A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
MT GONDOLKODÓ A C sem adokhitele és jö vő je Váratlanul csapott le rám az őszi vírusinvázió, enyhébb kólika kíséretében — akár ama "képzelt beteg" is megirigyelhetett volna —, ráadásul a vérnyomásom is emelkedett, mondhatom "kiütött" a betegség, és elzárt a külvilágtól. De nem a külvilági eseményektől, mivel annyi olvasásra, tévézésre és rádiózásra már rég nem akadt időm, mint gyöngélkedésem idején. Mondom, a hírdömping, az első parlamenti ülés körüli csatazaj nem unatkoztatott. A napi politikai események mellett eljutottak hozzám a hírek a Fábry Napokról is, Dusza István jóvoltából (Új Szp, 1994. november 4.). írásainak különösen azon része ragadott meg, amely a Csemadokról szólt. "Búvópatakként hol feszíteni, hol ismét a feszített műsorrend alá szorulva kibeszéletlen és megvitathatatlan maradt a Csemadok, a szlovákiai magyar közgondolkodás és politizálás hármassága" — írja Dusza István. írásának további szakaszában arról számol be, hogy Köteles László parlamenti képviselő a Fábry Napok jövőjéről szólva: "... megvádolta a Csemadokot, hogy nem folytatja azt az érdekvédelmi tevékenységet, amire a társadalmi változások közepette szüksége lenne a szlovákiai magyaroknak." Az Írás a továbbiakban arról is tudósít, hogy Bauer Győző reagált a képviselő megnyilvánulására, ám az igazi vita csak másnap alakult ki — ha jól értettem —, amikor a Csemadok negyvenötödik évforudulójára emlékeztek... Dusza István nagyon helyesen állapítja meg, hogy a Csemadoknak nincs megírva a története. Igaza van, mert mondjuk a Csemadok 25. évfordulójára kiadott vaskos kötetet mindennek lehet nevezni, csak a Csemadok történetét összefoglaló könyvnek nem. No, nem azért, mert a régi idők szája íze szerint íródott, hanem azért, mert felületesen foglalkozik a Csemadokkal, tagságával és a valós tényekkel, mindannak ellenére, hogy egyes szakaszai a könyvnek mind a mai napig helytállóak. Itt a népzenei, népszínművészeti, néptánci, néprajzi és énekkari mozgalmak feldolgozására gondolok. Nehezen tudok azonosulni egyes statisztikai kimutatásokkal is, mint például: 1972-ben a zselizi rendezvényt tizenötezren, a galántait hatezren látták, és Gombaszögön 40 ezer néző tapsolt. Most azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a Csemadok történetének megírásához komoly kutatómunkával kellene hozzálátni — egy-egy szakterület felosztásával —, amíg alkotó erejük teljében élnek a Csemadok-alapítótagok: dr. Szabó Rezső, Pathó Károly, Ágh Tibor, Takács András és mások, akik szívesen segítenének a forrásmunkák összeállításában és hitelesítésében. Ugyancsak hiányos a Csemadok álláspontjának feltárása a hatvannyolcas időszakra vonatkozóan. Olykor-olykor szóba kerül az 1968. március 15-én közzétett és meghirdetett beadvány vagy rezolúció, amely a Csemadok elképzeléseit tartalmazta a nemzetiségi kérdés megoldására, de alaposabb értékelése, elemzése mind a mai napig hiányzik. Ámbár nemcsak eme beadvány volt a fontos 1968-ban, hanem országszerte megmozdultak az emberek és a Csemadok kereteiben hangot adtak türelmetlenségüknek a nemzetiségi problémák megoldásával kapcsolatban, a szervezetek legtöbbje mélysémellett mindig tartsa szemmel a magyarság érdekeit, és azokat mindenkor támogassa. Erről döntött a rendkívüli országos közgyűlés, és a további közgyűlések (Galántán és Dunaszerdahelyen) sem változtatták meg az előző elképzeléseket. Közben magyar pártok is alakultak, és kicsinyesség lenne nem észrevenni, hogy az Együttélés a Csemadok köntöséből bújt elő, hiszen tisztségviselői a legtöbb esetben a Csemadokban igen komoly munkát végeztek, és töltöttek be különböző tisztségeket. így hát nem tudom elképzelni, hogy Köteles László milyen "érdekvédelmi" tevékenységet kér számon a Csemadoktól, illetve annak képviselőitől? Az elmúlt öt esztendőt sokan úgy értékelik, hogy az útkeresés időszaka volt. gesen elítélte az 1968-as inváziót, és tiltakozott ellene. A hetvenes években aztán a hatalom ökle keményen lecsapott a renitenskedőkre, akik továbbra is kitartottak a hatvannyolcas eszmék mellett. Mindezekről manapság keveset beszélünk, vagy csak nagyon szemérmesen emlékezünk. Node, az elmúlt öt esztendőről is nagyon kevés szó esik. A Csemadok XV. rendkívüli országos közgyűlése előtt széles körű vita folyt arról, hogy a Csemadok maradjon-e továbbra is kulturális szervezet, vagy alakuljon-e át nemzetiségi párttá? Mindkét gondolatnak voltak egyformán követői, de végül is a járási konferenciák javaslatai és határozatai is arra mutattak, hogy a többpártrendszerű társadalomban a Csemadok maradjon "politizáló" kulturális szervezet, amely az öntevékeny munka Kezdjük ott, hogy adódott egy lehetőség a kereskedelmi tevékenységre, amelyet a Csemart keretében próbáltak működtetni. Bukását a tapasztalatlanság okozta, mert ugye más a kereskedelem, és megint más a kultúrmunka. Semmi sem megy magától, a kereskedelemben tapasztalt üzletkötőkre van szükség, mert csak úgy működőképes. Az útkeresés közben is folynak az eredetileg felvállalt rendezvények, s ez is egyfajta érdekvédelem. Á pártok közötti politikai vitákba beleavatkozni, a fokozódó hatalmi harcokban szerepet vállalni nagyon veszélyes játék lenne. A Csemadok maradjon továbbra is a magyar kultúra fáklyájának hordozója, de ezt a feladatot hosszú távon is tisztességesen, helytállással végezze! MOTESIKY ÁRPÁD 3
