A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
MTVÁNDORLÁSOK AMERIKÁBAN JÁRTAM (III.) Város a parkban Washington a politikusok városa. Rengeteg ott az ügyvéd, sok a néger, és nem kevés a hajléktalan. Ipar viszont egyáltalán nincs a városban, ennek köszönhetően tiszta a levegő, gyönyörűen zöldellnek a fák, s úgy tűnik, mintha az egész város egy hatalmas parkban épült volna. A fák tele vannak mókusokkal. A kis állatok nemcsak a fák ágai között, hanem a járdán, a zsúfolt utakon, az autók között is ügyesen mozognak. A mókusokon kívül szinte valamennyi parkban tanyáznak hajléktalanok, nagy részük néger, illetve fekete bőrű. Amerikában ugyanis nem tanácsos kiejteni a néger szót — angolul negro, illetve nők esetében negress —, mert megértik és a forróvérűbb feketék esetleg kést rántanak elő, amit aztán használnak is. Egyébként Washingtonban is vannak olyan városnegyedek, ahová sötétedés után fehér embernek nem tanácsos belépnie, ugyanis minden esélye megvan arra, hogy nem kerül ki ép bőrrel onnan. Természetesen az Egyesült Államok fővárosának vannak kellemesebb helyei is, ahová fehérek, feketék egyaránt szívesen elmennek. Ilyenek például az európai ember számára túlságosan is tágas, nagy üzletközpontok. Ezek közül nekem leginkább a Pentagon City tetszett. Ez az üzletközpont közvetlenül egy metróállomás fölé épült, amit a változatosság kedvéért szintén Pentagon Citynek hívnak. Nos, aki ide betéved, bizony nehezen talál ki. A földszinten szökőkút, hatalmas zöld növények, ízléses virágköltemények, mellettük sok különböző, indiai, kínai, japán ételfélék, amelyekből a kedves vásárló kiválasztja a számára leggusztusosabbat, ezt egy műanyagtálcára rakják, és a virágok között lévő asztaloknál pedig nyugodtan elfogyasztja. Közben az üvegtetőn keresztül kémlelheti az eget. Az emeleteken egymás mellett állnak a különböző ruhabutikok, cipőüzletek, játék- és illatszerboltok. Érdekes, az amerikaiak főleg az európai árukat keresik. Megtehetik, hiszen az amerikai üzletek, áruházak többségében szinte valamennyi jelentős európai divatcég képviselteti magát. A játéküzletben a plüssmacikon, buldogokon és egyéb jópofa plüssből készült állatkákon, robotokon, transzformereken kívül szinte valamennyi játék külföldön készült. Ami meglepő, hogy nem csak az üzleteket "öntötték el" a külföldi árucikkek; az utakon is alig találkoztam amerikai gyártmányú autókkal. Jóval kevesebb a Buick, az Amerikában gyártott Ford, mint a japán Mazda, Toyota, vagy a Volvo, BMW és a Volkswagen. Az amerikai ismerőseim szerint, az Atlanti- és a Csendes-óceán között azért kedvelik a japán és az európai autókat, mert kisebbek, ügyesebbek, és nem utolsósorban jóval kevesebbet fogyasztanak, mint amerikai társaik. Lázár Jukkának — akiről már az előző részben szó esett — például Volkswagen Golfja van, és az amerikai rendszámtábla fölött ott van a H, azaz a Hungária jelzés. Ez egyébként nem ritkaság Amerikában, hogy az autókra különböző feliratokat, jelzéseket, állatfigurát ragasztgatnak. Elég sok autóval találkoztam, amelyen rózsaszínű háromszög vagy szivárványszínű szív volt ragasztva. Később megtudtam, hogy ez a homoszexuálisok jele. Jukkától tudom, hogy vannak olyan épületek, amelyekban kizárólag homoszexuálisok laknak, és ezeken az épületeken hatalmas rózsaszínű vagy szivárványszínű zászlót raktak ki. Még két dolognak érdemes figyelmet szentelni. Az egyik az öltözködés, a másik a lakáskultúra. Mint már említettem, Amerikában szinte mindenből hatalmas választék van. A hölgyek öltözködésére az egyszerűség és a kényelem a jellemző. A munkahelyeken, gondolok itt a szerkesztőségekre vagy különböző állami hivatalokra, nem láttam rosszul öltözött nőt — és ez nem túlzás. Klasszikus kosztümök, szép, egyszerű vonalú ruhák hozzáilő cipővel. Az utcán, főleg hétvégeken viszont inkább sportos szerelésbe öltözött embereket láttam. Az amerikaiak többsége családi házban él. Ezek fából, fűrészporból készült lapokból épülnek, valószínűleg az ember azért találkozik olyan gyakran tűzoltókkal, hiszen ezek az építmények nagyon hamar lángra kapnak. A konyha szinte valamennyi családi házban meglehetősen nagy és jól felszerelt. A nappaliban elmaradhatatlan a kandalló. Ami még nagyon jellemző az amerikaiak otthonára, hogy a szobákban kevés a bútor, de azok nagyon szépek. Sehol sem láttam túlzsúfolt lakásokat. Nagyon kevés a ruhaszekrény. Az előszobában van egy beépített szekrény, aztán van egy öltöző a nappaliban, a többi szobában inkább polcok és fiókos szekrények találhatók. Az európai ember számára kissé furcsának tűnik a színösszeállítás. Fehér és barna ajtókat, ablakkereteket csak ritkán láttam, gyakrabban találkoztam lila, rózsaszín, halványkék, sötétzöld ajtókkal, ablakkeretekkel. A falakat többnyire apróvirágos tapéta borítja, a lépcsők fából vannak. Kamoncza Márta (Folytatjuk) (A szerző felvételei) Pentagon City — játékbolt Egy amerikai magyar autójáról nem hiányozhat a "H" jelzés 4
