget gyermek és gyermek között. És ezzel sikerrel járnak. Ottjártamkor sok csillogó fekete szemű gyermekkel találkoztam, és éreztem, ebben az iskolában fegyelem és hangulat uralkodik.) Persze, kevés a sikerélmény. Olyannak örülnek a tanítók, ha a kicsi fiúcska bizalmasan elárulja, reggel elaludt, s ennek oka van... Minden gyermekkel specifikusan, egyénenként kezelve kell bánni. Itt nem lehet egyenosztály, egyennevelés. Ez azonban megköveteli, hogy az illető szívvellélekkel pedagógus legyen. Nem könnyű ilyen körülmények között végig a helyzet magaslatán maradni. A tanfelügyelőség azonban nem tesz különbséget. Ha ellenőrzés érkezik, csak az előmenetelt veszik figyelembe, s ez összehasonlítva a lévai vagy a zselizi iskolákkal, nyilvánvalóan gyengébb. Csak hát, már az is jó, ha bármiféle előmenetel van egyáltalán, jegyzem meg szerényen, s figyelembe kellene venni, kik is produkálják ezeket az eredményeket. Az igazgatónő nagy fájdalma, hogy nincs, aki segítsen. Itt nincsenek szponzorok (kevés kivétellel), alapítványok, mert mindenkiben előítéletek élnek épp a nagyszámú cigány gyermek miatt. S most jön a neheze. Az ún. racionalizáció megjelenik itt is. Sok garamszentgyörgyi magyar szülő inkább Zselizre járatja gyermekét, előítéletből. Ezért is lényegesen kevesebb a gyermek ebben az iskolában, mint a szlovákban. Arról nem is beszélve, hogy akad olyan is, aki az utaztatást azzal kerüli el, hogy fiát vagy lányát a szlovák iskolába Íratja. Ennek aztán mi a végeredménye? A járási tanügyi igazgatóság rendelete alapján a jövő évtől az egész alsó tagozat egyetlen összevont osztályba kerül. 22 gyermek marad az alsó tagozaton. Lehet, ez kevés. De ez a 22 gyermek is megérdemelné a jó körülményeket. Arról nem is beszélve, milyen megterhelés lesz ez az osztály a pedagógus számára. Én megértem a pénzhiány okozta gondokat, s azt is, nemcsak ez az iskola került ilyen helyzetbe, hanem országszerte mások is. De talán nem ártana figyelembe venni a helyi körülményeket, jellegzetességeket. Hisz ilyen módon a szülők bizalma, annak ellenére, hogy nem a pedagógusok tehetnek róla, veszélyeztetheti a magyar iskola létét. Nem csoda, ha az igazgatónő, aki erre az iskolára tette fel életét, el van keseredve. Miért nem veszik a körülményeinket figyelembe? — tehetné fel a kérdést, de nem teszi, mert tudja jól a választ. Nem marad más hátra, mint a szülők segítsége — néz rám végül szomorúan, de egy picit reménykedve. Epilógus Mint később megtudtam, a helyi önkormányzat az óvodának már tudott segíteni. A tanügyi igazgatóság kérésére a jövőben hozzájárul fenntartásához, ezzel megakadályozható az ottani osztályösszevonás. Az iskolában pedig az igazgató, a szülők, a szakszervezet és az iskolatanács is tiltakozást nyújtott be a tanügyi igazgatósághoz. Ennek egyelőre csak a hitegetés az eredménye. Hogy mi lesz később? Majd kiderül... P. Dolník Beáta A képe/lop Egy régi képeslapot tartok kezemben Dunaszerdahelyről. A felvételt Josua Goldstein készítette, korabeli színes technikával: a tetőzet cserepei pirosak, az egyetlen emeleti rész, az első emelet halványkék, míg az épület alsó traktusa sárga. A kép ősszel vagy kora tavasszal készülhetett, mivel hiányzik a fák lombkoronája. A képeslap másik oldala sokkal beszédesebb, érdekesebb dolgokat árul el. Megtudhatjuk, hogy a címzett Erzsika Táncos, rodená (született) Kiral (Király), Horné lefantovee (Felsőelefánt) Szent János utca, és 1926. 9. 3-án adták fel Dunaszerdahelyen. A posta bélyegzőjén a városka nevét (Dunaszerdahely) magyarul is kiírták. A hétsoros üzenet szlovák nyelven íródott, de magyar betűkkel: "Miiá Erzsika. Tvoju karetku szme dosztali, a velice nász totyesí zse szi to dosztala..." (Kedves Erzsiké. Megkaptuk a lapodat, és nagyon örülünk, hogy te is megkaptad...) Aláírás: Podofovci (Pódafaiak). Csak találgatni tudok, hogy a Pódafai (?) család miért írt szlovákul, magyar betűkkel Táncos Erzsikének, Táncos Bélánénak, aki tökéletesen tudott magyarul, hiszen az Edelsheim-Gyulai családnál töltött be férjével nyilván fontos szolgálatot. Sok-sok ismeretlen kérdés DUNAJSKÁ STREDA. . Okresný-$űA - Járasihívata!. -v f. feltárása vár kutatóinkra; néha az egyszerű képeslapokból is következtetni, tanulni lehet. (motes) 14 A HÉT
