A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
A NAP Réges-régen élt két fiútestvér, egy idősebb és egy fiatalabb. Az idősebb fukar és pénzsóvár volt: alig várta, hogy megkaparinthassa áz egész apai örökséget. Amikor apjuk meghalt, elhatározta, hogy cselhez folyamodik. Egyszer egyik este így szólt a testvéréhez: — Öcsém, itt az ideje, hogy elosszuk az apai örökséget. Holnap korán reggel keljünk fel, és menjünk ki szántani. Amelyikünk többet szánt fel, azé lesz az egész örökség. Csak egy kikötésem van: reggel egyikünk sem ehet semmit. A fiatalabb testvér mindig engedelmeskedett bátyjának, most is ráállt az. alkura. Reggel az idősebb testvér idejekorán felkelt, reggelit készíttetett a feleségével, jól teletömte a bendőjét, aztán felköltötte az öccsét. — Látod, én már fel is keltem. Gyerünk szántani! Kimentek a mezőre, és szántani kezdtek. Az idősebb testvér gyorsan haladt, és éhesen dolgozó öccse nem tudta utolérni őt. így aztán az egész vagyon az idősebbnek jutott, és az öccsének nem maradt semmi. A fiatalabb testvér kénytelen volt a hegyek közé menni. Letelepedett egy barlangban, fát vágott, és eladta, hogy HEGYE nagy nehezen megkeresse magának a mindennapi kenyérrevalót. Egyszer, amint az erdőbe ment tüzelőfáért, megpillantott az egyik fa tetején egy szarkafészket. Éppen botot ragadott, hogy leverje a fészket, amikor a fészekből egy szarka repült ki, és így rimánkodott neki: — Ne rombold szét a fészkemet! Meghálálom a jótetted, elvezetlek a Nap hegyére kincsekért. A fiatalabb testvér nem hitt neki. — Milyen kincsekért? — Gyere csak ide minél korábban — mondta a szarka —, még napkelte előtt. Hozz magaddal egy kis zacskót, s akkor majd meglátod, milyen kincseket lelhetsz ott. Másnap hajnalban a fiatalabb testvér elindult egy kis zacskóval a szarka nyomában a Nap hegyére. Mikor felértek a legmagasabb hegycsúcsra, a fiatalabb testvér nem akart a szemének hinni: arany, igazgyöngy és különféle drágakövek hevertek előtte garmadával. Megtöltötte zacskóját a kincsekkel, köszönetét mondott a szarkának, és hazatért. Hamarosán elhagyta barlangját, egy szép házat épített magának, és gondtalanul élte világát. Az idősebb testvér tudomást szerzett öccse gazdagságáról, és elöntötte a sárga irigység. Fogott egy botot, felszaladt a hegyre, hogy leverje a szarkafészket. A szarka ismét kirepült a fészekből, és megígérte az idősebb testvérnek is, hogy elvezeti a Nap hegyére. — Csak arra figyelj — oktatta őt a szarka —, hogy egy kis zacskót hozzál magaddal, de ne nagyobbat, mint amekkorába egymérésnyi rizs elfér. De az idősebb testvér azt gondolta magában, hogy ilyen zacskó túl kicsi lesz neki. Hazament, és megparancsolta a feleségének, hogy varrjon neki a legnagyobb lepedőből egy zsákot. Másnap pirkadatkor az idősebb testvér elindult a szarka nyomában a Nap hegyére. Amikor megpillantotta a hatalmas arany-, igazgyöngy és drágakő hegyeket, az égvilágon mindenről elfeledkezett, és mohón nekifogott, hogy megtömje a zsákját. De a zsák túl nagy volt, és a mohó báty olyan sokáig töltögette, hogy az égboltozaton már feltűntek a Nap első sugarai. — Meneküljünk — kiáltotta a szarka —, mielőtt a Nap felkel, mert szénné perzsel téged! Az idősebb testvér a nagy mohóságban nem hallgatott rá — minél több kincset akart összekotorni. Hiába siettette a szarka, egyre csak tömte a drágaköveket a zsákjába. Mikor pedig a Nap meglátta, hogy a hegyen egy kapzsi ember garázdálkodik, halálra perzselte a telhetetlent. Kínai mese Erdei séta Efdei séta címmel egy grafikus két rajzot is készített, melyek látszólag teljesen egyformák. Igen ám, de ha elég szemfüles vagy, akkor felfedezheted a két kép között bujkáló nyolc különbséget. 19
