A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
A magyar Tina Turner Szabályosan berobban a budapesti Karinthy Színház aprócska előterébe. Mintha Tina Turner lépett volna le hozzám egyenesen a színpadról. Hasonló frizura, szinte azonos arc, ugyanaz a rekedtes hang és robbanékonyság. Ráadásul nagyjából még egykorúak is. Arra pontosan emlékszik, hogy hat órára beszéltük meg a randevút, arra viszont nem, hol veszítette el adócsomagját. Kétségbeesetten rohan a telefonhoz, és utasítások garmadával próbál valakit rávenni, járja végig az utat, amelyet lakástól az autóig megtett. Bár a csomag megkerül, a vibrálás nem szűnik. Izeg-mozog, s vele együtt felkavarodik a levegő is. Nincs pardon, és nincs idő. Tíz percet kapok Margitai Ágitól, kiváló és érdemes művésztől, Pollytól, Elizától, Júliától vagy akitől akarok, hiszen pályája során szinte a drámairodalom valamennyi jelentős és egymástól eltérő nőalakját megformálta. Szinte beleveti magát a beszélgetésbe. — Gyakran veszít el dolgokat? — Hebrencs vagyok, néha kapkodok, sietek, és ilyenkor előfordul. Most is rohantam, és egy csomag kiesett a táskámból. — Mondták már Önnek, mennyire hasonlít Tina Turnerre? — Nem, eddig még nem. — És büszke rá, hogy így van? — Nem, mert nem érdekel. Tina Turnert szeretem, de nem rajongok a popért. — Megkérdezhetem, hányadik évadját kezdi? — A színházban a negyvenkettediket. — Ön rendkívül nőies és robbanékony. Minek köszönheti remek formáját? — Nem is tudom. Tornázom, és szellemileg is frissen tartom magam. Szeretem az embereket, nem szidom a világot, hanem megpróbálom benne megtalálni a lehetséges jobbat. — Ön kitüntetéseit, eddigi pályafutását tekintve nagy művész. Nem tartja méltóságán alulinak, egy ilyen kicsi színházban szerepelni? — Nem, mert jó az együttes, és fantasztikus a szerep. — Talán attól, hogy fantasztikusan játszik egy ilyen legendás sztár mellett, mint Muráti Lili. Nehéz volt vele zöld ágra vergődni? — Tisztelem őt, és segíteni akarom. Az előadás érdekében az ember türelmesebb. Szeretném, ha én is színpadra léphetnék még 83 évesen. — Ma van a főpróba. Meg lehet jósolni, hogy egy előadás hányszor fog menni? — Nem, azt nem lehet. — A filmjei közül nekem a Circus Maximus tetszett a legjobban. És Önnek? — Nagyon szerettem a Vámmentes házasságot, a Fiúk a térrőlt és egy tévéjátékot, a Végkiárusítást, amelyben egy piaci kofát játszottam. — Én Önt azokban a szerepeiben láttam, amelyekben hétköznapi embereket játszott... Nem láttam például mint primadonnát... — Ha primadonnát nem is, de királynőket játszottam, tavaly például a Stuart Máriában Erzsébetet. — A mai darab címe A nagymama soha. Ön már nagymama? — Nem, sajnos, nincs gyerekem. Férjem sincs, de nem szeretek és nem is fogok beszélni a magánéletemről. — Ön itt a Karinthy Színházban játszott a Kakukktojás című darabban is, amely az azonos nemű férfiak szerelméről is szól. Nem volt furcsa egy ilyen darabban szerepelni? — Nem, mert ez egy olyan emberi dolog, amit el kell fogadni. — Tehát Önnek ez ellen nincs semmiféle kifogása? — Nem lehet, mert ez egy adott helyzet. Az ellen van kifogásom, ha megrontanak egy fiatal fiút, vagy ha megrontanak egy lányt. — Jobb egy "maszek" színháznál dolgozni? — Azt nem tudom megmondani, hogy jobb-e vagy rosszabb. Hatalmas anyagi gondokkal küzdenek, viszont az egész társaság, beleértve a színészeket is, megértőbb. — Színésznőként kezdte a pályáját? — Nem, táncosnő voltam. Budapesten születtem, ráadásul a nyolcadik kerületben. — A Rákóczi tér miatt elég bizarr hírű kerület. Most is ott lakik? Vagy már elmenekült onnan? — Már nem lakom ott, de nem menekültem el, csak így hozta a sors. — Rengeteg szerepet eljátszott már, van ami mégis kimaradt? — Nincs olyan szerep, mert ezek a szerepek utolérik az embert. Volt ami elkerült, de jött helyette más. — Fantasztikus a vitalitása, művésznő. Mi lehet az oka, hogy nem ment férjhez? — Férjnél voltam, de nem beszélek erről, ez az én dolgom. De nem élek egyedül. — Gondolom, így van, aki virágot visz időnként haza. Milyen virágot szeret kapni? — A lakásom tele van egy piros levelű és szárú növénnyel, de a nevét nem tudom. Én gyökereztetem. Kapni rózsát szeretek, a szegfűt nem szeretem. Leginkább a vegyes csokrot kedvelem tavaszi virágokkal, ami most szerencsére nagy divat. BEKE ISTVÁN
