A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
MT KIÁLLÍTÁS Érdekes életmű Az ősz úgy látszik a naiv festőknek kedvez. A pozsonyi nemzetközi naiv művészek kiállításával egyidőben Martin Jonáš neves szlovák amatőr festő műveiből láthattunk egy példásan megszerkesztett kiállítást az alkotó születésének hetvenedik évfordulója alkalmából. A terjedelmes életmű korai szakaszából bemutatott képeken még sok a kezdetlegesség, a témák is inkább a festő környezetéhez, a falusi élethez kötődnek. Ezt a képek címei is elárulják: Disznóölés, Lakodalom, Tánc stb. Az utóbbin a realisztikus parasztarcok Brueghel németalföldi festőre emlékeztetnek. A Mosás (1967) című művén már érezhető a formaváltás. A szélesvállú asszony, ahogy a teknő fölé hajol, valami nagynagy szomorúságot áraszt. A kép bal oldalán a cilinderes lámpa sárgás fénye mégis a bizakodás, az élni akarás jelét erősíti. Nagyon megkapott a Fiú (1977) című képe is. A sötétkék téli tájat szinte kitölti a kifordított, fekete bundában, nagy kék szemekkel álló kalapos fiú. Vállán két fehér piros csőrű madár. A háttérben lombtalan fákon fekete varjak gubbasztanak. Mezítláb áll a kékes színű hóban a fiú, nagy lábujjai szinte reszketnek a hidegtől. Úgy néz ki, mint egy emberséges madárijesztő. Ebben az időszakban talált rá a festő sajátos, egyéni stílusára. Az alakok egyes testrészeit (lábat, kezet, vállat) szinte óriás méretűre festi, a fejet pedig lekicsinyíti, ezzel is kihangsúlyozza a mondanivalót. A feldühödött bika című képe absztrakt vonásokat is tükröz. Az istálló keskeny ajtajában csak a vadul eltorzult, lógó nyelvű bika nagyfeje látszik. Az egész képet ez a fej tölti ki. De népi szürrealista látomások is kitapinthatok a Hétfő című képén. Két hatalmas tenyér között egy fél kukoricacsőből kinői egy falusi templom, nagy fehér szárnyakkal, a kéz ujjai parasztalakokat formáznak, és ájtatosan néznek a csodára. A Félelem című festménye mesemotívumokat hordoz: egy feltört tökből két kis riadt szemű egérke kandikál ki, az őszi tarlón egy hosszú csőrű barna madár figyeli őket. Általában a mezőgazdasági termények: kukorica, búza, tök és a szerszámok (kapa, villa) ihletik meg a szerzőt. És ezeknek, valamint az emberi testrészeknek a felnagyításával emeli ki a nem mindennapi mondanivaló lényegét. Érdekes vonása ez a naiv művész tematikailag is elgondolkodtató képeinek. (ozsvald) K Ö N Y V Galina Visnyevszkaja: Életem ... az, hogy túl van a versenyen, és hogy a zenekar megtapsolta, még csak félsiker. A legfontosabb dolog a káderlap kitöltése. "És ekkor belémhasított: Apám! A nép ellensége, hiszen az 58-as alapján ül! Akkor még élt Sztálin, és nem volt ember az országban, aki ne tudta volna, hogy mit jelent az 58-as paragrafus. E szakasz alapján emberek milliói sínylődtek börtönökben és táborokban. Ha rájönnek, hogy apám politikai elítélt, akkor a színház fel sem vesz, akkor én is a szovjet állam potenciális ellensége vagyok." Ezek a gondolatok akkor villantak Galina Pavlovna Visnyevszkaja agyába, amikor 1951-ben huszonötévesen az országos selejtezés után — mint egyetlen nő — felvételt nyert a moszkvai Nagyszínház ifjúsági társulatába. Az út a kronstadti proletár nyomortanyától idáig hányatott és keservesen gyötrelmes volt. E megpróbáltatásokat azonban a sors mintha azzal közömbösítette volna, hogy zenei és színészi tehetsége — melyet, mint írja, biztosan félcigány anyjától örökölt — már kora gyermekkorában szinte gejzírként tör elő. Őstehetség. Minden hangképzés nélkül énekel, s mindent hallás után tanul, s tizenhat évesen a Leningrádi Operettszínház szerződtetett tagja. Ekkor kezd csak—sajnos, egy sarlatán tenoristától — énekórákat venni, aki röpke pár hónap alatt gyönyörűen fénylő magasságait teljesen tönkreteszi. Aztán évekig esztrádénekesnő. Közben rámosolyog a szerencse, és egy igazi pedagógus kezébe kerül, aki kétéves tervszerű munkával felkészíti, hogy a világ első drámai szopránjai sorába emelkedhessen. A Nagyszínházban 1953-ban Tatjánaként mutatkozik be, s három évtizeddel később Párizsban ugyancsak ezzel a szerepével búcsúzik a színpadtól. Karriere meredeken ível felfelé, s első külföldi kiküldetése éppen Prágába szólítja, ahol