A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
FIGYELŐ «£T FAR Úgy tűnik, a rendezők időről időre szívesen nyúlnak titokzatos és meglehetősen érdekes témákhoz: például a farkasember alakjához. Az emberevő farkasról még valamikor 1913- ban készült el az első rövidfilm Werewolf címmel, majd a harmincas és a negyvenes években sorra születtek az olyan témájú produkciók, mint Stuart Walker Egy farkasember Londonban (1935) vagy Georg Waggner Farkasember (1941) című filmje. A nyolcvanas években újra "kelendő" lett a farkassá változó ember története, érdekesség, hogy 1981-ben négy ilyen film is napvilágot látott (Full Moon High, An American Werewolf in London stb.). Az új film, a Farkas, Jim Harrison forgatókönyvíró személyes tapasztalatából meríti a témáját. Maga az ötlet már tizenöt évvel ezelőtt megszületett. Harrison ugyanis azt állítja, hogy egy teliholdas éjszakán rajta is a lykanthropia (a farkassá válás illúziója) jelei mutatkoztak — kiugrott az ágyból, kirohant, arcán érezte a dús szőrzetet, és ormánya nőtt. Mindez vagy húsz percig tartott, de utána a kutyái hetekig nem bocsátották meg neki... Erről a furcsa jelenségről, amikor valaki farkasnak képzeli magát, már az ókori források is említést tesznek. Az első angol nyelvű orvosi szótárban (A Physical Dictionary, 1684) is megtaláljuk a lycanthropia leírását. A lycanthropia mint elmezavar még napjainkban sem tűnt el teljesen. 1989-ben Michel Benezech francia pszichiáter találkozott vele — a páciense egy 28 éves gyilkos volt, aki lycanthropiában szenvedett. Elmondása szerint szimptómái akkor kezdődtek, amikor megharapta egy veszett kutya. Úgy érezte, hogy farkassá változik, s a tükörben figyelte magát. Arcát és testét szőrzet borította el, megnőttek a fogai, pupillái kitágultak... Most azonban térjünk vissza a Farkas című filmhez, amelynek az első képsorai így kezdődnek: Will Randall középkorú könyvkiadói főszerkesztő, egy teliholdas éjszakán, hóborította úton, hazafelé tart kocsijával. Hirtelen a fékre kell taposnia, mert egy árny suhan át előtte. A kocsi megcsúszik, kisodródik. Amikor Randall végre kikászálódik az autóból, észreveszi a hóban a vércseppeket, s aztán odébb megpillant egy hatalmas farkast. Döglöttnek nézi, de az hirtelen felugrik, és beleharap a férfi kezébe. Will Randall élete folytatódik tovább. A könyvkiadóban komoly gondok nyomasztják, más pályázik a helyére... Ám a teliholdas éjszaka nem múlik el nyomtalanul. Randall napról napra változik. A váltó-KAS zás kezdetben alig észlelhető. Érzékszervei kifinomultabbak lesznek, erősebbnek, bátrabbnak és sokkal fiatalabbnak érzi magát. Will Randall már soha többé nem élhet úgy, mint eddig. Éjszakánként egyre agresszívabb fenevaddá válik... Mike Nichols rendező — aki eddigi filmjeiért már több tucat díjat, köztük Oscart, Emmyt és hét Tonyt kapott — semmiképpen nem akart csupán horrorfilmet készíteni az ötletből. S bár filmje igencsak meg van tűzdelve horrorelemekkel, mégis inkább valamiféle kalandtörténetnek számít, amely a fantáziavilágba vezet ugyan, de természetesen óriási a hatása a valódi életre is. Will Randall fokozatosan megváltozik — érzékei élessé válnak, kitűnő látásának, hallásának és szaglásának köszönhetően könnyedén meg tudja oldani a problémákat — még felesége hűtlenségét is "kiszagolja", vagy például az ellene áskálódót végül ő rúgatja ki a munkahelyéről. Ugyanakkor hatalmas árat fizet — hiszen mássága teljesen kirekeszti őt a társadalomból, az emberek világából. Will nem akar farkassá lenni, megpróbál harcolni ellene... ám hiába... Nichols filmjét akár metaforaként is felfoghatjuk. Nichols világában ugyanis olyan dolgok történnek az emberekkel, amiket nem tudnak befolyásolni és amikkel lelkileg képtelenek megbékélni. Jack Nicholson és Michelle Pfeiffer Mike Nichols aligha választhatott volna megfelelőbb színészt a szerepre, mint Jack Nicholson. Ki más alakíthatná ilyen tökéletesen a farkasembert, mint éppen ő? Hiszen Nicholson — aki mellesleg két Oscar-díj tulajdonosa — már többször bebizonyította, hogy minden szerepet el tud játszani. Láttuk már ördöginek és démoninak, a másik pillanatban meg angyalinak — például az Eastwicki boszorkányokban. A rendező nagyon jól tudja, miért mellőzi filmjében a látványos (technikai) trükköket, s miért épít Nicholson színészi játékára. Ha megfigyeljük a színész szögletes arcvonásait, hatalmas szemgolyóját, érdekesen ívelt szemöldökét — így, maszkírozás nélkül is van benne valami démonikus. Ha meg elvigyorogja magát — egyenesen vérfagyasztó tud lenni. Persze ezúttal nemcsak ördögi, vérengző fenevad ő, hanem kedves, szerelmes és érző áldozat is egyben. Partnerét-szerelmét, Laurát, a különc és depressziós milliomoslányt, a bájos Michelle Pfeiffer játssza nagyszerűen. Nichols és Nicholson már több filmen dolgoztak együtt (Carnal Knowledge, 1971; The Fortune, 1975; Heartburn, 1986), a Farkas a negyedik közös munkájuk. A rendező kedvelt színhelye, amely több filmjében is szerepel, New York. A Farkasban ezúttal New York szinte "szétesik" — lepusztult, ronda, mocskos utcákat, rogyadozó házakat, bűzlő csatornákat láthatunk. Az utcák elnéptelenednek, az emberek bezárkóznak a négy fal közé — a civilizált (?) ember világa ez a bezárt világ. Csoda-e, ha legalább egyszer mindannyian úgy érezzük, hogy ki akarunk törni belőle, csoda-e, ha úgy érezzük, hogy a bennünk lakozó bestiát szabadjára kell engednünk?! Az említett képsorokban New York színtelen, unalmas város, amely inkább hasonlít egy hatalmas börtönre, mint modern nagyvárosra. Mintegy ellenpontként tárul elénk Randall főnökének, Raymond Aldennek (Christopher Plummer) gyönyörű parkkal övezett hatalmas birtoka. S itt él a különc Laura is, aki egyes-egyedül képes csak a fenevad közelébe férkőzni... Nichols operatőrnek régi jó barátját, Giuseppe Rotunnót kérte fel, a maszkmester az Oscardíjas Rick Baker volt, a sejtelmes zenét pedig Ennio Morricone komponálta — a muzsikával is feszültséget és izgalmat keltve. Végezetül még néhány adat: a Farkas 41 millió dolláros költségvetéssel készült el, és az Amerikai Egyesült Államokban öt hét alatt több mint 60 millió dollárt hozott a konyhára. Vajon milyen lesz a fogadtatása Európában? TÓTH EDIT 15
