A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
GONDOLKODÓ A FÜGGETLENSÉG ÁRA Figyelemre méltó, ugyanakkor elgondolkoztató is, hogy a szlovákiai önkormányzati választásokon bizalmat kapott polgármesterek közel egyharmada nem pártszínekben, hanem független jelöltként indult és lett — számtalan esetben utcahossznyi előnnyel — befutó. Ez a tény sok mindent jelez, s az arra illetékesek idővel talán elemezni is fogják, engem viszont az izgat, vajon a szóban forgó emberek függetlensége valóban egy nyíltan vállalt belső meggyőződés eredménye-e vagy csupán a választási harc taktikai kelléke volt, amelyet az első adandó alkalommal elhajítanak. Ez a kérdés sokkal bonyolultabb helyzetet és erőviszonyokat feltételez, mint ahogy az első hallásra tűnne. Ugyanis nem egyszerűen a pártok közötti vetélkedésről (bár ide jobban illene a marakodás kifejezés) van szó, hanem különböző érdekcsoportok küzdelméről, amelyet csak látszólag motiválnak eszmei és ideológiai szempontok, sokkal inkább az anyagi vonatkozások. Sokan keseregnek e kies hazában a megosztottság miatt, pedig a társadalomnak bizonyos esetekben mozgatóereje lehet az érdekütközés, feltéve persze, hogy hasznos ügyről van szó. A baj csak ott van, hogy a háttérben munkálkodó érdek- és dacszövetségek befolyásukat vagy pénzüket a saját pozíciójuk megszilárdítása érdekében igyekeznek bevetni, s megeshet, hogy egyik-másik "független" polgármester vagy önkormányzati képviselő valójában nagyon is függ valakiktől, csak erről nem szokás a nyilvánosság előtt beszélni. Ebben az országban ma a pénz a legnagyobb hatalom, s aligha véletlen, hogy a magánosítás körül annyi a huzavona. A privatizáció megnehezítését, sőt átmeneti leállítását Meöiarék azért kezdeményezték, mert amíg nem maguk irányíthatják, addig nekik abból semmilyen hasznuk nem származik. A rossznyelvek szerint a költséges választási kampányt a DSZM azokból a pénzekből finanszírozta, amelyeket a hálás kedvezményezettektől kapott, cserébe azért, hogy áron alul hozzá juthattak egyik-másik céghez vagy vállalathoz. Minden szinten folyik az állami vagyon szétosztása. Törvényes és törvénytelen módon egyaránt. Aki most kimarad belőle, az holnap már hiába kap a fejéhez — csak kívülállóként figyelheti a fejleményeket. Nagy a tét, ezért sokan úgy vélik, hogy mindenféle módszer megengedett. Szerencsére a kormányok jönnek és mennek, tehát olyan látványos visszaéléseket büntetlenül nem lehet elkövetni, hiszen számolni kell a felelősségrevonással. Helyi szinten azonban nem ilyen egyértelmű a képlet. Ott az emberek nemcsak egymást ismerik, hanem a viszonyokat is. Akinek elég pénze van hozzá, hogy "megvásárolja" a képviselők egy csoportját vagy netán magát a polgármestert, annak legalább négy évig nem kell álmatlanul forgolódnia az ágyban, hiszen egy-egy önkormányzat bármilyen körülmények között kihúzza addig. Azt hiszem nyugodtan eltekinthetünk attól, hogy példákon szemléltessem, miféle előnyök származhatnak egy-egy vállalkozó számára abból, ha az ő emberei is ott vannak az önkormányzatban. Persze adódnak bonyodalmak is. Ilyenkor szoktak megjelenni a színen az intrikusok és a bomlasztok. Számos településen megtapasztalhattuk már, hogy a háttérből szorgalmazták a polgármester eltávolítását vagy munkájának akadályozását, mert "nem értett a szóból" vagy valakinek — olykor akaratlanul is — a tyúkszemére lépett. Ezek a "kisded" játszmák a szemünk előtt zajlanak, de a legtöbbször szemérmesen hallgatunk róluk. Az országos lapok, a rádió és a televízió nem szívesen avatkoznak az ilyesmibe (kivéve talán azokat az eseteket, amikor a magyarokon lehet elverni a port), a helyi szintű sajtó viszont még nem annyira független, hogy kikezdjen egy helyi hatalmassággal. Az istenadta nép is többnyire hallgat, s nem csupán akkor, amikor nyíltan kellene szólnia, hanem olyankor is, amikor névtelenül leadott szavazatával véleményt mondhatna. A választásra jogosultak alig 55 százaléka vett részt az önkormányzati választásokon, de egy-egy nagyobb városban még ennél is siralmasabb volt a részvételi arány. Érdekes egyébként, hogy néhány hónapja, amikor szóba került a választási törvény módosításának a szükségessége, szinte minden hozzászóló azon a problémám rágódott, vajon most többségi vagy arányos legyen-e a választási rendszerünk. Néhány nemzetvédőt különösen az a körülmény idegesített, hogy a "vegyeslakosságú" településeken nem jut be az önkormányzatba szlovák nemzetiségű képviselő. Az még csak véletlenül sem vetődött föl, hogy hasznos lenne, ha az önkormányzati választásokon is volna valamilyen "értelmes" küszöb, elvégre mégis csak nevetséges, hogy akár egyetlen szavazattal is lehet valakiből polgármester. Ez mindenképpen a háttérből irányítók malmára hajtja a vizet, hiszen jóval kisebb anyagi áldozattal elérhetik, hogy a nekik megfelelő személyek kerüljenek az önkormányzatba vagy a polgármesteri székbe. Az eddig leírtak többnyire a nagyobb településekre vonatkoznak, a néhány száz lakosú falvakban mások a gondok. Ott sokszor már az is eredménynek számít, ha sikerül polgármestert és képviselőket választani. Egy kis közösségben is akadhatnak persze rátermett emberek, de még ők sem fogják tudni megakadályozni a kisfalvak elnéptelenedését és sorvadását. Ehhez regionális összefogás kellene és sokkal progresszívabb önkormányzati politika. A Magyar Koalíciót leszámítva egyetlen olyan politikai erő sincs ebben az országban, amelynek programjában fontos helyen szerepelne az önkormányzatok nagyobb önállósága és mozgástere. A rendszerváltozás kezdetén szinte minden szónok és politikus azt hajtogatta, mennyire fontos, hogy az emberek beleszóljanak az őket érintő ügyekbe, nem szabad tovább hagyni, hogy valahol odafönn döntsenek egy-egy falu vagy_ város jövőjéről. Aztán jött a Meöiar-, majd a Čarnogurský-kormány, s 1992 nyarán ismét Meöiar, de jóformán semmi sem változott. Jozef Moravčíknak is minden fontosabb volt ennél, úgyhogy a négy évvel ezelőtti jelszavak ma is időszerűek voltak. Pedig ideje lenne már észrevenni, hogy az ország kedvezőtlen gazdasági helyzetét nem lehet gyökeresen megváltoztatni akkor, ha a falvak és a városok szegények maradnak. Őszintén remélem, hogy a függetlenséget tudatosan vállaló polgármesterek valójában az önkormányzati politikát elhanyagoló kormányokkal és pártokkal szemben kívánnak függetlenek maradni, és a köz javára fognak munkálkodni. LACZA TIHAMÉR 2
