A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-16 / 51. szám
Szerencsés alkat Úgy néz az emberre, mint egy megszeppent kisfiú, még a hangja is kamaszos. A beszélgetést rögtön a családi háttérrel kezdi, csak aztán tér át a nagyközönség számára sokkal ismertebb küldetésre, amelyben epizódszerepek jól megférnek a főszerepekkel. Szerencsés alkat. És valamiben az első, ő osztott ugyanis először meztelenül autogramot. Az Illetlenek című film egyik kulcsfigurája egy tűzoltóparancsnok, aki három társával együtt meztelenül fürdőzik a Dunában. Amikor kijönnek, a kutyája talál egy gránátot, és a szájába veszi. Persze erre mindnyájan futnak, amerre látnak, s a kamera hátulról követi a pucér parancsnokot, amíg az el nem tűnik a sarkon. A megállapodás szerint ott az öltöztető várja egy köpennyel. A bátor tűzoltóparancsnok már vágta közben is kellemetlenül érezte magát, mert a kamera ugyan hátulról vette, de a bámészkodók elölről mindent láttak. A sarok után pedig döbbenten tapasztalta, hogy egy egész sereg ember várja, az öltöztető viszont sehol. így ».itón ott kellett ácsorognia, s takargatni a takargatnivalót, míg az öltöztető meg nem itta fröccsét a szomszéd kocsmában. Ráadásul egy ártatlan mosolyé kislány autogramot is kért a művész úrtól, aki a gyötrelmek közepette alákanyarította a nevét: Harsányi Gábor. De írhatott volna akár Láng Vincét is... — Hogy ól ma Láng Vince? — Nincs okom panaszra, szép családi életet élek. Három gyermekem van, 16 éves a legidősebb, 13 a középső és három és fél éves a legkisebb. Két kislány és egy fiú. Társigazgatásban vezetem a Karinthy Színházat, és ha időm engedi, magam is játszom itt. Szabadidőmben meg írogatok, eddig hat könyvet írtam, amelyek krimi-, illetve kalandtörténetek. Ezek a dolgok engem szinte teljesen lekötnek, és mint az öttusában, az egyik kiegészíti a másikat. — Mindez tulajdonképpen munka. Van hobbija is? — Igen, még mindig szeretem a karate sportokat, imádok a gyerekeimmel az erdőben sétálni és nevelni őket. — A felesége szintén művész? — Igen, ő gobelinművész. Szerintem sokkal jobb, ha a feleség civil, mert jobban meg tudjuk érteni egymást, a család dolgait is megfelelőbben tudja rendezni. Biztosítani tudja azt a családi hátteret, amire egy művésznek szüksége van a pályaépítéshez. Viszonzásul hálából ón meg igyekszem biztonságot és sok-sok jót nyújtani neki. — Mióta színházigazgató is, és mi vitte rá erre? — Tizenhárom éve csináljuk ezt a színházat. A főiskola után először a Thália Színház, majd a Nemzeti Színház tagja lettem, majd amikor Itt nagyon sok mindent játszottunk, Haáektől kezdve Hellerig. — Megéri egy ilyen színházat megvenni? — Sajnos nem a miénk a színház, csak az örökös használati jogát fizettük ki, állami kölcsön felvételével. Azelőtt ez egy lepusztult mozi volt, rendbehoztuk és felújítottuk. — Önt a legtöbben Láng Vinceként ismerik. Emlékszik még hogyan kenuit ebbe a sorozatba? — Mindig szerettem ezeket a kis csetlő-botló, esztelen, csupa szív embereket, figurákat, akik mindig jót akarnak, de a sors kicsit 'megdobálja” őket. Ezek azok, akik mindig ki akarják szolgálni a mások igényeit, és végül jól fenékbe rúgják őket. Gondolom ezt vehette észre rajtam akkor a rendező, s ezért hívott meg erre a szerepre. — Nem lesz a sorozatnak folytatása? — Úgy hallottam, hogy lesz, de hát most a Televízióban olyan átalakulások mennek végbe, hogy nem tartom valószínűnek, hogy ez a közeljövőben létrejön. — Ön rengeteg filmben szerepelt, Szlovákiában nem forgatott? — De igen, Zlínben forgattam egy filmet Hledík rendezővel, bár ez már inkább Morvaország. — Azt hiszem, Ön volt az első magyar férfiszínész, aki az Illetlenek című filmben — Igen, hát sajnos az a helyzet, hogy ilyet is kell tudni egy színésznek, bár ez nem pornó volt, hanem vígjáték. — Legutóbb Kisfröccsként egy egészen pici gyerek ’szakadt a nyakába", akivel látszólag nagyon szakszerűen bánt. Ez filmen kívül is így van? Tud kisgyerekkel bánni? — Hogyne, nagyon. Három gyerekem van, tehát pelenkáztam, fürdettem és altattam őket. Ha a feleségen nem tudta őket elaltatni, én hagytam, hogy bebújjanak ide, a nyakamba, és egy pillanat alatt már aludtak is. Nagyon szerettem ezeket az esti mesével egybekötött altatásokat, amelyek erőt adtak és az Andersen után szabadon elmondott mesék valahogy visszaszálltak rám. — Irigylésre méltó nagypapa válhat Önből... — Hát az még korai lenne, mert a legidősebb lányom csak 16 éves. — Nem érzi úgy, hogy szerepei beskatulyázzák? — Úgy érzem, minden színésznek van olyan karaktere, ami a szélesebb tömegek igényének megfelel. Populáris színész vagyok, de komoly darabokban is játszom. Büszke vagyok rá, hogy néhány szerepemmel a tömegekkel is tudtam találkozni. DCI/C IOTWÁM
