A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
ható Kis-Dunába is beleugrott. Utána lerázva magáról a cseppeket, nagy vágtákat tett a parton. Nehéz teste ellenére gyönyörű, összehangolt mozgása van. Kitombolta magát, s nagyot pihent az árnyékban. Tappancs meghálálja a törődést. Az idén már két kiállításon is sikeresen szerepelt. Tajovban az Újfundlandi Kutyák Klubja (az az érzésem inkább a gazdik gyülekezete) által rendezett nemzetközi kiállításon lett a négy kiosztott piros szalag egyikének a tulajdonosa, Nagymegyeren pedig osztálylegjobb és területi győztes. Mivel tappancs legény, s a kora is megvan, már lány látogatókat is fogad. Persze szigorú ellenőrzés mellett. Ha az írás vagy inkább a képek valakinek kutyatartáshoz — ráadásul újfundlandihoz — csináltak kedvet, nem árt ha tudja: rengeteg tennivaló van körülötte: etetni, itatni, ellenőrzésre, kiállításra vinni, sétáltatni, játszani vele, tanítani. Elengedhetetlen feltétele tartásának a szabad terület. Csak akkor szerezzenek be ilyen kutyát, ha mindezt biztosítani tudják.-gáltal közösen bemutatott négy nagy férfi tánca zárta le: a Palóc verbunkos, az Erdélyi verbunkos, a Szatmári verbunkos és a Kalotaszegi pontozó. Mintegy 60—80 legény járta egyszerre. Csodálatos volt látni, hogyan forrnak össze a táncosok egy egésszé — mindenki olyan hévvel táncolt, olyan átéléssel adta önmagát, amilyen teljesítményre csak az ilyen egyedi alkalom, az ilyen jelentős rendezvény készteti az előadókat. Kitett magáért a vendéglátó Honvéd Művészegyüttes is. Előadás után boldogan, felszabadult örömmel mondhatta a néptáncosok nagy tábora által TATÁ-nak titulált Novák Ferenc, a rendezvény gondolatának szülője és a közös számok rendezője: "Ez igen, az ilyen sikerért és az ilyen örömteli pillanatokért érdemes élni, dolgozni.1' Barátságok is szövődtek — az erdélyi Háromszék Együttessel június végén Gombaszögön, az országos kulturális ünnepélyünkön, a Honvéddal pedig november 2A—25-én Pozsonyban és Somorján, a kulturális napok keretében találkozhatunk. A rendezvény igazi népünnepély volt: kirakodóvásárral, látványos gyermekműsorral, térzenével, hatalmas tűzijátékkal. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző A gálaműsort elmosta az eső Hangulatkép a Zselizi Nemzetközi Folklórfesztiválról HÍRMONDÓ Akik a zselizi művészeti vagy hagyományőrző folklórfesztiválnak szurkoltak, és egykoron részesei voltak, nem csalódtak a műsorban. Sok mindent lehet róla mondani, de azt, hogy igénytelen, gyenge színvonalú volt: nem állíthatja senki. A szereplők is elégedettek voltak, szinte "versenyhangulat" uralkodott, mindenki a tőle telhető legjobbat akarta nyújtani. A zselizi népművészeti fesztivál történetéhez tartozik a hatalmas Schubert-park, amely nemcsak Zseliz városának dísze, hanem Garam völgyének is ékessége. A tatarozás alatt álló, új tetővel ellátott kastély is bizonyítja, hogy a városatyák nagyon komolyan gondolják ennek a szépséges parknak a sorsát. Mindezekkel csupán arra szeretnék utalni, hogy bizony kevés pontja van az országnak, ahol a zselizihez hasonló környezetet lehetne találni a fesztiválok szervezésére. Am Zseliz vonzereje mégis megszűnt, amit már három esztendővel ezelőtt és az előző években is észleltek a szervezők. Éppen ezért született a döntés, hogy a zselizi folklórfesztivál, egykoron országos "népünnepély" maradjon Zseliz és környékének művészeti