A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
INTERJÚ KONÁROM AZ IRÁNYTŰ! Beszélgetés DURAY MIKLÓSSAL Nemrégen Gömörben járt az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke; meghívták a Rozsnyói járás néhány községébe. Ahol megjelent, szeretettel várták, és sokan megtisztelték jelenlétükkel. Igazuk van azoknak, politikai ellenfeleit is beleértve, akik azt mondják róla, ő ma a szlovákiai magyarság legtekintélyesebb, legfelkészültebb és legelismertebb politikusa, akinek szavaira, gondolataira a dolgos hétköznapok délutánjain vagy estéin is érdemes odafigyelni. A beszélgetést Gömörhorkán készítettem vele. — Állandó támadási célpont vagy. Míg Mečiar nem bukott meg, szlovák ellenzéki politikusok olyan színben próbáltak feltüntetni, hogy Mečiar azért van, mert te vagy, a hozzá hasonló szélsőséges nézetekkel, amelyeknek az a lényege, hogy Mečiart te tartottad hatalmon... — Hát igen, nemegyszer próbálták ezt így beállítani az újságírók számára rendezett sajtótájékoztatókon. Ján Čarnogurský például, aki az elmúlt rendszerben börtöntársam volt, még nemzetközi fórumokon is, történetesen az Európai Demokratikus Unió legutóbbi athéni végrehajtó bizottsági ülésén, ezt igyekezett elhitetni a többi európai keresztény párt képviselőivel. Én ezt tudatos ferdítésnek tartom, amelynek két oka lehet. Egyik az, hogy befeketítsen, másik az, hogy ködösítsen. A politikailag jól tájékozott emberek számára ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy én Vladimír Mečiart kezdettől fogva nem tartottam sem Szlovákia számára, sem egyáltalán a politika számára elfogadhatónak. Már 1990 őszén, amikor még a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalomnak volt a miniszterelnöke, úgy értékeltem, hogy politikájával eltért a programtól és elvesztette politikai legitimitását. Akkor mindazok, akik ma már kígyót-békát kiáltoznak rá, velem szemben őt vették védelmükbe, olyannyira, hogy a legmocskosabb kifejezésekkel illettek, s most ugyanezek az emberek az ellenkezőjét igyekeznek kitalálni, hogy én vagyok Mečiar egyik támogatója, és hogy nekem szükségem van rá, mint ahogy neki is rám. Nem tartom kizártnak, hogy Mečiamak szüksége van mindig valamilyen ellenségképre, egy kreált ellenségre, de aki ismeri politizálási stílusomat és az Együttélés politizálását, annak teljesen világos lehet, hogy a mi mozgalmunk nem ellenségképben gondolkozik, hanem mindig pozitívan fogalmazza meg programját. S amit nem győzök eléggé hangsúlyozni: nem valami ellen, hanem valamiért! — Vádlóid között magyarok is vannak, a Magyar Polgári Párt soraiból. Egyik veled szemben legelfogultabb tagja, az Új Szó belső munkatársa, a lapjában megjelent cikkében azzal vádolt, hogy beleavatkoztál a magyarországi választási küzdelembe, amikor kijelentetted, hogy a szlovákiai magyaroknak körülbelül hetven százaléka a Magyar Demokrata Fórumra szavazna... — Ennek a kijelentésnek, amely egészen pontosan úgy hangzott el, hogy hatvan-hetven százaléka, van egy előjátéka. Lezsák Sándor MDF-küldöttség élén tájainkra látogatott az Együttélés meghívására, ami tulajdonképpen viszonzása volt annak, amit két évvel ezelőtt az MDF meghívására mi tettünk Budapesten. Azon a körúton, amelyet az MDF küldöttségével Szlovákiában tettünk meg, Lezsák Sándor megbizonyosodhatott arról, hogy a szlovákiai magyarság hatvan-hetven százaléka egy olyan politizálási stílussal és vonalvezetéssel ért egyet, amelyet Magyarországon a Magyar Demokrata Fórum képvisel. Ezt egyértelműen így kell tudatosítani, és Lezsák Sándor is azzal a politizálási stílussal ért egyet, amelyet Szlovákiában elsősorban az Együttélés képvisel, illetve koalíciós partnerünk, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, s ez önmagában véve is a szlovákiai magyarságnak hetven, sőt nyolcvan százaléka. Tehát ez egy szociológiai tény, amellyel lehet ugyan vitatkozni, de megcáfolni csak akkor lehetne, ha spekulatívan megvizsgálnánk ezt a kérdést. Ismerjük azonban a szlovákiai magyarságot, ilyen feltett kérdésre sohasem adna egyértelmű választ, mert az egyenes válaszadásra politikai téren már nagyon sokszor ráfizetett. A titkos szavazáson tanúsított magatartása a hiteles. — Nem volt nehéz észrevenni, hogy míg vezetéseddel az Együttélés a komáromi nagygyűlés összehívását szorgalmazta, addig az ezzel fenntartásait nyilvánvaló Magyar Polgári Párt szlovák ellenzéki politikusokat ültetett asztalhoz, tárgyalni a szlovák—magyar viszonyról. Nem okozhatott ez szerinted zavart a magyar fejekben, olyan értelemben, hogy van itt egy kompromisszumra kész magyar párt, s van egy következetes magyar politikát képviselő mozgalom, az Együttélés? — Én azt nem tartom hibának, hogy a Magyar Polgári Párt megszervezte ezt a párbeszédet, mert erre szükség van. Párbeszédet mindannyian folytatunk, mindenki abban a körben, amelyben fontosnak tartja vagy amelyre lehetősége van. Mi mindig a gyakorlati politika keretei között szoktunk párbeszédet folytatni, ennek alapját képezte a komáromi nagygyűlés is. Engem az zavar, hogy egy olyan pozitív lépés mellett, amit a Magyar Polgári Párt tett ezzel a rendezvénnyel, elutasította a komáromi nagygyűlést. Nem vett részt sem a megrendezésében, sem gyakorlati és politikai előkészítésében, és utána a Magyar Polgári Párt elnöke úgy nyilatkozott, ha szavazhatott volna a komáromi nagygyűlésen, akkor nem szavazta volna meg a dokumentumokat, azaz tartózkodott volna a szavazástól, ami a politikai gyakorlatban egyenértékű az ellenszavazattal. — Nem kétséges, hogy a szlovák pártok, szinte kivétel nélkül, szerencsére eredménytelenül, az Együttélést szeretnék megfosztani Duray Miklóstól, mert ebben látnák a bomlási folyamat elindítását a legnagyobb magyar tömörülésben, s úgy tüntetik fel a dolgot, mintha te nem a magyarság nagy többségét alkotó választóid érdekeit képviselnéd! — Egy politikai mozgalom elnökét a mozgalom válthatja le, illetve a mozgalom illetékes szerve, vagy pedig ő maga mondhat le. Ezt mások nem tehetik meg, bármennyire szeretnék is. Az, hogy többen, kívülállók, mindazok, 6 A HÉT