összetalálkozik az akkor már szintén világhírű csellistával, Szlávával, azaz Msztyiszlav Rosztropoviccsa\, s e találkozás eredménye házasság. Közös életútjuk és művészi pályafutásuk ezután szinte ideálisan emelkedik a rezsim nyújtotta legmagasabb csúcsokig. Majd a házaspár kegyvesztetté válik. A baj akkor kezdődött, amikor 1969-ben vidéki dácsájuk lakójává fogadták az akkor már "kellemetlenné" vált írót, Alekszandr Szolzsenyicint Ettől kezdve életük pokollá változik, mert a totális hatalom gépezete a legkörmönfontabb módon korlátozza művészi tevékenységüket, ami két ilyen kaliberű művészegyéniségnek elviselhetetlen. A kétségbeesés végső akkordjaként 1974-ben Brezsnyevhez folyamodnak, aki engedélyezi is, hogy az egész család elhagyhassa szülőföldjét... A "regény" — mert az ötszázoldalas izgalmas cselekménysorozat szinte azzá teszi — akkor ér véget, amikor az önkéntes száműzetésbe induló családot szállító gép felemelkedik az orosz földről... Visnyevszkaja tollából olyan mű született, mely nemcsak a szakma és az operarajongók táborának érdeklődésére számíthat, hanem a nagyközönségére is, mert leplezetlen valósággal idézi meg a szovjet rendszer igazi arculatát. A könyv először az USA-ban látott napvilágot 1984-ben, majd ’91-ben Moszkvában, s most magyarul. Végül egy kommentár nélküli tény. Abban a szovjet művész-író tollából származó műben, mely a Nagyszínház történetét írja meg s 1980-ban az Opus adott ki Pozsonyban szlovákul, Visnyevszkaja neve még csak a névjegyzékben sem szerepel, holott Visnyevszkaja a Nagyszínház színpadán mintegy ezer estén keresztül énekelt... Varga József TELEVÍZIÓ Túlnépesedés? Kairóban tartották meg az idén azt a világkonferenciát, amely a népesedést, illetve annak gazdaság- és társadalomfejlődési összefüggéseit vizsgálta. A televízió stúdiójában a konferencia eredményeiről beszélgetett Lipovecz Iván négy vendégével, név szerint Fóti Klára közgazdásszal, Boda László morálteológussal, Vukovich GyörggyéI, a Központi Statisztikai Hivatal elnökével, valamint a konferencián személyesen is részt vett Asbóthné Thorma Judittal, a Magyar Nők Szövetsége elnökével. A stúdióbeszélgetés sok-sok érdekes adatot tett közkinccsé. Megtudhattuk például, hogyha a népesedés ilyen ütemben folytatódik (ma 62 születésre 24 halálozás jut), 30 év múlva a Föld lakóinak száma eléri a 9 milliárdot. Ebből következően Afrika lakossága megduplázódik, Ázsiáé 50 százalékkal nő, Európában az emelkedés viszont csak 1 százalékot tesz majd ki. Ugyanakkor a német, olasz, spanyol, magyar lakosság számában csökkenés várható. Ugyancsak az előrejelzésekből tudhatjuk, hogy 2150 körül 12— 13 milliárd lakóval stabilizálódik majd Földünk népessége. A legmodernebb technika teljes körű alkalmazásával persze csaknem 30 milliárd ember eltartására lenne képes bolygónk. A túlnépesedés fogalma tehát meglehetősen relatív, jó példa erre Kína, amely egyre meggyőzőbben bizonyítja: gazdasági hatékonysága növelésével képes túlnépesedésén is felülemelkedni. Továbbra is gondot jelent viszont, hogy a javak 80 százalékát a lakosságnak csupán 20 százaléka fogyasztja. A konferencia legnagyobb vitát kiváltó témája azonban a népességszám korlátozásával volt kapcsolatos. A vallásos és a liberális nézetek ütközésével e téren ideológiai párbaj alakult ki. Mindenki egyetértett ugyan abban, hogy az abortusz nem lehet a családtervezés eszköze, de elítélése (a szentszék és a mohamedánok részéről) nagyobb hangsúlyt kapott a tervezettnél. A konferencia sem tudott igazán jó megoldást ajánlani helyette, mindössze a felvilágosító munkát és a nők felemelését, hátrányos helyzetük megszüntetését hangsúlyozta. A résztvevők abban is egyezségre jutottak, hogy a fogamzásgátlást mindig az adott ország törvényeivel, szokásaival, hitéletével összhangban kell megoldani. Ehhez az ENSZ-konferencia anyagi támogatást is felajánlott, a mindenkori költségek 1/3-át. Szóba került az is, hogy minden családnak joga van ahhoz, hogy a gyerekek a szülőkkel együtt élhessenek. Miután Nyugat-Európa és az USA a családegyesítés kérdését csak fenntartásokkal támogatta, egyszerre érvényesült a közeledés és az elzárkózás tendenciája. Zsebik Ildikó 18
