A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-09 / 50. szám

MILÁTOGATÓBAN Magánvállalkozók hullámlovaglása Mikrofonvégen: Štefankovič József Komáromból A '89-es bársonyos forradalom után Szlovákiában is sokakat megérintett a magánvállalkozás szele. Többek között az új korszak (állítólag) legnagyobb esélye­seit — a fiatal értelmiségieket is. Ám a frissen diplomázottak között számtalan olyan próbálkozó akadt, aki (akár a munkanélküliek szaporodása, akár egyéb okok miatt) nem a diákévekben betervezett munkakörben, hanem teljesen más terü­leten igyekezett érvényesülni. Például az alig harmincéves, komáromi ŠTEFAN KO­­VIC JÓZSEF, aki a komáromi magyar gimnáziumban tett érettségi vizsga után a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karán, számítógépes szakon fejezte be a tanulmányait éppen 1989-ben. Először a hajógyárban helyez­kedett el, de a forradalom után — több társához hasonlóan — hátat fordított az eredeti foglalkozásának. Erről az elhatá­rozásáról, melyet tett követett, a követke­zőképpen nyilatkozott: — Átnyergeltem a kereskedelem terü­letére, azt is mondhatnám, hogy értelmi­ségiként "prostituálódtam (-tunk)". Hiszen a Nyugat betört hozzánk a maga áraival, de a bérek máig csak töredékét képezik a kinti fizetéseknek...! Sajnos, a béreket másutt, mások szabják meg. Mi csak annyit tehetünk, hogy vagy három-négy­ezer koronából próbálunk megélni, vagy változtatunk az életszínvonalunkon ,— például magánvállalkozásba kezdünk. így én is béreltem egy üzlethelyiséget, ahol megnyitottam a JAKÓ ART-SHOPot — 1990 tavaszán lakberendezési tárgyakat, kerámiát, illatszereket, azaz az akkor még hiánycikkeknek számító termékeket kezd­tem árusítani. Sokat dolgoztam, és közben hittem abban, hogy hamarosan következik a Kánaán... 1992-től egyre inkább belát­tam e tévedésemet, hogy nem fenékig tejföl az itteni magánvállalkozók élete sem. Új lehetőségek után néztem, bővítettem a vállalkozásomat. Nagymegyeren nyitot­tam egy bárt, de képtelenség volt Komá­romból állandóan szemmel tartani, így sorozatosan átvertek (pl.: a pincérek a saját italaikat árusították stb.). Ekképp veszteséggel zárult e vállalkozásom, ame­lyet még további többé-kevésbó sikeres próbálkozások követtek. Bár 1993-ban vettem egy számítógépet, hogy ne felejt­sem el a főiskolán tanultakat, mégis maradtam a kereskedelem területén, a nagy konkurenciaharc közepette... — ... Azaz létrehoztad PARISt Komá­romban — egy belvárosi exkluzív illatszer­bolt formájában. Ezáltal egyenesbe jöttél — rátaláltál a nagy lehetőségre? — Azt gondoltam, hogy a centrumban köttetnek a legnagyobb üzletek, hiszen ott fordul meg a legtöbb ember. Ezért elég borsos áron béreltem egy üzlethelyiséget, ahol ’93 novemberében illatozni kezdett a PARIS. A karácsonyi bevásárlások folytán jelentős forgalomra tettünk szert, ami táplálta a reményeimet, hogy a kezdethez hasonló lesz a folytatás is. Sajnos, nem így történt! Januárban csök­kent a forgalom, azután beállt egy állandó — közepes szintre, ami nem tette lehetővé az óriási bérleti díj fizetését, az árukészlet feltöltését, megélhetésem szinten tartását stb. így kénytelen voltam felbontani az öt évre szóló bérleti szerződésemet — vállalva annak anyagi-jogi következmé­nyeit. Azután a közelben, jóval olcsóbban béreltem egy másik helyiséget, ahol jelenleg működik a PARIS. Érdekesen szabják meg a bérleti díjakat — alig pár méteres távolságok, üzletnagyságok ese­tében is hatalmas különbségek észlelhe­tők. Azt is mondhatnám, hogy aki közelebb van a tűzhöz, az jobban