A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
KRONIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMABAN - RIMASZOMBATI JÁRÁS RECSKE (Riečka) (Sajórecske) Sajó-völgyi kisközség, 1900-ban 46 házzal és 238 ev. ref. vallásé lakossal. Eközben nevét 1347-ben hétféle változatban találjuk, ú.m. Rechke, Rekche alio nomine Kezw, 1469-ben pedig háromfelé oszlott, ú.m. Felswrechkw, Nogrekche és Alsórechke falvakra. E szerint a mostani Kisrecske puszta is hajdan falu volt. Recske birtokosa 1427-ben a Recsky-család, 1436-ban a Szalonnay-, majd a Csetneky-család. Alsó-Recske földesurai a XV. század közepén a Tekes- és Szalonnay-családok voltak. Felső-Recske birtokosa ugyanakkor az Ományi-család. Később az eggyé olvadt községnek a Jankovics-, a Hubay-, a Bíró-, a Héthy-, a Csiszár-, a Czakó- és a Nagy-családok voltak a birtokosai. A községben levő ev. ref. templom 1692-ben épült. Vasúti állomása Kövecses. Területe 478 ha, lakóinak száma 235, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 122, ev. ref. 86, a többi az egyházaknál nincs nyilvántartva. A falu polgármestere Héthy Zoltán. Népszámlálási adatok: Év Összesen Ebből magyar % 1980 251 1991 235 205 87,23 RIMASZÉCS (Rimavská Seč) Rima menti község, volt körjegyzőségi székhely, 1900-ban 345 házzal és 1680 róm. kát., ev. ref. és ág. h. ev. lakosokkal. E falu már a pápai tizedszedők jegyzékében Seechch alakban szerepel. 1347-ben Zeech, 1427-ben Szecch, 1467-ben Rimazech alakban említik az egykorú oklevelek. A Széchyek ősi birtoka, akiknek itt váruk is volt. 1460-ban Mátyás király a Roz'gonyiaknak adományozza, de 1481-ben ismét a Széchyeké. Széchy Mária útján Wesselényi Ferenc birtokába jutott, aki hűtlenség bűnébe esvén, a vár és uradalma a királyé lett. Tőle kapták a Koháryak, majd a Coburgok. Várát a husziták elfoglalták, de 1460-ban visszavéve tőlük, lerombolták. A XVII. században megyegyűlést tartottak itt. 1796-ban a község országos vásárszabadalmi jogot nyert, és vásárai még e század elején is országszerte híresek voltak. A községben hajdan járásbíróság székelt, volt polgári olvasóköre, önkéntes tűzoltóegylete és a Coburgféle uradalomnak erdészeti hivatala. A faluban két templom emelkedik. A róm. kát. templom 1805-ben, a református pedig 1791 -ben épült. Saját postája és vasúti állomása van. Ide tartoznak Kaczagó, Alsó- és Felső-Nándor, Alsó- Csobánka és Csobánka puszták. Ez utóbbi régen község volt, és 1427-ben Csobánkaháza néven említik. Rimaszécs vidékén hajdan még négy község feküdt, melyek már régen elpusztultak. Ezek Rogas, mely 1216-ban és 1387- ben merül fel az okiratokban, továbbá Kuslód (Cuslood), melyről szintén 1216- ban esik szó, majd Miklósfalva, mely 1431-ben még falu és legvégül Elekesfölde, mely a XV. században mint a Jánosfalviak, Fügediek és az Abaffyak birtoka szerepel. Területe 1732 ha, lakóinak száma 1677, felekezeti megoszlás szerint; róm. kát. 1225, ev. ref. 298, gör. kát. 1, a többi az egyházaknál nincs nyilvántartva. A község polgármestere Pósa Zoltán, a Csemadok-alapszervezet elnöke Stubendek Márta, az 1—8. évfolyamos vegyes iskola igazgatója Reisz Éva. Népszámlálási adatok: Év Összesen Ebből magyar % 1980 1590 828 88,75 1991 1678 1513 90,17 (roma: 71) RUNYA (Rumince) Sajó-völgyi kisközség, a tornaija—rimaszécsi vasútvonal mentén fekszik, 1900-ban 108 házzal és 511 ev. ref. vallású lakossal. E falu nevével már 1323-ban RWnna alakban találkozunk, amikor Hanvay Miklós és Hunch Adám, János és Sándor egyezséglevelében említik, 1427-ben a runyai Soldos-család a földesura. 1550-ben Ferdinánd király új adománylevelet ad a községre a Soldos-, a Hanvay-, a Darvas-, a Nagyszájú-, a Sándor-, a Szkárosi-, másként Fityke- és a Kerepeczy-családoknak. A községben négy úrilak emelkedik, melynek mindegyikét a Soldos-család építtette. A község határában verték agyon fogadott bérencek Visnyay kuruc kapitányt. A halmot, ahol a gyilkosság történt, ma is Visnyay-halomnak nevezik. E halom határos azzal a szomszédos községhez tartozó Ravaszlyuk nevű dűlővel, melyről ugyanazt az eseményt beszélik. A község református temploma mintegy 500 éves, templomának tornya 1877-ben épült hozzá. A községnek van postája és vasúti állomása. Hozzátartozik Temetőalj, Szeles, Petyke és Madzag puszták, s a közelében feküdt hajdan Zenthlelek is, melynek nyomát csak a község határában lévő ún. Klastromdomb tartja fenn. Ezen a tájon feküdt valahol Alkér és Czomporháza község is, melyek a XV. század első felében még virágzó falvak, de azután nyomuk veszett. A község területe 1205 ha, lakóinak száma 415, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 93, ev. ref. 232, a többi az egyházaknál nem regisztrált. A falu polgármestere Ragályi Ferenc, a Csemadok-alapszervezet elnöke Seres Béla, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Juhász Eszter. Népszámlálási adatok: Év Összesen Ebből magyar % 1980 446 301 67,49 1991 414 269 64,82 SAJÓGÖMÖR (Gemer) Sajó-völgyi kisközség, volt körjegyzőségi székhely 1900-ban 285 házzal és 1336, nagyobbára ág. h. ev. vallású lakossal. A vármegye legrégibb községeinek egyike és ősi székhelye, melynek vára már a honfoglaláskor fennállott, és amelyet a névtelen jegyző is Gumur néven, mint Gumur vezér várát említi. IV. Béla alatt Szepessy Gallusra, a Máriássyak egyik ősére szállott, 1389-ben Castrum Gumuriense, később pedig Ghemerum néven szerepel. A XIV. század végén királyi vár és uradalmi központ. Gömör városa az egész középkoron át a vármegye székhelye volt, s városi jelleggel bírt. A XIV. században számos megyegyűlés színhelye. A XV. század elején (1427) népességére nézve, a vármegye területén a második helyet foglalta el. Eredetileg a Máriássyakkal egy törzsből származó Gömöri-család birtoka, melyet 1291-ben szerzett Simon fiaitól, cserében a Szőlős nevű várért. Ettől kezdve egészen a XV. század elejéig, vagyis a család kihaltáig megmaradt birtokukban. Később a husziták foglalják el, akiktől Mátyás király 1459-ben visszaszerzi. 1460-ban Rozgonyi Sebestyén és Szapolyay Imre kap rá adománylevelet. Idővel a Széchyek lettek a földesurai, Széchy Mária révén Wesselényi Ferenc, ennek hűtlensége után a Csákyak kapták, s így jutottak egyes részei Gyöngyössy István, az Ibrányi-, a Lányi-, a Gerhard- és a Szent-lvány-család birtokába. Utoljára Szent-lvány Árpádnak és a Szontághcsaládnak volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet állítólag még Széchy Mária építtetett, és a gróf Csákyak átalakították. A Szent-lvány Árpád tulajdonában levő szőlőhegyen folyt le a hagyomány szerint az a híres jelenet, melyet a költő "Mátyás király Gömörben" cím alatt oly szépen megénekelt, amikor a nagy király, példát adandó, kapát vett kezébe, és a kíséretében volt főurakat is szőlőkapálásra kényszerítette. A községben azelőtt híres ág. h. ev. gimnázium volt. Sajógömör négy ízben kapott országos vásárszabadalmat. Régen nagy gyümölcs-, szőlő- és dohánytermeléssel dicsekedhetett, s virágzó volt marha- és juhtenyésztése is. Ä hozzá tartozó, ún. Istenhegy tövében levő "Szent-kút" messze vidékről vonzotta ide a köszvényeseket. 1853-ban az egész község a lángok martaléka lett, és csak a 10 A HÉT
