A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-18 / 47. szám
OTT JÁRTUNK HÉT Alakulóban az egyházi iskola Csáb községbe a nyugati irányból érkező vándor elsőnek a várromokra emlékeztető Kő hegyre veti pillantását. A legendák szerint a Csáb patak völgyében fekvő falunak hajdanában volt vára is, amit Zöld várnak hívtak, node ezúttal a szövetkezet borászatát tekinthetjük a község igen fontos "fellegvárának", mert nemcsak jó bort tárolnak benne, hanem a községből és Lukanényéből, még ezekben a nehéz, munkanélküli időkben is, munkára találnak az emberek. Ám nem a bor és szőlőtermés iránti Hegedűs Gábor és Csata László igazgatóhelyettes érdeklődés vezetett Csáb községbe, noha a nevezetes pincesorát is megtekintettük; még a kékkői Balassi ünnepségek idején hallottuk, hogy az iskola magyar tagozata, illetve a szülők azt szeretnék, ha jövő szeptembertől iskolájuk egyházi iskola lenne. Talán már nevet is választottak — mondta egy jól tájékozott hölgy —, hiszen Szeder Fábián (1784—1859) a falu szülötte, bencés pap volt, a tudományok jeles művelője. Miközben az iskola elé kanyarodott kocsink, útitársaim tájékoztattak, hogy összevont iskoláról van szó, az igazgató szlovák, helyettese Csala László, Nyitrán végzett és nagyon szép emlékei fűzik a városhoz, éppen ezért aggasztóan fogadja a híreket, amelyek a Nyitra partjáról érkeznek, reméli az újonnan választott parlament és kormánya megoldja majd a magyar pedagógusutánpótlás nehéz kérdését is. Közben az igazgatóhelyettes elmondta, hogy először látogassunk el az igazgatóhoz, mert van egy határozat, mely szerint az igazgatói irodán át juthat az újságíró aztán céljai irányába. Szimpatikus, szlovák ember fogadott bennünket, néhány szó elhangzott az iskola gondjairól is, de közben megérkezett a nyolcadikos Hegedűs Gábor, kiváló sakkozó, jó sportoló, aki pilóta, repülős tiszt szeretne lenni. — Nehéz pályára készülsz, a pilótákat nagyon megválogatják — mondtam a fekete fiúnak. — Tudom, de felkészülök majd rá és egészségileg is túljutok a próbákon — mondta határozottan a fiú, majd hozzáfűzte: — Van példaképem is... — Csak nem Gagarin az űrpilóta, vagy Farkas Bertalan? — Nem, nem, hanem Sztrihó Tibor, Csáb látképe — háttérben a Leány-hegy aki a magyar iskola tanulója volt — válaszolta a fiú. Miután Hegedűs Gábort még kérdezgettük, az igazgatóhelyetteshez fordultam: — Hány tanulója van a magyar tagozatnak és milyenek a kilátásaik a jövőre nézve? — A magyar tagozaton nyolc tanító .118 gyereket oktat. Szeptemberben 9 elsőst fogadtunk. Ám jövőre biztosan csökken a tanulók létszáma, hiszen a lukanényeiek megnyitották, visszaállították kisiskolájukat, ami valójában csak akkor érintene bennünket, ha ott is a teljesfelépítésű iskola felfejlesztésére törekednének. Egyszóval az idei év nagyon jónak mondható, mert voltunk már olyan helyzetben is, amikor a magyar tagozaton csak ötven-egynéhány gyereket oktattunk. — Látom van itt bőven hely és tanterem, mikor épült az iskolájuk? — Osztályokban, klubhelyiségekben nincs hiány, éttermünk is működik, 1975-ben nyitotta meg az iskola kapuit. Most már csak tanulók kellenének, ami biztosítaná az iskola fejlődését... Búcsúzóul készítettünk még egy felvételt az igazgatóhelyettesről, Csala Lászlóról és tanítványáról, Hegedűs Gáborról, aztán a községi hivatal felé vettük utunkat... Az út kissé döcögős volt, de nem tartott soká. A községi hivatalban aztán megtudtuk, hogy az iskola felé vezető utat a gázvezeték miatt bontották fel, de a tél beálltával már gázzal tudják fűteni az iskolát, és később majd a lakóházakat is. Amíg a polgármesterre vártunk Jakab Zitával és Éva asszonnyal beszélgettünk, akik tájékoztattak a falu kulturális életéről. Elmondták, hogy jól működik Éva és Zita asszony a Szeder Fábiánra emlékező kiállítás anyagát mutatják 2
