A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
BIB '< akik az Együttélésen kívül állnak, erre törekednek, csak azt jelzi, tulajdonképpen politikai kultúrában nem nőttek fel a demokratikus politizálás követelményeihez, hiszen azt a világ minden országában — ahol politikai pártokban gondolkoznak és tevékenykednek az emberek —, hogy minden pártnak megvan a maga belügye, nem illik, pontosabban faragatlanság beleavatkozni. A baj az, hogy megteszik ezt magyar politizáló partnereink közül is néhányan meg a szlovákok közül is néhányan, és a legfőbb hibának azt tartom, hogy nem programokat próbálnak egymással szembeállítani, hanem a kommunista rendszerből átörökölt és átörököltetett, személyekre szabott politizálást, amelynek legsötétebb évtizedeit a sztálini korszak jelentette, amikor személyeket akartak politikai érdekek hátterén elmozdítani, akár megvenni is. Ez annak a továbbélő hagyománya; ezért szomorú, hogy szűk magyar körökben ez még a mai napig is dívik, sőt, sajtófórumot és nyomdafestéket kap, nemegyszer sok mérget önt az itteni magyar politizálás vizébe. — Azt is előszeretettel terjesztik rólad és mozgalmadról, hogy magyarkodók vagytok, az ellenségeskedést szítjátok... — Ha én most ennek az ellenkezőjét állítanám, akkor úgy festene, mintha magyarázni akarnék olyasmit, ami nem szorul magyarázatra. De azért néhány tényt szükséges közölni! Mi két nagyon fontos értéket tartunk szem előtt a politizálásban. Egyik az, hogy az Együttélés politikája része legyen az egyetemes magyar politikának, ugyanakkor szerves része legyen a szlovákiai politikának is. A kettő megfér együtt, sőt, nagyon jól kiegészíti egymást; azonban ez nagyon igényes politika, és nem személyi karrierek felépítésére alkalmas, pontosan szemben áll azzal! Elsősorban azok, akik a politikában személyi érvényesülést látnak, próbálnak bennünket ezzel vádolni. — Ha már a vádaskodásokat sorolom, folytatom még! Többször megvádoltak azzal is, hogy többet tartózkodsz külföldön, mint itthon, a Szlovákiában élő magyarok között... — Valóban járok külföldre. Amikor ezek a vádak nagyon sűrűn elhangzottak, akkor többször is elég hosszú ideig tartózkodtam Nyugat-Európában. Tudni kell azonban azt, hogy az Együttélés programjában fogalmazta meg politizálásának három alappilérét. Az önkormányzati politikát, a belpolitikát (beleértve a parlamenti politikát) és a külpolitikát. Én azokat a kapcsolataimat igyekszem ennek a programnak a megvalósítására felhasználni, amelyeket korábban sikerült kiépítenem, és amelyeket szükséges fenntartani. 1992 decembere óta viszont alig jártam külföldön, mármint Nyugat-Európában. Azóta csupán márciusban tettem egy utat, amely nagyon sikeres volt. Jártam ellenben Közép-Európában, amelyet nem is tekinthetünk kimondottan külföldnek, mert azon a területen . OTTJÁRTUNK mozogtam elsősorban, ahol a már említett magyar politikát érdemes megvalósítani. Ott is, mint mindenütt, a szlovákiai magyarság érdekeit képviseltem. Ilyen értelemben tettem körutat Erdélyben, Tőkés László püspöknek, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökének meghívására. Ilyen értelemben szoktam Magyarországra is utazni vagy Bécsbe és a délvidékre. — Végül, hadd mondjam el, hogy sokak szerint a komáromi nagygyűlés, az ott megfogalmazott és elfogadott állásfoglalás korona az Együttélés eddigi politikáján. Tudtok-e még újat mondani az idő előtti választásokra készülő magyar polgártársainknak? — Annyiban helyesbíteném a mondottakat, hogy az egész szlovákiai magyarság eddigi hetvenöt éves politikai tevékenységének koronája a komáromi nagygyűlés, és ennek csupán része az Együttélés politikája. Annyiban része, hogy azokat az értékeket és követelményeket, amelyek Komáromban teljes legitimitást nyertek a szlovákiai magyarság politizálásában, 1990-ben megfogalmaztuk az Együttélés programjában is. 1993-ban pedig pontosítottak. Tehát ennyiben függ össze a kettő! Úgy gondolom, hogy sem az előrehozott választások kapcsán, sem az utána következő időszakra, nem kell új programot fogalmaznunk, mert a komáromi nagygyűlés programját, amit az Együttélés saját programjának tekint, önmagára nézve kötelező érvényűnek tartja. Az Együttélés programja, amelyet utoljára 1993 februárjában fogadtunk el, nem igényel semmiféle olyan kiigazítást, ami az előrehozott választások testre szabott programjához kellene. Új programot fogalmazni, valamint újítani mindig lehet, azonban azokat az alapkérdéseket, amelyek mind a komáromi nagygyűlés állásfoglalásában, mind az Együttélés politizálásában kifejeződnek, nem szükséges módosítani. Iránytű az elkövetkező évek tevékenységéhez! — Kifejtenéd jobban a gondolataidat? — Megítélésünk szerint azok, akik a komáromi nagygyűlés állásfoglalását felvállalják Szlovákiában a magyarok közül, és nemcsak a magyarok közül, tehát az egyenrangúsági és partnerségi programot, amelynek területi kifejeződése is van a területi önkormányzatban és állami kifejeződése is az egyenrangú partneri viszony alkotmányos megteremtésében, azok a mi partnereink, és velük együtt fogunk tudni politizálni. Akik azonban ezt eddig nem tudták felvállalni, és nem tettek rá kísérletet az utóbbi időben sem, azok nem tartozhatnak a politikai partnereink közé. Ez persze nem azt jelenti, hogy ők az ellenfeleink vagy ellenségeink, de az alapkövünk itt van letéve, bizalommal tekinthet rá minden magyar s minden magyar választópolgár! MÁCS JÓZSEF LENKE NÉNI Torpis József, a Csemadok Rimaszombati TV titkára mutatta be Lenke nénit, özvegy Szabó Istvánnét a Csemadok Zeherjei Alapszervezetének elnökét. Lenke néni nyomban meginvitált bennünket, hogy látogassuk meg faluját, ahol a Csemadoknak 56 tagja van. Zeherje aprócska gömöri falu, néhány kilométerre a székvárostól, Rimaszombattól. A Kassára vezető főútról kell letérni és máris szembetűnik a falu református templomának tornya. A gótikus templomot még a 15. században építették, azt mondják lakói mezőgazdasággal foglalkoztak és egykoron Zellerjén a szőlőskertek is virágoztak. A második világégés után a félezret sem számláló színmagyar falut érzékenyen érintették a kitelepítések, mára az egyensúly megváltozott, noha a magyarság és szlovákság békességben él egymás mellett... Mindezeket már Lenke nénitől tudtuk meg, mivel betartottuk ígéretünket, és felkerestük otthonában. Egyedül él — mondta bánatosan —, fia és lánya kirepült a családi fészekből, de majd az unokák közül valamelyik talán visszatér a régi, szemrevaló portára. Lenke néni a Rima partjáról, Rimaszécsről került Zeherjére, férje ács volt, rendes dolgos ember, így Lenke néni nem bánta meg, hogy kissé távolabb került a szülői háztól. — Mióta dolgozik a Csemadokban? — kérdeztük. — Nagyon régen, a megalakulása óta és nagyon régen vagyok a Csemadok elnöke is. Régen kultúrműsorokat szerveztünk, majd később kirándulásokat Magyaroroszágra és Szlovákia távolabbi részeibe is. Volt, aki szlovák létére is belépett a Csemadokba, jól érezték magukat körünkben. — Hányán olvassák lapunkat Zeherjén? — Valamikor mi is járattuk, de miután a férjem meghalt lerendeltem, de sokáig hiányzott a lap. Akkor talán ötven családnak is járt az A Hét, meglep, hogy azt mondják, csak kevesen olvassák. Miután letettünk néhány régi példányt Lenke néni asztalára, megígérte, hogy szétosztja majd a tagság Lenke néni A kápolna kegyszerei között és előfizetőket toboroz, az A Hét újra az olvasók kezébe kerül Zeherjén! Nem időzhettünk sokáig, mert Lenke nénit várta a kötelesség, délutáni imanap volt a falu katolikus kápolnájában. Gyorsan elmondta, hogy túlnyomó többségben református vallásé a község, mindig is az volt, de a betelepült szlovákok közt sok a katolikus és a házasság útján Zeherjére kerültek közt is akadnak katolikusok. Elhatározták, hogy közös összefogásból és némi állami támogatással kápolnát építtetnek. A dolgok nem mentek oly simán, a kápolna helyének kiválasztása és a telek kisajátítása, de különösen az előlegezett költségvetés is elérhetetlennek tűnt. Ezért úgy döntöttek, hogy "egyelőre" a falu közepén fekvő volt Szabó-féle családi házban bérelnek, illetve rendeznek be kápolnát. Elhatározásukat a rimaszombati egyházi, esperesi hivatal is támogatta, sőt a szószéket, az oltárt és az imaasztalt is onnan kapták. Vasárnapi szentmiséken, de hétköznapi imadélutánokon is összegyűlnek magyarok és szlovákok egyaránt, bízván a hit összefogó erejében nemzetiségre való tekintet nélkül. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 7
