A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-21 / 43. szám
HÉT OTT JÁRTUNK NEKÜNK NEM NYÍLNAK E Alaposan körülnézek a teremben. Senki sem ül magányosan. Minden asztalnál úgy tűnik régi ismerősök ülnek. Az egyik csoportban csupa nők, a másik csoportban meg kizárólag férfiak. Egyedül a mi asztalunknál ülünk "párosban", azaz két nő és két férfi. Később Palusík Júlia három férfit vezet az asztalunkhoz. Az egyik láttán teljesen elbizonytalanodom. Ugyanis el sem tudom képzelni, hogy egy magas, fekete göndör hajú jóképű fiatalembernek társkeresési problémái lennének. Nincsenek is, válaszolja újdonsült ismerősöm, akit Péternek hívnak. O két társával együtt csak kíváncsiságból jött ide. Pontosabban máshová igyekeztek, amikor hallottak erről a rendezvényről. Gyorsan eldöntötték: eljönnek, körülnéznek, s ha nem érzik jól magukat, továbbállnak. Pétert szavai szerint érdeklik az emberek, az emberi sorsok. — Ha újságíró lennék, ón azt a hölgyet kérdezném meg, hogy mit keres itt — adja nekem a tanácsot, és egy szolidan öltözött, csinos negyven óv körüli hölgyre mutat. Nos, a hölgy minden kétséget kizárva nagyon kilóg a körülötte ülők közül. Öltözködése kifinomult ízlésre, viselkedése pedig magas intelligenciahányadosra vall. Én tanítónőnek tippelem. — Nem vagyok tanítónő — rázza a fejét nevetve a hölgy. — Egy mezőgazdasági szövetkezetben dolgozom titkárnőként. Az, hogy hol dolgozom és hol élek, maradjon titok — kéri nagyon komolyan. OK. — Arra kíváncsi, hogy hogyan kerültem ide? — kérdezi, majd választ sem várva folytatja. — Az igazság az, hogy egyedül élek, és már kezd nagyon kellemetlenné válni ez az állapot. Nem azért, mert nem szeretek egyedül lenni. Kimondottan szeretem, ha egyedül lehetek, azt csinálhatok, amihez éppen kedvem szottyan. Ha rajtam múlna, sohasem adnám fel a függetlenségemet. A gond csak ott van, hogyha valaki egyedül ól, a környezetében élő férfiak állandóan ajánlatot tesznek neki, s ha nemet mond, nem éppen hízelgő megjegyzésekkel illetik. Engem az sem zavar, ha vénlánynak titulálnak. Ilyenből én nem szoktam ügyet csinálni, sőt kimondottan élvezem, hogy nekem nincsenek gondjaim egy férjjel, gyerekekkel. Ami viszont nagyon kezd "az agyamra menni" és aminek mihamarabb szeretnék véget vetni, az a gusztustalan pletyka. A minap a főnököm felesége azzal rontott be hozzám, a lakásomra, hogy a főnököm miattam válik el tőle. Holott köztudott: évek óta rosszul élnek, és a főnököm már akkor AZ ORCHIDEÁK Magányosok randevúja Szentpéteren Immár tizenegyedik alkalommal találkoztak a magányosok Szentpéteren. Szeptember 24-e nemcsak a parlamenti választások előtti szombat volt, hanem ezen a vidéken a szüretelés napja is. Palusík Júlia, a magányosok találkozójának szervezője kissé aggódva néz körül a művelődési házban este hétkor. Aggodalma úgy tűnik, megalapozott, alig lézeng néhány ember a teremben. Aztán szállingózni kezdenek a szórakozni vágyók. Este kilenckor már mintegy százötvenen ülnek a teremben. A talpalávalót az AB Tandem szolgáltatja. Lassanként feloldódnak a gátlások, a jó zene is megteszi a hatását, s a táncparkett perceken belül megtelik. beadta a válópert, amikor még nem is ismert engem. Az a nő olyan cirkuszt csinált nálam, hogy azóta szégyellem magamat a szomszédok előtt. Szóval, ezért kellene már egy férj, hogy az ilyen jelenetektől megkíméljen. Az egyedülélő titkárnő semmi egyebet nem árul el magáról. Nem tudom szavai mennyire felelnek meg a valóságnak. Amikor a hölgy “vallomását" elmondom az asztalunknál ülő férfiaknak, Péter, az újdonsült ismerősöm csak mosolyog: ugyan, erre a nőre rá van írva, hogy már nagyon ki van éhezve egy kis kedvességre, és nem csak az emberek száját akarja befogni. 