A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-11 / 46. szám
T üskébe m á rto tt m o so ly Szép emberekkel remek dolog találkozni. Különösen, ha egy vakító szőkeségű asszony az illető, akinek a mosolya kicsit "szúrós", kicsit kedves, kicsit kellemes. Udvaros Dorottya remekül énekel, teljes lélekkel játszik, és tökéletesen táncol. Ő Shirley MacLaine magyar hasonmása. Ugyanaz a "mindenlehet" szabályos arc, benne a kicsit kíváncsi, kicsit tüskébe szédült, szúrós tekintettel. Percenként változó tartalom, remek külsőben megjelenítve. Lemezének címe Átutazó. És ez nagyon is ráillik. Szerepről szerepre utazva jut el 1990-ben a Kossuth-díjig. Nem sokkal túl a harmincon. Szokatlanul fiatalon, megérdemelten. Aztán szépsége még inkább kiteljesedik, szőke ragyogásba szelídül. Minden együtt, film, színház, muzsika, tánc, mimika és lelki balett, átélés és a játék öröme. Beszélgetőpartnerét megtisztelve átöltözik a beszélgetéshez, így is jelezve, hogy tud civil is lenni. de a képességet tartom fontosnak, hogy valaki át tudjon lényegülni. — A színház, ahol most beszélgetünk volt Gyermekszínház, aztán Arany János Színház, most meg Új Színház. Ön ennek a tagja. Mi benne az új? — Az, hogy ez egy vadonatúj társulat. És amint látja, alaposan fel is lesz újítva. Most dolgoznak rajta. — Az látszik is, mert több itt a civil, mint a színész. Ön sokáig volt abszolút civil? — Elég sokáig. Budapesten születtem, de elég későn gondoltam a színi pályára. A főiskolára is csak harmadszorra vettek fel, úgyhogy nem volt könnyű. — A közönség elsősorban azokat ismeri, akik a televízióban szerepelnek. Önt meglehetősen ritkán látni, miért? — Egyrészt nem hívnak, másrészt meg borzalmasan kevés tévéfilm készül. Tavaly készítettünk egy ötrészes sorozatot, ez volt az egyetlen munkám. — Szerencsére a filmjeit itt-ott vetítik, az én kedvencemet, a Te rongyos életet is. Honnan ismerte ilyen jól azt a kort, amelyben még nem is élt? — Az egy nagyon jól sikerült film volt. A — Milyen gyorsan tud egyik ruhából a másikba bújni? — Gyakorlott vagyok, negyven másodperc alatt. — Jó szezon kezdődik az Ön számára ? — Én azt remélem, persze, hogy milyen lesz?! — Tudja, milyen szerepek várnak Önre? — Igen, tudom. Brecht Szecsuáni jóember című darabját játsszuk Jóembert keresünk címmel. — Könnyen tanul szerepet, szöveget? — Igen, szerencsére nagyon könnyen tanulok, nekem ez soha nem okoz nehézséget. — Milyen szerepeket tanulna szívesen? — Mindenféle szerepet kívánok magamnak, és az eddig eljátszottakból sem tudnék egyet sem kiemelni, amelyet szívesebben játszottam volna. — Egyre viszont biztosan sokáig emlékezni fog. A Jövőre veled újra zenés változatának bemutatója előtt komoly bajba került. Hogy élte ezt meg? — A próbák alatt megerőltettem a lábam, és pontosan az első bemutató napján begyulladt, nem tudtam ráállni. Délelőtt még próbáltunk, délben kezdett el fájni. Poklokat éltem át nemcsak a fájdalom, hanem a felelősség miatt is, hogy meg bírom-e csinálni, vagy egyáltalán le lehet-e mondani egy telt házas előadást. Végül is aznap nem volt előadás, csak másnap, amikor ugyan még fájt a lábam, de olyan kezelést kaptam, hogy rá tudtam állni. Ez volt az első kétszemélyes darab, amelyet játszottam. Hirtling István nagyon kellemes partner, jól lehet vele együtt dolgozni. — Őf tartják az egyik legszebb magyar színésznek... — A szépsége engem kevésbé érdekel, az a nézőknek fontos. — Gondolom az viszont érdekli, hogy Önt tartják az egyik legszebb magyar színésznőnek, s ahogy elnézem, nem ok nélkül. — Hízelgő amit mond, de én nem vagyok szép, vagy legalábbis nem tartom magam szépnek. Tudok szép lenni, ha nagyon kell, BEKE ISTVÁN kort nem én ismertem jól, hanem Bacsó Péter rendező. Sokat segített abban, hogy számomra is világos legyen, tulajdonképpen mi is történt. — A filmben egy színésznőt alakít, akit vidékre telepítenek mint osztályellenséget. Nehéz színésznőnek színésznőt játszani? — Érdekes, hogy számomra ez nem okoz plusz nehézséget. Nekem ez ugyanolyan szerep volt, mint a többi. — Azért volt némi különbség, mert ebben a filmben az egész teste játszik, ruhátlanul. Nehézséget okozott ez Önnek? — Nem, egy cseppet sem. — Egyébként most hogy él? — Hobbim nincs, de van egy 10 éves kisfiam az első házasságomból, ami felbomlott. Most lesz negyedikes, és nagyon jól megvagyunk. — Ki vigyáz rá, amikor Ön próbál vagy játszik? — Az édesapja vagy valaki más, aki ráér. — Otthon egyébként Ön háziasszony is? — Persze. Kedvenc ételem a húsleves, a rántott hús krumplipürével, ami egybeesik a kisfiam ízlésével is. De nagyon szeretem még a borjúpaprikást is galuskával. — Sokat emlegeti a kisfiát, nyilván nagyon szereti. Nem hiányzik neki, hogy a mama mindig vele legyen? — A filmezés két hónapig tartó munka, kora reggeltől késő estig, s akkor bizony nem lehetünk együtt. De most a nyarat vele töltöttem, és igyekszem úgy beosztani a napomat, hogy jusson rá időm. — A közönség nem csak színpadon figyeli a színésznők öltözködését. Ön miben szeret járni? — Soha életemben nem hordtam például kosztümöt, mert nem szeretem a passzoló dolgokat. Azt kedvelem, ha olyan ruhák vannak rajtam, amelyek látványosan nem illenek össze, például szívesen fölveszek egy csipkeruhához egy bakancsot is.
