A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
EMBERNEVELŐK Sidó Zoltán — a tisztségekben megújuló • Nem tudom van-e, ki Dél-Szlovákiában Sidó Zoltán nevét ne ismerné? Hangsúlyozom, a nevét, mert valószínű, hogy énjéről, emberi kilétéről legtöbb ismerője keveset tud. Töretlen akarattal és lelkierővel végzett munkájának vagy harminc esztendőn át közvetlen tanúja voltam, s tán ez jogosít fel arra, hogy e párbeszédben úgynevezett kényes kérdéseket is feltegyek neki, miközben a szavaim mögötti szándékot őszinte megbecsülés és tisztelet hatja át. — Először azt kérdezem tőled Zoltán, ösztönzött-e valaki vagy valami arra, hogy pedagógus légy? — Ötvenhétben érettségiztem, s mielőtt Nyitrán a pedagógiai karra felvettek, két főiskolán is tanultam már, ám még a vizsgák előtt eltanácsoltak mindkettőről. Az életrajzomból szándékosan kihagytam, hogy apámat a háború után munkatáborba vitték. Ha feltüntetem, a felvételi vizsgákig sem jutottam volna el. Aztán a közbülső időt én is "káderjavitóban" töltöttem, munkásként Ostraván. Hogy mégis miként lettem a pedagógiai főiskola hallgatója, inkább humoreszkbe illik. — Tudom, hogy magyar, szlovák és rajz szakos lettél, előbb Udvardon tanítottál, aztán az Érsekújvári Közgazdasági Középiskolában, ahol igencsak fiatalon kineveztek igazgatóhelyettesnek. — Mivel az iskola szlovák és magyar tanítási nyelvű, az igazgató pedig szlovák nemzetiségű volt, talán ezért neveztek ki engem helyettesnek. — Közben mint levelező elvégezted az egyetemet. — Felvételiztem az ELTE neveléstudományi szakán, de a minisztérium a külföldi tanulmányhoz szükséges engedélyt nem adta meg. így hát ezt a szakot a Komenský Egyetemen végeztem el. — Azt mondják, jó tanár voltál, aztán szinte váratlanul a Csemadok élére kerültél. Hogy történt ez és mikor? — Lőrincz Gyula elhunytét követően Miroslav Válek a kulturális ügyek akkori minisztere berendelt magához, s tudtomra adta, hogy az elnöki posztra engem szemeltek ki. Hogy kik és miért, csak sejtem, de pontos értesüléseim a mai napig nincsenek róla. Különben erre a mechanizmusra mindenki emlékszik, fölösleges elmagyaráznom, miként működött. A Csemadokban szívesen dolgoztam, tagja voltam az országos vezetőségnek, elnöke az érsekújvári alapszervezetnek és a járási bizottságnak is. Az ajánlatra igent mondtam, megválasztottak, ahogy ez szokás volt, de mégis eltérő módon, nem egyhangúlag. — Országgyűlési képviselő lettél, aminek sokan örültek nálunk. Sokszor izgultunk is érted, mert közismerten rebellis természetű ember vagy. Milyen gondjaid voltak? Gyakran borotvaélen táncoltál... — Az is közismert tény, miféle kulcs szerint határozták meg akkor a parlament összetételét. 1982 tavaszán egy pótválasztás során valóban bekerültem a prágai parlamentbe. A felelősség súlya igazán akkor nehezedett rám, amikor 1984-ben az oktatásügyi törvényt tárgyaltuk, és tapasztalnom kellett, hogy a 19 magyar képviselő közül egyedül a szepsi Iván Lászlóval lehetett a dokumentummal kapcsolatos bizottsági fellépéseket egyeztetni. Amikor pedig a szlovák parlament képviselői a szövetségi törvénynek ellentmondó, paragrafált (!) tervezetet kaptak kézhez, tulajdonképpen a jelenlegi "alternatív" oktatási elképzelésekkel azonosat, az "illetékes elvtársaknál", így a szlovák kormány alelnökénél és a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának elnökénél személyesen tiltakoztam. Ezután olyasmit sikerült többünknek megszervezni — hiszen ennek már te is részese voltál —, amire nem volt példa: 1984. március 9-ón a Csemadok országos vezetése nyíltan szembeszállt a politikai és állami vezetés azon szándékával, hogy megszüntessék a magyar iskolákat... Sajnos úgy tűnik, az akkori manőverezésnek ma már nincs jelentősége. — Aztán jött a rendszerváltás, és hirtelen te lettél az egyetlen "kommunista" az itteni magyarok között. Ennek ellenére 1989 decemberében és az azt követő 1990-es rendkívüli országos közgyűlésen is a Szövetség elnökévé választottak. Nem gondolod, hogy Galántán, az 1991-es közgyűlésen már nem kellett volna magad jelöltetni a főtitkári tisztségbe? — Ha valaki közszolgálatot vállal, készüljön fel arra, hogy külső és belső támadások érik, és jó előre döntse el, reagál-e minden piszkálódásra. Ha igen, számítson rá, hogy a kellemetlenkedők kötik le energiáját, s nem marad ereje az általa képviselt szervezet programjának végrehajtására, ezért jobb ha csak arra válaszol, ami elvi jelentőséggel bír és ami méltó a válaszadásra. Azoktól, akiket 1968 után kizártak a kommunista pártból és minden igyekezetük ellenére sem fogadták őket vissza, nem tartom hitelesnek a kommunistázást, de azok részéről sem, akiktől jogosan megkérdezhető: és te hol váltál, amikor sehol sem voltál? Azok a kevés bátrak, akik másként is merlek cselekedni, sem Galánta előtt, sem azután nem ócsároltak engem. Akkor úgy éreztem, pragmatizmusommal — egy ideig — hasznos lehetek a Csemadok apparátusa élén és jól szolgálhatom a Szövetség által felvállalt pártsemlegesség ügyét. Nincs amiért meaculpáznom kellene, hacsak azért nem, hogy többre nem voltam képes. De hát az ember csak annyit tehet, amennyire erejéből, képességeiből futja. — Újra a pedagógusok közé jöttéi. 1993 áprilisától a Komáromi Városi Egyetem igazgatója vagy. Miért vállaltad? — Nem más lehetőségek híján pályáztam meg ezt a munkát, melynek lényege a szervezés: új tantermeket kell építeni a tönkrement Tiszti Pavilonban; a tantermek felszerelése; a magyarországi főiskolák oktatóinak megnyerése; hozzájutni a szükséges anyagiakhoz... kapcsolatok híján sokkal nehezebb. Ezt megértettem, s ezért bízott meg engem e feladattal a komáromi önkormányzat. — 1993 decemberétől elnöke vagy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének. Emiatt többen fanyalogtak, s azt is hozzátették, ezáltal vége a pedagógusok szövetségének. Erre biztosan számítottál és mégis vállaltad... — A kassai közgyűlésen nem tapasztaltam nagy tülekedést a tiszteletbeli elnöki posztért. A négy évvel ezelőtti lelkesedés megcsappanása nem a kassai választások, hanem az általános szlovákiai bizonytalanság következménye. Amíg ez tart, addig is meghatározó jelenséggel bír Szövetségünk belső szervezeti életének rendszeressége, a belső tájékoztatás kölcsönös áramlása, a szakmai továbbképzések szervezése és az ott 6 A HÉT