1ĽI Második riportalanyom egy fiatal lány. Róla a barátaim azt állítják, azzal a szándékkal jött Szentpéterre, hogy egy gazdag pacákot fogjon magának. Tény, hogy a teremben lévő férfiak a lány szüleinek a korosztályából valók. A szűk miniszoknyát és mély kivágású blúzt viselő lány látszólag őszintén válaszolgat a kérdéseimre. Tizennyolc éves lesz a télen, Katinak hívják, és köntörfalazás nélkül, kerekperec kimondja: azért jött, hogy férjet szerezzen magának. Munkanélküli, olvasni, kézimunkázni nem szeret. Napjai nagy részét tévézéssel tölti, s itt-ott segít az édesanyjának, aki szintén munkanélküli. Az egyedüli szórakozási lehetőséget a környéken a szombatonként! diszkók jelentik és az alkalmi mulatságok. Olyankor lehet táncolni, szórakozni, kirúgni a hámból. Kati talán még tovább is beszélne, de megszólal a zene, és felkérik táncolni. Egy tőle jó húsz centivel alacsonyabb, erősen kopaszodó, negyven-negyvenöt év körüli férfival keringőzik önfeledten. Egész éjszaka együtt mulatnak. Reggel hatkor kéz a kézben távoznak. E l. Hölgyválasz. Pétert, az újdonsült ismerősömet — aki megítélésem szerint a legcsinosabb férfi a teremten — senki sem kéri fel. Azt mondja, ez őt nem zavarja. Egyébként sem szeret táncolni. Inkább az embereket figyeli. A velünk szemben lévő asztalnál két férfi "árulja a petrezselymet". Az egyik magabiztosan üldögél, a másik félénken pislog a táncparkett felé. Felkérem táncolni. Erre úgy meglepődik, hogy majdnem elbotlik a saját lábában. A zenekar lassú számot játszik, ő mégis olyan távol áll tőlem, hogy közelebb kell hajolnom, ha érteni akarom, amit mond. — Józsi vagyok. Magát hogyan hívják? — kérdezi. Megmondom a nevemet. — Aha. És most van itt először? — folytatja a társalgást. — Nem. Maga talán igen? — kérdezem. — Nem. Én már többször is voltam itt. Meg Nádszegen, meg Újvárban is voltam hasonló találkozókon, de eredménytelenül — állapítja meg sajnálkozva. — Hol dolgozik? — teszem fel a kérdést, amikor már kezd kínossá válni a csönd közöttünk. — Vízvezetókszerelő vagyok — hangzik a válasz. — Nem panaszkodhatom, sok a munkám, jól meg is fizetik. Van saját lakásom, a tavasszal autót is vettem. Egy ötéves Škodát. Már csak asszony hiányzik meg a gyerekek. Család nélkül nem élet az élet — állítja, és sokatmondóan rám néz. Ebben a pillanatban véget ér a zeneszám, szünet következik. Józsi az asztalhoz kísér. Pár perc múlva ismét megjelenik, és megkérdezi, nincs-e kedvem meginni valamit. Talán egy üdítőt, mondom, és kivonulunk az előtérbe. Kiválasztok egy fotelt magamnak, Józsinak is foglalok egyet, aki néhány percen belül megjelenik két kólával. Alighogy leül, máris arról kezd beszélni, hogy ő milyen sokat csalódott az életben. Nős ugyan még nem volt, de már elég jól ismeri a gyengébb nemet, és bizony nagyon tart tőlük. — Az a barátom, akivel ide jöttem, már 4
