A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
________________ Múltidéző Benczúr Gyula: VAJK MEGKERESZTELÉSE A magyar történeti festészet egyik legjelentősebb 19. századi alakja Benczúr Gyula volt. Már gyermekkorában, Kassán magába szívta a történelem szeretetét, a nemzeti múlt becsülését, a szabadságharc utáni elnyomatás éveiben, a kassai vörös sipkások hozzátartozói ellen elkövetett megtorlások légkörében, a szülői otthon függetlenségi szellemében nőtt fel. Tizenhét éves korában félszáz pályázó közül harmadmagával első ként vették fel a müncheni Akadémiára, de Pilóty történeti festészeti osztályára - amely akkor a legnépszerűbb volt - csak néhány évi megfeszített munka után sikerült bejutnia. A müncheni magyarok közül különösen Székely Bertalan jelentett számára sokat, akinek akkor már sikert aratott remeke, a II. Lajos holttestének feltalálása című műve rendkívüli módon hatott rá. Benczúr az Akadémián hamar megszerezte a mesterségbeli tudást; technikai korlátokat, festői bizonytalanságot nem ismert. Egyik legszebb korai alkotását, a Hunyadi László búcsúját Münchenben festette. Elsősorban bensőséges hangja, a mély fájdalom egyszerű, megható kifejezése ragad magával, míg a különböző rekvizítumok anyagszerű festése mestere, Pilóty hatását idézi. E képének hazai és külföldi nagy sikere Benczúr művészpályájának mintegy nyitánya. Kétségtelen, hogy Benczúr korai történelmi képeinek témaválasztására nem hatott a müncheni Akadémia világa, a klasszikus ókori történelmi jelenetek Pilóty által kedvelt hatásos tömegfelvonulásai, hanem a kassai otthon szelleme, a szabadságharc eszméi, a magyar múlt nagy egyéniségei inspirálták. A Hunyadi László búcsúja után másik nagy sikerű történelmi képének tárgyát a Kassán különösen legendássá vált II. Rákóczi Ferenc életéből merítette. AII. Rákóczi Ferenc elfogatása nagysárosi kastélyában című műve a müncheni kiállításon olyan élénk érdeklődést keltett, hogy még egyszer megfestette. 1870-ben Benczúrt az Eötvös József által kiírt magyar történelmi festménypályázaton újabb nagy elismerés érte: a „megállapított tárgyak“ közül a „Szent István magára veszi a keresztségeť témát választotta, vázlatával első díjat nyert, Székely Bertalant és Madarász Viktort megelőzve. Benczúr a festmény két főalakját: a keresztelőkútnál lehajtott fejjel térdeplő Vajkot és a főpapi ornátusban a szertartást végző Adalbert püspököt a kép közepére helyezte el, az ünnepélyes cselekményt a középen felmagasodó kereszttel hangsúlyozva. A hatalmas márványoszlopokkal tagolt, sejtelmes megvilágítású templombelsőben a fény a jobb szélen álló III. Ottó német császár arcára és kardjára esik. Vörös, barna, sárga, fehér színárnyalatokból hangolt színharmónia fogja össze a nagyszabású alkotást. A történelmi hitelesség a rekvizítumok alkalmazásában nem erőssége a képnek, de az esemény ábrázolásának méltóságteljessége és magasztossága igen. A Vajk megkeresztelése tetőpontján mutatja a művész képességeit. A kép külföldön is elismerést váltott ki, a párizsi Salon kiállításán 1878-ban nagy bronzérmet kapott. KOVÁCS LÁSZLÓ KÉRDÉS: Benczúr egyik korai alkotása, amelyet Münchenben festett, a magyar történelem egyik tragikus sorsú alakját ábrázolja. Ki ő?