fesztiválja. Node, újra jöttek a jelzések és sugallatok, igények a Csemadok OV irányába, hogy tekintettel a hagyományokra, a zselizi szabadtéri színpad és a Schubert-park adta utolérhetetlen adottságokra, vissza kell adni a zselizi rendezvénynek országos rangját, lehetőségeit. A nemes ügy érdekében a szervezők nyomban munkához láttak, és alapos megfontolások után döntöttek:' legyen ami még nem volt, legyen nemzetközi folklórfesztivál messzi tájak ifjainak, együtteseinek bevonásával. Sajnos nem a rendezőkön múlott, hogy az osztrákok és az olaszok az utolsó pillanatban lemondták a zselizi fesztiválon való szereplést. A magyarországi vendégek tartották szavukat, és teljes díszben megérkeztek a fesztiválra. Az ünnepi műsorban tehát szerepelt a Jászsági Együttes, a Ráckevei Néptáncegyüttes, a ráckevei Bokréta Gyermektáncegyüttes, fellépett a Vonica Folklorcsoport Zlínből, valamint a csávási és vámosgálfalvai zenészek és hagyományőrző táncosok együttese Erdélyből. Jelen volt még a Feketebalogi Hagyományőrző Együttes, a Szőttes, a Hajós, az Istiglinc, a Kisbojtár, az llosvai Néptáncegyüttes, a Bódvavendégi Hagyományőrző Együttes, a Martosi Hagyományőrzők, a Zsibrica és Holecz Ilona, valamint Cselényi József népdalénekes. Sajnos szombaton a nézők elmaradtak, a lényeg az, hogy a pénztárosok bevétele a fesztivál és minden kiadáshoz mér-Zselizi pillanatok ten riasztóan alacsony volt. Lényegében egy-egy fesztivál csak akkor teljesíti feladatát és küldetését, ha nagy-nagy közönségnek, széles tömegeknek szerez örömet. Eme elvárás Zselizen az ünnepi műsoron, a Schubertpark árnyas, égig érő fái alatt elmaradt... A fesztivál másnapján, vasárnap, már hajnalok-hajnalán eleredt az eső. Délben a szervezők úgy döntöttek, hogy a műsort átviszik a helyi kultúrházba, addig, amíg az idő jobbra nem fordul. így hát a kultúrházban a kecskeméti bábosok (először a kultúrház előtt az óriásbábuk) megkezdték műsorukat. Vitéz László története kacajt és örömet gerjesztett a gyerekek szívében, az idősebbek pedig nagy nosztalgiával gondoltak a gyerekkor álmaira. A bábosok után színpadra lépett még a Muzsikás Együttes, a feketebalogi cigányzenészek, a gömöri alsókálosai és az erdélyi vámosgálfalvai zenészek. Nem sokkal három után aztán jött a hír, hogy a szabadtéri színpad alkalmas a fellépésre, deszkáin felszikkadt az eső. A szereplők beugrottak a buszokba, amelyek a kultúrház környékén parkoltak, és hipp-hopp elinaltak. Mire a parkon átsétáltam, a zsériek már a színpadon voltak, és ropták a táncot. Utána a zlíniek következtek. Nem sokkal öt óra tájban bizony nagyon fázósan ültünk a nézőtéren. Fellépett még egy-két csoport, és aztán végérvényesen eleredt az eső... Ilyenkor nagyon nehéz helyzetbe kerül a krónikás, mert feltételnül szólnia kell a leverő hangulatról, ami a közönség hiánya miatt rányomta a bélyegét a Zselizi Folklórfesztiválra. Másrészt viszont a maroknyi nézősereg, amely sokszor a szereplőkből verbuválódott, színvonalas, igényes műsort láthatott. Két esztendő múlva, 1996-ban igen jelentős esemény, kárpátmedencei létünk 1100. évfordulójának megünneplése vár ránk. Ebből az ünnepségsorozatból Zseliz nem maradhat ki, fekvésének, szabadtéri színpadának és pompás parkjának kapcsán. Ám a szervezéshez egy felelős bizottságnak, a vállalkozásokhoz is értő, szervező csapatnak már holnap hozzá kell fognia. MOTESIKY ÁRPÁD (Fotó: a szerző és Görföl) A HÉT 9