melegszik..., miközben a vállalkozások nagy részét a magas bérleti díj teszi tönkre! — Szerintem egy ilyen jellegű vállalko­zás valószínűleg nagyobb nyereséget hozna egy nagyobb városban. Ugyanez elmondható egy későbbi vállalkozásodról — az éjszakai nyitvatartással üzemelő élelmiszerboltról is. Mi erről a vélemé­nyed? — Én bíztam benne, hogy a komáromi dolgos népnek van elég pénze a luxusnak számító árura is. Ezenkívül határmenti városként számítunk a magyarországi vásárlókra is. Egyébként is nagyon sze­retem Komáromot, ahonnan nem szándé­kozom elköltözni — még a nagyobb nyereség reményében sem. Az eddigi forgalmam egyharmadát teszik ki az exkluzív termékek, ám nálam minden réteg megtalálhatja az igényének, anyagi hely­zetének megfelelő termékcsaládokat. Per­sze örülök annak, hogy sikerült a DIOR- céggel egy előnyös szerződést kötnöm, mivel ez a márka jelzi az üzletem színvonalát is. Hiszen a DIOR-termékek árusításánál a cég feltételeket szab az üzlethelyiség küllemét, a kiszolgálás szín­vonalát, az elárusítónő tudását illetően is. Alaposan kell ismerni az egyes termék­családok tulajdonságait, hatását, az árka­tegóriákat stb.-t, hogy minden vevőnek megfelelő krémet, parfümöt, rúzst stb. tudjunk ajánlani. Egyre inkább az egyedül csak nálam kapható termékek forgalma­zására szeretnék átállni, kialakítani a törzsvásárlóink körét. Az említett élelmi­szerboltot azért nyitottam meg, mert a JAKÓ ART-SHOP forgalma csökkent, és mivel élelmiszert állandóan vásárolnak az emberek, ezért inkább átalakítást vittem véghez. Az éjszakai nyitvatartásról a helyiséget bérbe adó Zdroj döntött: csak az ő boltjuk bezárása után, tehát hat óra után nyithatok ki, és nyáron egyig, télen pedig éjfélig tartunk nyitva. Van igény erre, hiszen esténként sorok állnak a friss pékáruért, sörért — főleg nyáron, a kertekből, fürdőből való hazatérés után. Emellett a meglevő számítógépemet is igyekeztem jobban kihasználni — a köny­velésem vezetése mellett cégek imázsá­­nak, emblémáinak megtervezésére adtam a fejem. — Tapasztalataid alapján mi szükséges egy-egy vállalkozás sikeréhez? — Sokat kell dolgozni reggeltől késő estig. Ez persze a szórakozás, sportolás stb. rovására megy, de csak ekképp lehet eredményeket elérni. Engem leginkább egy jelentős kölcsön mielőbbi visszafize­tése motivál. Ugyanis lehetőségem nyílt beszállni egy üzlet-lakássor építtetésébe, amihez hitelt vettem fel. A törlesztése végett hajtok leginkább. Talán negyvené­ves koromig kibírom ezt a hajszát, azután kissé nyugodtabb tempót szeretnék dik­tálni magamnak. — Helyi szinten milyen társulás biztosítja a környékbeli magánvállalkozók érdekvé­delmét? — Jelenleg szerveződik a Vállalkozók Klubja — a VMK-hoz tartozó Tiszti pavilon egyik termében. Bár még nem jutottak tudomásomra a klub szervezőinek konkrét tervei, de nagy érdeklődéssel várom a nyitást. — Milyennek látod a szlovákiai magán­­vállalkozók jövőjét? — A jelenleginél előnyösebb állami és bankhitelekkel, alacsonyabb bérleti díjak­kal, a bürokratikus akadályok kiküszöbö­lésével kellene javítani a vállalkozók helyzetén! És hát még mindig dívik a korrupció...! Mindezek tudatában a társa­immal együtt próbálunk talpon maradni, optimistán tekinteni a jövőbe. Én például a vállalkozásaim sorát egy éjjel-nappal nyitvatartó élelmiszerüzlettel szeretném bővíteni. Tehát bizakodunk, de csöppet sem irigylem az anyagi támasz nélküli pályakezdő fiatalokat, mert a magánvál­lalkozáshoz egyre több pénz, tudás, ismeretség, szerencse kell... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom