A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
FIGYELŐ Gondok «/ feladatok Napjaink társadalmi és gazdasági átalakulása a szókincs gyarapodásával és egyéb nyelvi jelenségek terjedésével anyanyelvűnkben is érezteti hatását. Ha csak az utóbbi néhány év szókincsbeli változásait vesszük is figyelembe, szembetűnő az újonnan keletkezett szavak mennyisége, ám ezek, mint köztudott, nem minden esetben felelnek meg a köznyelvi normának, nem mindegyik illik bele nyelvünk rendszerébe. Ezzel is magyarázható, hogy manapság a nyelv változásaiba való beavatkozásra sokkalta nagyobb szükség van, mint a társadalom nyugalmi korszakaiban, vagyis sokkal nagyobb feladat hárul a nyelvművelésre is. A nyelvművelés fontosságának növekedését bizonyítja az a tény is, hogy szakembereink egyre több rendezvényen foglalkoznak anyanyelvűnk gondozásával és a "hogyan tovább?" kérdésével. Anyanyelvápolásunk ügye központi témaként szerepelt az idei, XXV. Kazinczy Napokon is, s legutóbb május elején Keszthelyen, a Vili. Berzsenyi Helikon Napok keretén belül rendezték meg a magyar nyelvművelő társaságok találkozóját. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság valamint az Anyanyelvi Konferencia, a kétnapos tanácskozás fő rendezői, az anyaországi nyelvművelő szakembereken kívül meghívták a határon túli anyanyelvápoló mozgalmak képviselőit is. A Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságát Szabómihály Gizella, Telekiné Nagy Ilona és Sándor Anna képviselte. A rendezvényen elemzett számos nyelvi és nyelven kívüli, de a nyelvvel összefüggő kérdések közül a továbbiakban csak azokról szólnék, amelyek azonosak vagy legalábbis hasonlóak a mi nyelvművelési és nyelvhasználati gondjainkhoz, feladatainkhoz. Az ünnepélyes megnyitó után Szathmári István bevezető előadásában a magyar nyelvművelő mozgalmak múltját és jelenét ismertette, Grétsy László pedig az egyes nyelvsíkok pozitív és negatív jelenségeiből kiindulva szólt a nyelvművelés mai gondjairól és feladatairól. A negatív jelenségek között említette, hogy romlott a helyesírási közműveltség (írásjelek alkalmazása, ly-j, elválasztás, egybe- és különírás), a kiejtés terén ugyan visszaszorult a betűejtés, de aggasztóan felgyorsult a beszédtempó, terjed a "gombócos" beszéd, amely a henye artikuláció következménye. A szókincs szempontjából idegenszó-özön árasztotta el a magyar nyelvet, és a sok idegen szó a magyar nyelv hangzásszerkezetét is megzavarja. A toldalékok használata is sok hiányosságot mutat az ikes igeragozásban, a suksük nyelv terjedésében és a feltételes módban (pl. "én adnák" az "én adnék" helyett). Az újabb pozitív jelenségek közül Grétsy László azt emelte ki, hogy az utóbbi években az udvariasabb megszólítási formák által javult a beszéd- és viselkedéskultúra, de nehezményezte, hogy a politika nyelvében a durvaság, a köznapi nyelvben és a szépirodalomban viszont, sajnos, egyre jobban terjed a trágárság. A határon túli nyelvművelő és anyanyelvápoló mozgalmakról, valamint az anyanyelv helyzetéről hét előadó beszámolója alapján nyerhettünk képet. A Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának tevékenységéről, nyelvművelésünk múltjáról, jelenéről és nyelvhasználatunk mai gondjairól Szabómihály Gizella számolt be részletesen. Az e témakörben elhangzott előadások a kisebb-nagyobb eltérések ellenére azt a benyomást keltették a jelenlevőkben, hogy nyelvi és nyelvhasználati gondjaink nem ismerik az államhatárokat, hiszen bár más-más országban élünk, nyelvi és nyelvhasználati, s így nyelvművelési gondjaink is sokban azonosak. Ezt állapította meg a találkozó tanulságait összefoglaló előadásában Péntek János, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Magyar Nyelv Tanszékének vezetője is, akinek tanulmányait az A Hét hasábjain is olvashattuk már. Összefoglalásában hangsúlyozta, hogy a magyar nyelv használata a határon túl számos (pl. közéleti) funkciójától megfosztva a családra szűkül, s ezáltal csökken az anyanyelv vonzása, presztízse, s nyelvünkben sorvadásos tünetek lépnek fel. A szókincsben erőteljes az államnyelv hatása, de az egyéb jelentésbeli zavarok is gyakoriak. Az anyanyelv használati körének beszűkülése azonban már jogi és politikai kérdés, s az ilyen eredetű nyelvi gondokkal maguk az anyanyelvi társaságok nem birkóznak meg. A továbbiakban rámutatott arra, hogy anyanyelvűnk eróziójának mértéke attól is függ, hogy a határ közvetlen közelében, tömbben vagy szórványhelyzetben, esetleg nyelvi szigetként élő magyarságról van-e szó. A határ mentén ugyanis kevésbé aggasztóak a nyelvi gondok, csekélyebb a nyelvi provincializmus, míg a nyelvi szigetek és a szórványmagyarság esetében — gondolva itt a lakótelepekre és a nagyvárosokba került fiatalokra is — erőteljesebbek az asszimilációs jelenségek, s egyre több emberben "hal meg" az anyanyelv. Péntek János az utóbbiak esetében hangsúlyozta a nyelvművelési szórványprogram fontosságát, mely az anyanyelv latens tudásának felélesztését, tehát a nyelvcserén túlesőknél az anyanyelv feltámasztását tűzi ki célul. (!) A nyelvi különfejlődéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetérthetünk Péntek János ama véleményével, hogyha a határon túli mai regionalitás és provincializmus hatására ha nem is alakul ki több magyar nyelv, de a nyelvi elkülönülésnek az a folyamata mindenképp "csángósodás"-hoz vezet, amely csökkenti az anyanyelv presztízsét, és elősegíti az asszimilációt, tehát közös eszményképünk az egységes magyar nyelvi standard megőrzése kell, hogy legyen. Befejezésül feltehető a kérdés: milyen nyelvművelési feladatok várnak ránk az elkövetkező időszakban? A tanácskozáson egybegyűltek azonultak azzal a véleménnyel, hogy a nyelvművelés elsősorban azokra az intézményekre hasson, amelyek nyelvi mintája hatással van a tömegekre: az iskola, a sajtó és a tömegtájékoztatási eszközök, valamint az egyház. Ezenkívül erősíteni kell az anyanyelvhez való ragaszkodást, a pozitív anyanyelvi tudatot, a nyelvi büszkeséget, vagyis a kérdés etikai oldalról való megközelítése is fontos. Az eredményesség érdekében "az anyanyelv ügye néha a kegyetlen szigort is fel kell, hogy használja, és semmiféle emberi sértődöttség nem helyezhető fölé" — ezzel a gondolattal fejeződött be a keszthelyi Festetics-kastélyban megrendezett tanácskozás nyelvművelési gondokkal foglalkozó előadás-sorozata, amely a résztvevők számára rendkívül hasznos és tanulságos volt. Sándor Anna A HÉT 15
